Ha nem akar testnedveket az ételébe, ne szívassa a személyzetet

Fotó: Getty Images / Justin Sullivan

-

Egy luxusszálloda szennyesét egyetlen alkalmazottnak sem tanácsos kiteregetnie, ha valaha is állást szeretne még kapni a szállodaiparban. Gantner Ádám több mint húsz évet töltött el a szakmában, külföldi és hazai ötcsillagos szállodákban pincérkedett. Legutóbb egy belvárosi luxushotelben dolgozott, ahol elkezdte leírni tapasztalatait, amelyek alapján nemrégiben egy regény is született. Készülő könyvének híre hamar eljutott a vezetőséghez, és rövid úton kirúgták.


Nincs szakszervezet, nincs érdekképviselet. Egyszerűen nem létezik semmiféle jogorvoslati lehetőség, ahová nyugodt szívvel fordulhatnak a szálloda dolgozói

– magyarázza Gantner Ádám, hogy miért akarta állása elvesztése árán is megírni A szobapincér című regényt..


Mert hiába a céges ismerkedős estek, ahol a HR-esek nyugati mintára egymás mellé ültetik az alagsorban mosogató nőket és a világos irodákban dolgozó saleses kollégákat, a luxusszálloda dolgozói közötti társadalmi különbségek két pohár pezsgő után sem tűnnek el. És bár a menzán egy falra ragasztott fecni azt hirdeti, hogy „Mi egy nagy család vagyunk”, a mindennapokban ezt bármikor felülírja a vendég szava. Vagyis leginkább egy panaszos kommentje a Tripadvisoron, amit a külföldi tulajdonosok árgus szemekkel figyelnek. Egy rossz kritikáért pedig legtöbbször kérdés nélküli, azonnali kirúgás jár a felelősöknek. Ezért aztán a szálloda menedzserei mindent megtesznek, hogy a vendégnek még véletlenül se jusson eszébe a laptopja után nyúlni.


A vendégek pontosan tudják, hogy amit egy osztrák vagy német szállodában soha sem tehetnének meg, az nálunk működik, mert az alkalmazottak be vannak fenyítve. Egy ügyes panaszkodó vendég ingyen vacsorát, de akár egy ingyen éjszakát is ki tud magának harcolni azért, hogy eltekintsen a panasztételtől.

– meséli Ádám.



Az alagsor bugyrai

Ádám szerint az alkalmazottak számára a legtöbbször óriási tétje van, hogy elvesztik-e az állásukat. Abban a belvárosi luxusszállodában például, ahol ő dolgozott, a legtöbb szakács évekig maszekozott vagy balatoni büfékben sütött lángost, mielőtt bejelentett állást kapott a szálloda konyháján. Kezdő fizetésük 90 ezer forint, ami – ha nem panaszkodnak sokat a túlórák miatt – pár év alatt 110-120 ezer forintra is felmehet, mondja. Ennyiből nehezen lehet eltartani egy családot, viszont a fizetés minden hónap elején megérkezik a számlára és a bejelentett bérre már hitelt is fel tudnak venni. Kiút a mókuskerékből nem nagyon van; aki tud nyelveket, az már úgyis elment külföldre dolgozni. Egy műszak tizenhárom-tizennégy órát is tarthat, ugyanúgy, ahogy a pincéreknek is, hiszen egyetlen későn étkező vendéget sem lehet kiebrudalni az étteremből. Ettől mindenki frusztrált, Ádám tapasztalatai szerint a szakácsok sokszor homofóbok és rasszisták is:


Zsidó, cigány vagy homokos szakács, pincér nem sokáig marad meg ebben a közegben. Hamar kiközösítik a hangosan mesélt rasszista vicceikkel. Egy ideig mindenki bárgyú mosollyal tűri a sértegetést, úgy sincs hova menni a panasszal, aztán előbb-utóbb továbbáll.

A fehér köpenyes, jellemzően francia séf a szakácsok nevét sem tudja általában. Ő csak az arcát és receptjeit adja az ételekhez, de a konyha munkájába már nem folyik bele. Így történhetett meg például az egyik budapesti ötcsillagos szállodában, hogy a gyűlölt, dúsgazdag indiai törzsvendég tányérjára a szakácsok különböző testnedveikkel összekevert salátát raktak. A történetet Ádám volt kollégáitól hallotta, akik szerint apró elégtétel volt ez számukra, amin újra és újra nevethettek egymás között a konyhán. A gyanútlan vendég pedig az egészből semmit sem vett észre.


Tyler a Pressman Hotel konyháján rendszeresen követett el merényletet a Harcosok klubja című filmben


A szakácsoknál csak a mosogatónőknek és az ételeket előkészítő konyhalányoknak rosszabb. Ezekre a munkákra gyakran szellemileg vagy fizikailag enyhén fogyatékos embereket vesznek fel, esetleg olyanokat, akik a hajléktalanság szélére sodródtak. Más valószínűleg nem is vállalna havi 60 ezer forintért tíz óra mosogatást a sötét alagsorban, majd műszak végeztével nem állna a megalázó testi motozás elébe, hogy a biztonsági őrök meggyőződhessenek róla, nem lopott el semmit a szállodából. Ezek az emberek viszont Ádám szerint annyira ki vannak szolgáltatva, hogy esti vacsora gyanánt örömmel mentik el maguknak a vendégek által visszaküldött ételmaradékokat.

Ádám egyszer szemtanúja volt egy jelenetnek, amikor az egyik mosogatónő sírva könyörgött az őket alkalmazó külsős cég vezetőjének a szabadnapjáért, mert kislányának aznap volt a születésnapja.


A vezető azt mondta neki, hogy otthon maradhat, de akkor ne is jöjjön többet.

A konyha felett már megéri luxusszállodában dolgozni

Ha valakinek sikerül magát beverekednie egy luxusszálloda recepciós, bárpultos vagy pincéri pozíciójába, akkor kellő agyafúrtsággal már tetemes összegeket vághat zsebre. Ádám trükkök egész sorát meséli, amitől a hálás vendég úgy érezheti, hogy extra figyelmet kap a személyzettől, miközben módszeresen megkopasztják. Ehhez nem árt, ha a pincérek, szakácsok és szobalányok összejátszanak egymással.


Hotel room keys


Ádám egy magányosan érkező, gazdag nyugati üzletember példáján szemlélteti a vendég elcsábításának fortélyait, akinek a szobapincér már reggel ajándék gyümölcsöstálat szervíroz a szobájába, mondván, hogy ez a ház ajándéka. A „ház ajándékát” igazából a reggeliztetőkkel összejátszó szobapincér csempészi össze a kiszemelt vendégnek, a borravalón pedig természetesen osztozik kollégáival. A szállodai reggelinél aztán egy pincér veszi kezelésbe a gazdag külföldit, leülteti, és a svédasztalnál tülekedők elé vágva szervírozza neki az ínyencségekkel telepakolt tányért. A meghatódott vendéget ezután a recepcióra irányítják, ahol különleges programlehetőségeket ajánlanak neki, és „kedvező árfolyamon” váltják át valutáját a városnézéshez. Igaz, némileg azért rosszabb árfolyamon, mint ha a városban saját maga váltaná.


prostituált; illusztráció


Este a szállodába immár szó szerint hazatérő magányos férfinek óvatosan, csak úgy mellékesen megmutatják a mosolyalbumot. Ez azoknak a lányoknak a fényképeit tartalmazza, akik évek óta megbízható prostituáltjai a szállodának, tehát a recepciósok tudják, hogy nem lopnak a vendégtől. Plusz az sem mellékes számukra, hogy a 30 ezer forintos szolgáltatás harmadát leadják nekik. Persze felmerül a kérdés, hogy a felsőbb menedzserek miért hunynak szemet egy ilyen bűncselekmény felett. Ádám elmondása alapján a szállodai dolgozók között létezik egy amolyan hallgatólagos megállapodás. Eszerint a borravalókat szétosztják egymás között, így a főnök is szívesebben tesz úgy, mintha nem tudna a mosolyalbum létezéséről. És végső soron közös érdekük, hogy ne idegen lányok jöjjenek be a szállodába, mert náluk sokkal nagyobb a lopás kockázata.


A Forma–1 idején például több versenyző is a mi szállodánkban szállt meg. Esténként nálunk érdeklődtek lányok után. Elképesztő bevételeink voltak.

Ádám úgy saccolja, hogy egy ügyes recepciós az alapfizetésének akár háromszorosát is hazaviheti készpénzben egy jó nyári hónapban.


Whisky aranyáron

A bárban dolgozókat sem kell félteni, ha a vendégek lehúzásáról van szó. Gyakori csel, hogy az itallapon 3-4 ezer forintért beárazott pohár whiskyből 70 ezer forintért adnak el egy üveget. Ez úgy lehetséges, hogy poharanként( 4 cl) felszorozzák az árát, így jön ki az elképesztő végösszeg. Az eladott ital pótlására a pincérek rövid úton beszereznek egy új üveg whiskyt 5-6 ezer forintért a sarki boltból. A különbözetet aztán szétosztják egymás között. Ha pedig a vendég a ház által kiközvetített örömlánnyal érkezik a bárba, akkor a lány a legdrágább italt rendeli a vendég számlájára. A vendég kifizeti az italokat, viszont a lány poharába csak hideg fekete teát öntenek a pincérek. A megmaradt ital árán pedig a lány és a pincér osztozik.


EU closes the process against Uruguay over alcoholic beverages.


A lebukás veszélye állandóan ott lebeg mindannyiuk felett, hiszen egymás diszkréciójára és a vendégek naivitására vannak utalva. Ádám szerint azonban a dolgozók azzal nyugtatják lelkiismeretüket, hogy őket is kihasználja a szálloda vezetése, a vendégek pedig gyakran visszaélnek a hatalmukkal.


A csomagajánlatokkal és a fapados járatok terjedésével nagyon felhígult a vendégréteg. Régebben egy ötcsillagos szobát megfizetni képes vendég a személyzettel is úriemberként bánt. A hátizsákos turisták viszont csak arra játszanak, hogy minél több szolgáltatást ingyen zsarolhassanak ki a személyzetből.

Mit tegyünk, hogy a nyaralás ne váljon rémálommá?

Ha az élet vagy egy kedvező csomagajánlat mégis úgy hozná, hogy vendégként keveredünk egy luxusszállodába, Ádám azt tanácsolja, hogy ne fukarkodjunk a borravalóval. De pénz hiányában a hozzáállásunkkal, a személyzet megbecsülésével is elkerülhetjük, hogy a londiner benyálazza a tisztításra kitett cipőnk belsejét, vagy a szobalány bosszúból használt törülközőt készítsen az ágyunkra. Íme pár hasznos tipp az ötcsillagos szállodákban két évtizedet pincérként lehúzó Ádámtól:

  • Mielőtt lopással vádolnánk a szobalányt, és fellármáznánk az egész szállodát, győződjünk meg róla, hogy nem mi felejtettük-e a pénztárcánkat a bárban.
  • Otthon is fel tudunk kelni a telefonunk ébresztőjére, így hacsak nem létszükséglet, akkor a szállodában sem kell hajnali négy órás telefonos ébresztéssel fárasztani az éjszakai recepcióst.
  • Ha tudjuk, hogy a szálloda étterme 10 órakor zár, lehetőleg ne háromnegyed tízkor essünk be egy háromfogásos vacsorára.
  • Ha az éjszakás londinert küldjük el az éjszaka közepén fejfájás-csillapítóért az ügyeletes patikába vagy óvszerért az éjjel-nappaliba, ne csodálkozzunk, hogy drága volt a fuvar.
  • Semmilyen körülmények között ne fenyegetőzzünk tripadvisoros kommentekkel. Vagy ha mindenképpen szükségét érezzük, hogy megosszuk a nyilvánossággal negatív tapasztalatainkat, mindenképpen várjuk meg, amíg végleg elhagytuk a szállodát.