Ha ilyen lesz az új Star Wars, egy szavunk sem lehet

-

Már csak pár nap, és bemutatják az év legjobban várt filmjét, a Star Wars: Az ébredő Erőt. Hogy megfelelően felkészülhessünk erre az alkalomra, összefoglaljuk, mi volt a bajunk az előzménytrilógiával, és elmondjuk, mit várunk az új epizódtól.


Idén nincs fontosabb történés a popkultúrában, mint a Star Wars: Az ébredő Erő bemutatója. Tíz éve nem készült élő szereplős Star Wars-film, de az egyszerű érdeklődők és az elkötelezett rajongók egyaránt azt várják az új résztől, hogy az ne A Sithek bosszújához és az előzménytrilógiához, hanem az eredeti filmekhez legyen méltó, azoknak a szellemiségét vigye tovább – vagyis nem egy tízéves hiátust, hanem az 1983-as A Jedi visszatér premierje óta tátongó űrt kell betöltenie. Ilyen elvárásokat még egyetlen filmmel szemben sem támasztott a közönség ebben az évszázadban, ezért természetes, hogy mi is összeszedtük, mit várunk Az ébredő Erőtől.


Finn, Chewbacca és Han Solo Az ébredő Erőben


Legyen fantasy

A Star Wars-filmek műfaját még a filmkritikusoknak sem mindig sikerül meghatározni. A cikkekben máig sokszor felbukkan a teljesen érthetetlen, de legalább jól hangzó űropera kifejezés (miért opera? tán énekelnek a szereplők?), de gyakoribb, hogy sci-fiként emlegetik ezeket a filmeket. Ez már közelebb áll az igazsághoz, legalábbis az új trilógia esetében. És pont ez a baj.

A Csillagok háborúja és két folytatása (űr)fantasy, mert a központi motívuma egy misztikus, racionálisan nem magyarázható Erő, a mesei egyszerűségű történéseknek pedig közük sincs a Föld bolygóhoz, semmilyen értelemben nem az általunk ismert világból indul ki a cselekmény. Éppen ez teszi igazán lenyűgözővé, lélegző, de nem a mi logikánk szerint működő, önálló univerzummá.


Han Solo szerint az Erő csak mese


George Lucas a Baljós árnyakkal óvatosan közelebb vitte a Star Warst a tudományos fantasztikumhoz. Két fontos új elemmel gazdagította az univerzumot, a rajongóktól pedig mindkét változtatás miatt megkapta a magáét. A legfontosabb újítása az volt, hogy megmagyarázta és racionálissá tette az Erőt, amelyet mikroszkopikus lények, a midikloriánok terjesztenek, mintegy megfertőzve néhány embert. Ezzel az elképzeléssel az a baj, hogy teljesen fölöslegesen bonyolította az Erő koncepcióját, hiszen néhány részlet így is homályban maradt: ki nemzette Anakint? Maguk a midikloriánok? Ilyesmire is képesek? Hogyan?


Qui-Gon Jinn megméri Anakin Skywalker midikloriánszintjét a Baljós árnyakban


Szintén a racionális világmagyarázat miatt kerültek az előzménytrilógiába olyan jellegű konfliktusok, amelyekről Lázár János szokott beszélni a csütörtöki kormányinfón: a kereskedelmi szövetség blokádja, a szeparatisták függetlenségi törekvései, a Galaktikus Szenátus órákig tartó vitái híradóba, és nem Star Wars-filmbe illő történések.


A kereskedelmi szövetség képviselői a Galaktikus Szenátusban


Az eredeti trilógiában nincs kifejtve, hogyan működik a Birodalom, és a Császár politikai karrierjéről sem tudunk meg semmit, de ezek az információk nem is hiányoznak a nézőnek. A fantasy műfaji szabályainak megfelelően indoklás nélkül is elfogadjuk, hogy létezik egy gonosz hatalom, amelyet le kell győznie a hőseinknek. Ha Az ébredő Erő sem magyarázza túl Kylo Ren vagy a Birodalom helyén felálló Első Rend hátterét, több tér és idő marad a valóban izgalmas cselekményszálak bonyolítására.


star wars ébredő erő

Az Első Rend


Legyen koherens az eredeti trilógiával

Sajnos J. J. Abrams és a forgatókönyvírók nincsenek abban a helyzetben, hogy Az ébredő Erő történetét hézagmentesen illesszék mind a hat korábbi film sztorijához. Ezt a lehetőséget George Lucas vette el tőlük: ő volt az, aki az előzményekben számos helyen ellentmondott a klasszikus trilógiának.

Nincs értelme felsorolni az összes kontinuitási bakit a régebbi és az újabb filmek között. A legfontosabbak azok, amelyek az eredeti filmek fontos, drámai kulcspillanatainak mondanak ellent, például annak a jelenetnek, mikor Leia A Jedi visszatérben visszaemlékszik az anyjára (hiszen nem emlékezhet rá, Leia újszülött volt, mikor az anyja meghalt), vagy Obi-Wan Luke-hoz címzett intelmeinek a Csillagok háborújából.



Obi-Wan Kenobi különben is a hat film legkevésbé megbízható szereplője: összevissza hadovál Luke-nak Anakinről, nem emlékszik két droidra, akikkel együtt harcolta végig a klónháborút, Yodát vallja a mesterének, és valamiért Darth-nak szólítja Vadert (ekkor még Lucas nyilván nem gondolt rá, hogy a Darth előtag minden sith nagyúrnak jár).

A halott jedik szellemeivel is nagy gond van, például az, hogy Anakin is képes szellemalakban visszatérni, ráadásul – ez a felújított változat legnagyobb baromsága – fiatal jediként, pedig fiatalkorában biztosan nem tanulta meg az asztráltechnikát. Más kérdés, hogy később sem nagyon. Mindegy, az ilyesmi csak a Star Wars-rajongókat zavarja, Az ébredő Erő alkotói viszont nekik is meg akarnak felelni.


star wars jedi visszatér

Anakin Skywalker, Yoda és Obi-Wan Kenobi szellemei A jedi visszatér felújított változatában


Mikor a Lucasfilmet felvásárló Disney-nél eldöntötték, hogy nem veszik figyelembe a könyvek, képregények, videojátékok alkotta Kiterjesztett Univerzum eseményeit, egyértelművé vált, hogy elegük lett ebből a túl bonyolulttá és áttekinthetetlenné vált, önellentmondásokkal teli világból. A három előzményfilmet viszont nem hagyhatják figyelmen kívül, akkor sem, ha szeretnék. Mi viszont örülnénk, ha a hat film egymásnak ellentmondó cselekményelemei közül minden esetben az eredeti trilógiában történteket vennék figyelembe.



Legyen emberközeli

A logikai bakikat könnyű kiszúrni, de ezeknél sokkal nagyobb hibája az I., II. és III. epizódnak, hogy nem tudtak igazán közel kerülni a nézőkhöz, sokkal kevésbé lehetett hozzájuk érzelmileg viszonyulni, mint a korábbi filmekhez. A Baljós árnyak és két folytatása steril maradt.

Ennek a sterilitásnak több oka is van. Az egyik technikai jellegű: a digitális képalkotás révén a látvány jelentős részét számítógépes utómunkával teremtették meg, ami a színészek dolgát is megnehezítette, és a díszletek sem igazán kézzelfoghatóak, sokszor nem érezzük őket valóságosnak. Emiatt tűnik úgy, hogy a korábban megtörtént események idején a technológia láthatóan fejlettebb, mint az eredeti filmek világán belül, ami zavaró.


star wars jar jar

Obi-Wan Kenobi, a digitális Jar Jar Binks és Qui-Gon Jinn


Ám ennél komolyabb baj, hogy minél inkább a számítógépes technikára épül a látványvilág, annál hamarabb tűnik elavultnak, mesterségesnek. Az épített díszletek textúrái, a maszatos tatooine-i viskók, a robotok ütött-kopott bádogteste sokkal valóságosabbnak tűnik, mint ugyanezek komputeranimációs helyettesei. Az eredeti filmek pont azért tűnnek kortalannak, mert jó arányban keveredik bennük a hagyományos és a számítógépes látványalkotás. Nézzünk bele újra a Baljós árnyakba: sokkal inkább tűnik idejétmúltnak és műanyagnak, mint a Csillagok háborúja, pedig csak 16 éve készült, nem 38 éve.


star wars droidok

Ütött-kopott droidok a Csillagok háborújában


Nem véletlen, hogy az új filmek helyszínei közül éppen az a leghitelesebb és a legemlékezetesebb, ahol ennek a sterilitásnak a sztori szempontjából is helye volt, vagyis a klónozásért felelős Kamino bolygó.

Az emberközeliség, amit számon kérünk az előzménytrilógián, nemcsak a digitális effektek miatt vált problémássá, hanem a karakterek emberfeletti teljesítményei miatt is. Nyilván emelni kellett a téteket, a jedik és sithek nem párbajozhattak megint olyan öregesen, mint Obi-Wan és Darth Vader a Csillagok háborújában, de szuperhősöket sem kellett volna csinálni belőlük, hiszen ez nem az a műfaj. Obi-Wan mégis könnyedén szlalomozik az aszteroidák között (utólag bagatellizálva ezzel Han Solo életveszélyes húzását A Birodalom visszavágból, hiszen ő csak végső kétségbeesésében menekül az aszteroidamezőbe), Yoda mester nikkelbolhaként pattog A klónok támadásában, míg az undok aggastyánnak tűnő Palpatine könnyűszerrel végez több képzett jedivel A Sithek bosszúja vége felé. Így sérült a karakterek méltósága.



Van még egy változtatás az előzménytrilógiához képest, amit szívesen látnánk Az ébredő Erőben, ez pedig a hősök megválasztásához kapcsolódik. Bátor döntés volt Lucas részéről, hogy az újabb filmek főszereplőjének egy antihőst tett meg, Anakin Skywalkert, akiről tudtuk, hogy a kárhozatba tart. Nehéz volt azonosulnunk vele, elsősorban nem is Hayden Christensen korlátozott színészi képességei miatt, hanem azért, mert összecsapott írói megoldások terelgették az útját – A Sithek bosszújában nincs megfelelően megindokolva, Anakin miért tér át a sötét oldalra.


star wars anakin

Anakin Skywalker gonoszul néz A Sithek bosszújában


Az ébredő Erőnek három pozitív hőse is lesz, mindannyian új szereplők, akik remélhetőleg nem gáncs nélküli jedilovagok lesznek, hanem árnyalt jellemek – de szerencsére az előzetesek alapján egyikük sem tűnik antihősnek, és a Star Wars esetében ez jól is van így.


Ne legyenek határok

Egy új Star Wars-trilógia nyitófilmjétől nem azt várjuk, hogy lecsapja az előzmények által feladott labdákat, hanem azt, hogy új világot teremtsen, lepje meg a nézőt, tágítsa ki a galaxis határait. Ne legyen mindenki mindenkinek a rokona, mert akkor azt érezzük, hogy a végtelenség csak hazugság, és az egész Star Wars-világ kisszerű. Felröppent a pletyka, hogy az új hősök egyike, Finn esetleg Lando Calrissian fia. Pont ez az, amire nincs szükség – arról nem is beszélve, milyen rasszista ez a feltételezés, mert a mélyén az az elgondolás rejlik, hogy a galaxis feketéi csak egymás rokonai lehetnek.


star wars finn

Finn, Az ébredő Erő egyik hőse


Az ébredő Erő alkotóinak okosabbnak és bátrabbnak kell lenniük, mint az összes rajongónak, kritikusnak és a Star Wars-os összeesküvés-elméletek kiagyalóinak. Új, váratlan ötletek kellenek – ez az utolsó kívánságunk.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!