Ha egy lány e-mailben kér segítséget, az mindig gyanús

Forrás: dorotafrik.com

-

A Dorota trió Frik című tripla albuma ritkaságszámba megy: a hozzá kapcsolódó interaktív honlappal együtt egy egész bebarangolható világot kínál. A lemezeken ennek a világnak a rituális és mindennapi zenéit halljuk, a honlapon pedig a kalandozás közben két komplett filmet is megnézhetünk.


Ha egy lány azt írja, hogy a segítségedre van szüksége, és a profilod alapján úgy érzi, megbízhat benned, akkor az mindig gyanús, pláne, ha nincs is profilod. Ha egy hegyre kell felmenni, akkor mindig többről van szó, mint hogy fel kell menni egy hegyre. És ha egy isten és egy istennő egymásba szeret, akkor abból gondok lesznek, főleg, ha az egyiknek egy nagy hegye van, a másiknak folyói és tavai. Ilyesmikből indul ki a Dorota tripla lemeze és interaktív honlapja, a Frik, de ezzel még nem jutottunk közelebb hozzá.


Ennél a hegynél indul a Frik


A Dorota trió (Somló Dávid, Makkai Dániel, Porteleki Áron) már első, 2011-es lemezén (innen letölthető) is megmutatta, hogy nemcsak képes jól játszani nagyon eltérő zenéket, a groove-os rocktól a szétesni látszó improvizációig, hanem olyan erős identitása van, amely mindezt egyetlen, sodró folyammá egyesíti. A Frik című tripla albumnak 2013-ban már lemezbemutató koncertjei is voltak, de aztán addig készült, illetve terjeszkedett a mellé vagy mögé készülő online felület, hogy végül most lett belőle teljes alkotás: a lemezek mellett két film és egy interaktívan kattintgatható oldal. A lemezek külön-külön ingyenesen meghallgathatók, és darabonként egy ezresért letölthetők a Bandcampről.



Ha felsoroljuk, hogy mi minden hallható a Friken, azzal még nem ragadjuk meg a különlegességét, de ez kell, hogy legyen az első lépés. Gitár, dob, basszus, bendzsó, balalajka, elhangolt pianínó, harmónium, ismert és fura fúvós hangszerek, hangot adó tárgyak, elektronika. Népzenei dallamok, meg olyan motívumok, amelyek első hallásra ennek tűnnek, de aztán az ember elbizonytalanodik, hogy vajon létezik-e az a népzene, amelyet látszólag megidéznek (vagy egyáltalán: az a nép). Kántálás, dúdolgatás, vicces danolás. Szabad rock, ami úgy sodor ellenállhatatlanul, hogy közben a szétesés határán egyensúlyoz. Szép, körkörösen egymásba kapaszkodó gitár- és bendzsódallamok; hosszan lebegő, vagy gyorsan elrebbenő hangok, pilinckázások. Groove-ok, törzsi(es) dobolás, kattogás, ütögetések. Improvizáció, aminek távolról köze van, mondjuk, a jazzhez, vagy éppen semennyire. Néha szép és könnyen befogadható, mi több, fülbemászó; néha elragad; máskor pedig elengedi a hallgatót, csak úgy elvan magában, magának a zene(kar).


Egy kép a Frik világából


Attól még, hogy megidéz több kötött formát is, egészében nagyon szabad a Frik. És attól még, hogy a dalok, számszerű számok mellett bőven hallhatók rajta keresgélő, tétovázó, netán elhaló gesztusok, nagyon erős és határozott összetartó erő áll minden mögött – és emiatt egységes alkotás a Frik, sokfélesége ellenére. Ám éppen ez az összetartó erő az, ami a legnehezebben megfogható. Nem egy „koncept”, ahogy azt a konceptlemezekről mondani szokás, és nem is történetet mesél. Kicsit misztikusan hangzik, de igaza van a Dorotának, amikor arról beszél, hogy a Frik leginkább valamiféle tér, avagy világ. Ennek köze van a mi valóságunkhoz, de különbözik is tőle. Ennek a világnak a rituális és mindennapi zenéit halljuk; azt, amit lakói maguknak énekelgetnek, vagy akkor játszanak, ha őrjöngeni akarnak, netán simán csörömpölni. Vagy csak hangokat, amik szinte maguktól keletkeznek benne.



Ugyanolyan nehéz megragadni, hogy mitől világszerű ez a három lemez és a kapcsolódó egyebek, mint amilyen nehéz megmondani, hogy mi a közös mindabban, amit „jellegzetesen magyarnak” gondolunk, legyen az egy népdal, vagy mondjuk egy mitologikus elemekkel átszőtt összeesküvés-elmélet a menekültekről. Talán van valami közös tő, de ha le akarjuk írni, meg akarjuk fogni, mi ez, akkor majdnem biztosan hülyeségbe futunk bele. (A Frik kialakulásának amúgy, mint itt elmesélik, egy átverős, afrikai pénzkérős e-mail volt az elindítója; ebben az interjúban pedig azt mondják, a „természetközeli és spirituálisabb kultúrák” adták az ihletet, és ezek „fura digitális kiszűrődései”, ám reflektálnak arra is, hogy ezeket mennyire romantikusan fogjuk fel és torzítjuk el. Ezek jó támpontok, de nem adnak teljes magyarázatot.) Az biztos, hogy a megszólalás az egyik elem: szinte dokumentarista, elhisszük, hogy valóban „a világban” szóló hangokból áll össze a zene, nem hallatszik semmilyen utólagos szépítés, javítgatás. A természetes, minden görcs nélküli játékmód szintén fontos, valamint hogy még mindig nagyon erős a Dorota közös identitása, még az egyes – amúgy külön-külön is ismert – zenészekénél is erősebb.


Somló Dávid, Makkai Dániel és Porteleki Áron


Több is, más is ez, mint hogy a Frik jó zene. Ugyan nagyszabású, mind méretében, mind ambíciójában, ám nem telepszik rá a hallgatóra, hanem hagyja, hogy bejárja, belakja ezt a világot, különösen szép vagy izgalmas vagy furán idegen részleteire rácsodálkozzon – és simán belefér, hogy időnként meg elhagyja.



Mivel számomra a Dorota elsősorban zenekar, és hamarabb ismertem a lemezeket, mint a honlapot, egy kicsit féltem is mindennek a vizuális-multimédiás megjelenésétől. Egyrészt pont világszerűsége miatt a kevés zene közé tartozik, amelyhez tényleg passzolhat ilyesmi; másrészt meg nem lett volna jó, ha túlságosan megköti a vizualitás a Frik szabadságát. Szerencsére a honlap nem teszi ezt. Egy laza történet köré épül: a prológusban megismerkedünk a Joy nevű lánnyal, aki az – amúgy nem létező – profilunkon keresztül ránk talált, és feladatokat ad. (Ezt norvég, angolul feliratozott narráció mondja el. Pontosabban ki tudja, hogy miről szól a norvég szöveg, a hangzása a lényeg.) Majd küld egy képeslapot, rajta egy heggyel: annak a tetején kell találkoznunk vele. Ezt az utat kattintgathatjuk végig, néha csak elősegítve a szövegek, videók folyását, ritkábban aktívan választva a lehetőségek közül.


Dorota, Frik

Egy kocka a Frik világából


A történetben sok ember és állat mond nekünk enigmatikus, talán mélyértelmű, talán értelmetlen szövegeket, álmokat, találós kérdéseket. Van benne sok átváltozás, valamint fura rituálék és mitologikus eredettörténet. Hol mesés, hol szürreális, hol kicsit erotikus, hol nagyon vicces. (A kedvencem az a rész, amikor egy antropológiai könyvben olvasunk egy törzsről, amely véletlenül hozzájuk került jódlilemezek köré építi fel a világmagyarázatát, rítusait – ez állítólag kb. igaz is. A könyvből kiesik egy szürreális-vicces rajzolatú képeslap, rajta egy jellegzetes pénzszerzős átverős e-mail szövegével.) A képek között vannak pixeles digitális videók, egymásba alakuló fotók, rajzok. Továbbá egy egész szürrealista kisfilm, valamint egy egyórás kézikamerás videó egy házi koncertről.


Dorota

Makkai Dániel, Porteleki Áron és Somló Dávid


A történetnek, illetve a honlap világának egyértelműen van köze a zenéhez, de nem magyarázza és nem is köti meg ez utóbbit. A Frik nem lesz lekerekített egész, és ez pont így jó. Ritkán születik ilyesmi, és nem csak a magyar zenében.


A Dorota az UH Fest keretében is fellép október 2-án, pénteken a Hátsó Kapuban. A koncertről további információ itt.