Ha bekerül, nem lehet kirobbantani: JumoDaddy megcsinálná Amerikát

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Bár piaci szempontból a sokak által ekézett, ám elképesztő módon hasító EDM kategóriába sorolja magát, alapvetően „szórakoztató elektronikus tánczenének” hívja azt, amit csinál. Az Irie Maffiából ismert Horváth Gáspár, azaz JumoDaddy számait tavaly Skrillex játszotta tömegeknek, mostani számának amerikai megjelenésével pedig egyértelműen ki is jelölte a célközönségét. JumoDaddy számára természetes, hogy Amerikában próbálja értékesíteni a zenéjét, és a „menő magyar exportcikk” megjelölést sem tartja sértőnek. Horváth Gáspár igyekszik eloszlatni a tévhiteket és előítéleteket, aztán megmutatja a szóban forgó, a tengerentúlon éppen most bemutatott számát.


Az EDM-nél jelenleg nincs népszerűbb és egyben lenézettebb elektronikus zenei címke a világon. Magát a megnevezést sem könnyű sokaknak komolyan venni, hisz annak a látszólag semmitmondó kifejezésnek rövidítése, hogy „elektronikus tánczene”. Ugyanakkor épp ez mutat rá arra a legjobban, hogy miért képes elképesztő tömegeket megmozgatni és szórakoztatni.

Persze nem a szórakoztatás puszta ténye az, ami miatt az EDM-et támadni szokás, hanem a popsztárokká váló producerei miatt, akik gyakran nem csinálnak többet a színpadon, minthogy ordítva, kézfeltartva hergelik a tömeget előre legyártott playlistekkel, „egy gombot megnyomva”, szemben „a valódi zenét játszó” zenekarokkal.



Ennek a jelenségnek a bizarr csúcspontjává vált pár napja a belgiumi Tomorrowland fesztiválon készült két videó: az egyiken Steve Aoki sztár-DJ-producer mozgat zsinóron bábuként elképesztő méretű embertömeget Celine Dion Titanic-slágerére (lásd fent), hogy aztán rájuk robbantsa a bulibombát; a másikon David Guetta csinál partihimnuszt egy legalább ugyanakkora méretű embertömeg számára egy elképesztően infantilis gyerekdalból.


Dörögnie kell, nem otthoni használatra készül

Horváth Gáspár, azaz JumoDaddy ennek ellenére azt gondolja, hogy tévedés csak a popsztárjai alapján megítélni egy műfajt, és az EDM-ben sokkal több az innováció, mint azt sokan gondolják. Szerinte Skrillex a basszuszene globális megújítója, az Aoki-féle fenti Celine Dion-húzás vagy az, hogy DJ Snake Whitney Houston I Will Always Love You című számát játssza a szettjében, az EDM DJ-zés megújító megoldásai a maguk módján, és David Guetta részéről is kockázatos, bátor húzásnak tartja, hogy jelenleg a hiphoppal próbálkozik – ezt pedig tiszteli. „Egy sztár-DJ-től naivitás mást várni, mint a saját és a társproducerek slágereinek lejátszását. Én kifejezetten jó bulinak éreztem Guetta VOLT-os szettjét, a fesztiválra érkezők nem a János passiót várják tőle” – mondja Horváth Gáspár, aki a JumoDaddyként írt számaira is leginkább a szórakoztató jelzőt használja.


Más kérdés, hogy az EDM-mozgalomnak a zenei harsánysága és színessége ízlés kérdése


– teszi hozzá.

JumoDaddy leginkább az Irie Maffia és a Kelemen Kabátban produkciókból ismert, önálló munkáit viszont Skrillex és Major Lazerként a Sziget nagyszínpadán is fellépő Diplo is játszotta tömegeket mozgató DJ-szettjeiben.


Horváth Gáspár, azaz JumoDaddy


„A zenéim piaci szempontól az EDM-iparághoz kapcsolódnak, a számaimat bulikba, a Beatportra és a Soundcloudra készítem, nem elsősorban otthoni zenehallgatásra” – mondja Horváth, aki szerint ennek a zenének dörögnie kell ahhoz, hogy élvezhető legyen, és abból a célból is szerzi a számait, hogy azok „EDM-DJ-k szettjeiben kössenek ki építőkockaként”. Szerinte a dalai nehezen illeszthetők be egy hagyományos DJ-szettbe, de ha bekerülnek, nem lehet őket kirobbantani onnan. „Az elmúlt években mindig a zenei hibrid dolgok érdekeltek. Én ezeket a műfaji, illetve hangzásbeli keresztezéseket tartom a legérdekesebbnek. Kirívó tempókon írok zenét, új ritmusokat és hangzási elemeket próbálok ötvözni” – mondja, és hozzáteszi, hogy zenészként mindig az előremenekülést tartotta a leghasznosabbnak.


Egy magyar exportcikk

JumoDaddy tavasszal és nyáron többször is játszott az Egyesült Államokban. Az afféle zenei-kreatív vásárként működő SXSW-n többek között, Austinban, ahová a Design Terminál (DT) és a New York-i Balassi Intézet vitte ki. A DT egy startup-találkozót szervezett vállalkozóknak, ahol ő mint „potenciális és menő exportcikk” lépett fel. Aztán később headliner volt a kinti lemezkiadójának (Play Me Records) a bulijában, majd New Yorkban is játszott egy Webster Hall Studio nevű basszuszenei pinceklubban. Három hónappal később aztán az Irie Maffiával tért vissza New Yorkba, szintén a Balassi Intézet finanszírozásával. Ott készült egy klipjük is.



„Kisgyerek korom óta amerikai zenét hallgatok. A szüleim is amerikai zenét hallgattak, amikor gyerek voltam. Automatikusnak érzem, hogy az amerikai zenei dolgok érdekelnek, és azt is, hogy a zene, amit szerzek, az ott értékesíthető. Mivel viszont Magyarországon élek, így ennek megint valami fura hibrid dolog lesz a vége. Most már tudatosan dolgozom azon, hogy ki tudjak alakítani egy különleges, Amerikát egzotikusan Magyarországról szemlélő zenei látásmódot” – mondja JumoDaddy. Azzal pedig, hogy zenéi bekerültek több amerikai sztár-DJ szettjébe, úgy érzi, „kvázi hitelesített EDM-zene” lett az övé. „Erre nem kifejezetten törekedtem, a lejátszhatóság inkább a DJ-rutinomból és az ízlésemből adódik” – teszi hozzá.

Visszatérve a műfaj popsztárjaihoz és a témát övező vitákhoz (lásd Deadmaus5 kiállását Noel Gallagher mellett, a „kamu EDM-produkciók” ellen, illetve Wolfgang Gartner kirohanását Martin Solveig sláger „top 10-es DJ-szettje” ellen), Horváth úgy érzi, hogy „attól még hogy valaki a sztár kategóriába jutott, elvárható tőle, hogy DJ-trükkökkel, remek felkészültséggel, speciális remixekkel, VIP-verziókkal adja meg a pluszt” a közönségének.


Az új szám

JumoDaddy legújabb számát az amerikai Play Me adja ki, és a műfaj nagy presztízsű felülete, a Nest HQ mutatja be. Ez piacilag JumoDaddy eddigi legkomolyabb megjelenése. A szám címe az, hogy Alright with Me, és a többek között az Irie Maffiából és egyéb együttműködésekből ismert ghánai–magyar Sena énekel benne. Az énektéma valójában egy korábbi Irie Maffia-lemezről lemaradt a cappella, Horváth azt gyorsította fel, turbósította.

Itt lehet meghallgatni, jó szórakozást hozzá!



Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!