Ha Jancsó Miklós megdugja Mária Teréziát, az már majdnem bizarro

Forrás: Eraserhead Press

-

A bizarro műfaj lényege nem az, hogy ki tud nagyobb hülyeséget kitalálni, inkább a szürrealizmushoz áll közel. De Komor Zoltán író szerint jobban meg is lepődik az olvasó, ha olyan történetben talál komoly mondanivalót, amelyben egyébként űrraptorok szexelnek. Irodalmi undergroundról, David Lynchről és disznótorról is beszélgettünk Komorral, akinek nemsokára megjelenik a harmadik könyve angolul.


Mi a bizarro műfaj lényege?

Turi Márton kritikus fogalmazott úgy, hogy a bizarro „röhögve hányás”. Ez a kétszavas definíció. Ha ezt kicsit bővíteni akarjuk, azt mondanám, az abszurd humor, az alpári humor találkozása a zs-kategóriás horrorfilmmel meg a szürrealizmussal. Ezeknek a szennyegzője ez az egész. Mindig kilógnak kicsit a definíciókból a művek, de nagyjából elmondható, hogy ezek szatírák, amelyek elsősorban gyomorra mennek, és a ponyvához állnak a legközelebb.

Egyértelműen ponyvazsánernek tekinted a bizarrót?

Nem egyértelműen, de közelebb áll a ponyvához, mint a szépirodalomhoz. A bizarro írók is így definiálják magukat, kerülik azt, hogy bármiféle közösséget vállaljanak a szépirodalmi, komoly irodalmi fórumokkal.


Cameron Pierce Az auschwitzi seggmanók című regényének borítója


Hol népszerű igazán a bizarro műfaja?

Nyilván Amerikában, azon belül is Oregon államban a legnépszerűbb, azt mondják, Portlandben laknak a legfurább fejek, onnan indult ez az egész dolog az Eraserhead Press kiadóval. De már kezd betörni máshova is. A lengyelek leelőztek minket, ők most kiadtak egy antológiát, amelybe az összes „klasszikus” bizarro szerzőtől felvettek egy-egy novellát.

Magyarországon is voltak tervek, engem is megkeresett egy nagyobb kiadó, hogy segítsek nekik, mit kellene kiadni. Meg is kerestük a fő kiadót, az Eraserhead Presst, de elcsúsztak a dolgok, mert a magyar kiadó nem akar igazán belecsapni a levesbe, egy Baby Jesus Butt Plug-szintű cuccot nem akarnak kihozni. Úgy gondolják, azt idehaza nem nagyon lehetne eladni. Középutat keresnek, olyan bizarrót, ami nem annyira durva, de azért bizarro. De azt is akarják, hogy reprezentatív legyen. Abból pedig nem nagyon fognak találni olyat, ami nem durva.


Komor Zoltán


Amerikában is megmaradt undergroundnak a műfaj? Nem is lépte át a kritikusok ingerküszöbét?

Azért van, akik hivatkoznak rá, például Chuck Palahniuk. Amerikában ugye szoktak híres írók tanítani az egyetemeken, és Palahniuk iskolájából kerültek ki azok a bizarro fejek, akik aztán létrehozták az Eraserhead Presst. Palahniuk így már a saját tanítványaitól is lop, például a Kárhozott pokolsztorija totális bizarro, a pokolbéli ondóóceánokkal. A Guardianben is volt már cikk a műfajról, tehát nem teljesen underground, de még mindig abban a körben mozog.

Neked egyébként fontos lenne, hogy ne maradjon meg egy szubkultúra keretein belül a műfaj, és minél nagyobb irodalmi nyilvánosságot kapjon, vagy erre nem is törekszel se te, se általában a bizarro alkotói?

Szerintem nem törekszik erre senki. Az underground közeg élteti őket, ha ebből kikerülne a műfaj, lehet, hogy meg is enné a fene az egészet. Olyan ez, mint a punkzene, ha átkerül a mainstreambe, eladja magát. Az Eraserheadnél sem az a cél, hogy megváltoztassák az irodalmat, csak kultuszt akartak teremteni egy műfajnak.


Egy bizarro novellagyűjtemény borítója


Az Eraserhead 2000 körüli indulását szokás a műfaj origójának tartani, de tudnál mondani régebbről olyan külföldi vagy magyar szerzőt, akinek néhány művét akár ide is sorolhatnánk?

Persze, nyilván voltak előzmények. Kafkára szerintem mindenki hivatkozik az Eraserhead Pressnél is, a kiadó neve meg ugye a David Lynch-filmre utal. Szokták emlegetni az Alíz Csodaországbant is. A mágikus realizmus, a klasszikus szürrealizmus, de még a dadaizmus is hatással volt a műfajra. De ezekkel egyenrangú hatás a videotékák legalsó polcain álló, olcsó horrorfilmeké. Bármi, ami a szélvédőjükre csapódott, masszává kenődik, mikor beindul az automatikus törlés – abból a masszából lesznek a bizarro szövegek.

De magyar szerzőnél is éreztem már, hogy bizarrót olvasok, legutóbb Hernádi Gyulánál, Jancsó Miklós alkotótársánál. A könyveiben folyamatosan visszautaznak az időben, és történelmi személyiségekkel dugnak. Írt például egy Jancsó Miklós szeretői című könyvet, ami normális életrajzi műnek tűnik, leírja, hogy Jancsó fiatalkorában kivel dugott a pajtában, de a felénél Jancsó Miklós felfedezi az időgépet, visszamegy az időben, és Mária Teréziával dug.

De Hernádi rendes sci-fit is írt. Van egy novellája, amiben a rákot miniatűr civilizációk okozzák, amelyek az űrön át utaznak. Az egyetlen gyógymód, hogy az elbeszélésen belüli novellát, amiben erre rájött, eljuttatja a kis civilizációhoz, hogy tudjanak róla. Az agyrákosnak például a novellájából hajtogat csákót az elbeszélő, a gyomorrákos meg lenyeli a szöveget.


Jack Nance a Radírfej című filmben


Te mióta írsz ebben a műfajban? Hogyan jutottak ki Amerikába a novelláid?

Két éve hallottam a bizarróról, akkor már keresgettem külföldön kiadókat az írásaimnak. Rábukkantam az Eraserhead Pressre, és láttam, hogy annak, amit írok, van külön műfaja. Amikre ők hivatkoznak, Lynch, Cronenberg, John Waters filmjei, nekem is kedvenceim. Így épült ki a kapcsolat a bizarro szerzőkkel, és már közös projekteket is csinálunk.

Nemrég a Bizarro Central szerkesztője, G. Arthur Brown keresett meg, hogy írjunk egy közös könyvet, amit Amerikában meg Magyarországon is megpróbálnánk kiadni. Valószínűleg ingyenesen lesz beszerezhető, a Magyar Elektronikus Könyvtáron keresztül. Nem akarunk kiadóknál kilincselni, de undergroundszinten bemozdítanánk a műfajt Magyarországon is.


Komor Zoltán és G. Arthur Brown közös projektjének hirdetése


Majdnem minden írásod fönt van a neten. Nem is próbálkoztál a hagyományos folyóiratos közléssel vagy kiadókereséssel?

Idehaza nem igazán. Volt egy-két próbálkozásom, de nem nagyon örültek ennek a fajta prózának. Úgyhogy külföldön a hagyományos kiadói struktúrát veszem célba, itthon meg, amit lehet, ingyen elszórok. Egy-két folyóirat bevállalt tőlem novellákat, de nem toltam túl ezt se.

Neked mi teszi igazán vonzóvá a műfajt?

A kísérleti irodalomban általában a stílus kísérleti, a bizarróban viszont a cselekmény. Az az érdekes, hogyan lehet egy hagyományosabb, ponyvaszerű struktúrában felépíteni egy experimentális történetet.



Fontos, hogy meghökkentsék az olvasót a szövegeid, vagy az általában alantasnak ítélt, tabusított témák mozgósításával más célod van?

Sokan bélyegzik meg azzal a bizarrót, hogy voltaképpen egy verseny, hogy ki tudja a legnagyobb hülyeséget kitalálni. Ez egyébként nem áll távol a valóságtól, ha olyan könyvekre ránéz az ember, mint az Electric Jesus Corpse vagy a Tumor Fruit. De a lényeg inkább az, hogy oké, kitalálod a legnagyobb faszságot, de írd meg úgy, hogy érdekes is legyen az olvasónak, olyan karakterek legyenek benne, akik foglalkoztatják őt. Ne adj’isten, mondanivalót is csempészhetünk egy olyan könyvbe, ami űrraptorok baszásáról szól. Ahogy én láttam, van, mikor jobban megállja a helyét a társadalomkritika egy ilyen könyvben, mint egy direkt arra kihegyezett történetben, mert itt nem számít rá az olvasó.

Neked is van olyan novellád, amiben aktuális közéleti kérdéseket feszegetsz, például a menekültügyet. A műfaj révén tudsz újat mondani ilyen kérdésekről, vagy fordítva: van róla valamilyen állításod, amit ebben az otthonos műfajban fejtesz ki?

Nemes Z. Márióval (interjúnk) feszegettük valamikor azt a kérdést, hogy létezhet-e politikai bizarro, reflektálhat-e egy ilyen szöveg valamilyen céllal aktuális politikai eseményekre. De szerintem a bizarro ebből is szatírát csinálna – nincs ilyen jellegű állítása, vagy ha van, paródiába fordítja a saját „üzenetét”.

Ott van Carlton Mellick Warrior Wolf Women of the Wasteland című könyve, ami egy, a McDonald’s által irányított diktatúráról szól. A mekis bohóc a Führer. Ebben nehéz nem látni a társadalomkritikát, de Mellick inkább paródiát csinál belőle.


mellick warrior wolf women


Tépő Donáttal közösen jegyeztek több kisregényt, például a Nácik a dínók ellent, amelyben a szövetségesek, vagyis a dínók egész náci alakulatokat tépnek szét, és egyszer német kurvákat is meghágnak. A tömegkultúra legkülönfélébb ikonjainak összekeverésén túl akartatok mondani valamit például a nácizmusról, vagy értelme sincs ennek a felvetésnek?

Az a könyv eléggé beindította az embereket, de általában nem nagyon szerették. Abban ugye Charles Darwin a Führer, evolúciós téren zajlik a nácizmus. Ha akarnánk, bele tudnánk magyarázni, hogy a természet törvényei szerint náci minden élőlény, amely leigázza a másik élőlényt, de nem erre hegyeztük ki. Mikor oda jutott a sztori, hogy akár ezt is belevihetnénk, akkor inkább dinószexet raktunk bele.

Szerinted van mostanában valamiféle trendje a műfajnak itthon?

A hatását látom inkább, Bartók Imre vagy Nemes Z. Márió művein például. De igazán akkor kezdhetne itthon is kiépülni, ha létezne magyar kiadása néhány külföldi szövegnek.


nácik a dinók ellen


Tudsz róla, hogy a munkáidat hányan olvassák itthon vagy külföldön?

Az itthoni publikáció nekem annyira nem fontos, inkább underground szinten szeretném behozni a köztudatba a műfajt. Külföldön viszont egyre nagyobb kiadókkal tárgyalok, most jelenik meg a harmadik könyvem, A fekália-múmia – szerintem az utóbbi időben Amerikában már többen ismernek, mint itthon.

Lefordítani is én szoktam a könyveimet, de ezzel néha bajban vagyok. Sokat foglalkozom a népi szürrealizmussal, és csomó olyan kifejezés van, amit nagyon nehéz lefordítani. Egyszer lefordítottam egy disznótorról szóló novellát – ez egy bizarro disznótor, ahol a néni kiveri a disznó fogát, beteszi a szájába, és disznóvá változik –, de a kiadóban már ott fennakadtak, hogy milyen ötlet már az, hogy disznótor. Családi program a mészárlás? Befagyott a vérpocsolya, és azon csúszkáltunk!

Dolgozunk most egy kajapornó-antológián is, abba a kocsonyáról írtam. Azt is nehézkes volt elmagyarázni angolul, de a parizert még inkább. Képeket mutattam az amerikaiaknak, hogy mondják meg, ők hogy hívják ezt. Nem igaz, hogy nem esznek ilyen szart!


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!