Ha csak megszólal, az fél siker - Tyler, The Creator a Szigeten

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Tyler, The Creator egy üresjáratokkal teli, néha hatalmas ugrálásba torkolló, koncertnek alig nevezhető valamit csinált a Szigeten. Miért nem lehet mégsem igazán haragudni rá - és egyáltalán, miért az utóbbi évek popzenéjének az egyik legfontosabb alakja ez a 24 éves csávó, aki csúnya szavakat mond sok ezer ember előtt, aztán idiótán vigyorog?


Tyler Okonma tiniként az emblematikus "öld meg, gyújtsd fel, bassza meg a suli" jegyében trollkodta szét a zeneipart, majd legendákkal bandázó huszonévessé érett, és most az agresszív idiotizmus együtt él nála a "találd meg a szárnyaid" üzenettel.

A popzenére gyakorolt hatása majdhogynem független attól, hogy mennyire erősek a lemezei. Az általa vezetett Odd Future (avagy Odd Future Wolf Gang Kill Them All, röviden OFWGKTA) tinikollektíva az évtized eleje felé provokatív, nihilista gyilkolászós-erőszakolós szövegeivel, sokkoló videóival (mint a tényleg durva EARL, vagy Tylertől a kissé stilizált Yonkers) ingyenes kiadványaival, aztán punkoskodásba hajló koncertjeivel hatalmas rajongótábort gyűjtött össze. Mégpedig úgy, hogy nemcsak a zeneipar megszokott gépezetét, hanem a bejáratott netes csatornákat, blogokat, ilyesmiket is megkerülték.


Tyler, The Creator a Szigeten


A kiadók későn kapcsoltak, és 2011-ben az Odd Future meg tudta csinálni, hogy egy saját, független céget hozott létre (Odd Future Records), amely csak a terjesztésben vette igénybe egy major szolgálatait. Tyler három "hivatalos" (már nem ingyen letölthető) lemeze közül kettő itt jött ki, és mind top 10-be jutott Amerikában.

Mindez felrázta a hiphop világát; a műfajjal kapcsolatban a megjelenésük előtt az volt az általános - nyilván sarkított - nézet, hogy nincs már semmi izgalom, a nagy kiadók egy kaptafára készítik partislágereket, a független rapperek meg molyolgatnak a társadalmilag tudatos szövegeikkel. Az Odd Future megmutatta, hogy lehet máshogy is, tiniktől, tiniknek, dörzsölt szakemberek nélkül, mégpedig igen sikeresen. A kiadók pedig attól való félelmükben, hogy a következő hasonló sikertörténetről is lemaradnak, elkezdtek rappereket szerződtetni egyetlen sikeres mixtape, sőt, akár egyetlen milliós nézettségű, menő vírusvideó alapján is. Ez nem teljesen új jelenség (lásd ezt a gyűjtést), de utánuk vált annyira általánossá, hogy ma már meg sem lepődünk rajta. Persze az ilyen szerződések egy részéből kompromisszumokkal terhelt, érdektelenségbe fulladó lemezek lesznek - másfelől viszont ennek, így legalábbis részben és közvetetten az Odd Future hatásának köszönhető, hogy az utóbbi években a hiphop ismét elképesztően kreatív, pezsgő műfajjá változott.


Tyler, The Creator közönsége a Szigeten


Na meg az Odd Future-nek köszönhető a mai popzene néhány meghatározó alakjának felemelkedése.

Tyler, The Creatoron kívül ott van Earl Sweatshirt, napjaink egyik legizgalmasabb rappere (idei lemezéről itt írtunk); valamint Frank Ocean, akit első mixtape-je után rögtön kikiáltottak az R&B megújítójának; sikeres első lemezének folytatását már hisztérikusan várják a rajongók. Plusz még egy csomó más figura, akik kisebb-nagyobb sikereket és csalódásokat okoztak, de korántsem akkora közönségnek, mint ez a három.


Hol a picsában vagyok?

És hogy milyen Tyler, The Creator zenéje? Sötét, elhangoltnak ható szintikre és csattogó vagy kattogó dobokra épülő alapjai meghatározták az Odd Future indulását. Mély, reszelős orgánuma annyira erős, jellegzetes, hogy ha csak megszólal, az már szinte fél siker. Ezzel együtt úgy vagyok vele, hogy az említett Yonkersen kívül egyetlen száma sem hagyott bennem mély nyomot. Inkább a lemezei szórakoztatóak, egyben hallgatva, főleg az utóbbi években.


Tyler, The Creator a Szigeten


Az egyes daloknál fontosabb az a vonzóan beleszarós attitűd, amivel egymás után hány egy sötétkedős-kattogós számot, majd egy rockosat, majd egy elomlóan szépelgőt (egykori bálványa, ma már mentora-kollégája, Pharrell tanácsára még énekelni is elkezdett) - és az ember már nem is tudja, melyik komoly. Jellemző, hogy az idei Cherry Bombon egymás után jön az elomló, Szép Üzenetet tartalmazó Find Your Wings (rajta a soul-funk-jazz legendája, Roy Ayers), aztán a szarrá torzított címadó szám. Akkor az első, az vicc? Legalábbis egy interjúban azt mondta, hogy tudja, hogy nyálas, de ettől még ez most a legfőbb üzenete: találd meg a szárnyaid!

Ezek után remélni lehetett, hogy a megzabolázatlan kreatív energia kisülése lesz a koncert, de nem az volt.


A DJ


Úgy kezdte, hogy "hol a picsában vagyok?", aztán megkérdezte, hogy ugye mi is fáradtak vagyunk már? És ez nem (csak) közönséghergelés volt, hanem tényleg fáradt volt. A számok között hosszú üresjáratok voltak, meg baromkodás. Mondott néhány csúnya szót, aztán idiótán elvigyorodott, amit kisebb részben úgy lehetett érteni, hogy "höhö, csúnya szó", nagyobb részben meg úgy, hogy "haha, ez kell nektek". Úgy trollkodott azzal, hogy "mondjátok utánam, hogy 'hell yeah', most azt, hogy 'hot dog', most azt, hogy 'brr brr bla bla brr'", mint aki még mindig nem tudott betelni azzal, hogy akkor tényleg utána mondják! Vagy csak állt, melege volt, vizet ivott. Közben két egy másik MC, meg egy DJ-MC - akiket be sem mutatott - próbált úgy tenni, mintha rendes hiphop-koncerten lennénk.

Meg persze voltak azért számok is, akkor pedig Tyler pont úgy viselkedett a színpadon, mint a videoklipjeiben: túlmozgásos rajzfilmfiguraként (pólóján Homer Simpson) pattogott, rugdosott, és úgy kalimpált, mint aki nem tudja hova tenni túl hosszú karjait. A számok egy részére amúgy lehetett ugrálni, csak aztán legtöbbször hamarabb végük lett, hogy belejöhetett volna a közönség. Jellemző és egyben nagyon fura, hogy a legnagyobb őrjöngés a végén a Tamale című számra lett, ami olyan, mint egy bedrogozott, hiperaktív rajzfilmkarnevál kísérőzenéje.


Sziget 2015, Tyler the creator, koncert


Az elején úgy nézett ki, hogy hatalmas tömeg lesz, ám a végére már szellős volt az A38 sátrának az eleje is. Nyilván jó oka volt mindenkinek, aki elment. Mégsem tudtam igazán haragudni Tylerre. Ha egyszer a figurájának a lényege - és egyben katalizáló hatása, aminek köszönhetően nála jobb zenészek is a felszínre jöttek - pont az, hogy szarik bele, akkor férjen már bele egy ilyen is. Majd legközelebb; vagy ha nem lesz legközelebb, azt is kibírjuk.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!