Győri kosárlabdacsapat buszbalesete: megkezdődött a tárgyalás

Fotó: MTI / Krizsán Csaba

-

Halálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti baleset vádjával hétfőn megkezdődött a két ember halálát okozó vitnyédi buszbaleset tárgyalása a Soproni Járásbíróságon.


A 85-ös úton Kapuvár és Vitnyéd között 2013. szeptember 7-én egy személyautó összeütközött a Hat-Agro Uni Győr női kosárlabdacsapatot Sopronba szállító autóbusszal. A balesetben két ember, Tapodi Péter, a csapat klubigazgatója és Füzy Ákos vezetőedző meghalt. A buszon heten súlyosan megsérültek, közülük egy ember maradandó sérüléseket szenvedett. Hat utas és az autóbusz vezetője könnyebb sérüléseket szenvedett.

A vádirat szerint a vádlott, a személyautó 71 éves vezetője – aki maga is súlyosan megsérült a balesetben – a járművel Kapuvár felé haladt óránkénti 72-76 kilométeres sebességgel. Vitnyédről kiérve a figyelme elterelődött, emiatt az autó a padkára hajtott, ahol nekiütközött egy optikai oszlopnak. A vádlott ezután balra kormányzott, autójával visszatért az úttestre, és nekirohant az autóbusz bal oldalának. A busz a jobb oldali kerekeivel emiatt az útpadkán haladt, majd egy hirtelen kormánymozdulat után az úttestre visszatérve erősen balra sodródott, végül a jobb oldalára dőlve, bal oldalt lecsúszott az útról. Az ütközés miatt kilenc utas kiesett a járműből.



A vádirat szerint az autóbusz a megengedett óránkénti 70 kilométeres helyett óránkénti 88-90 kilométeres sebességgel haladt. Bár közlekedésre alkalmas állapotban volt, érvényes műszaki átvizsgálással nem rendelkezett, a biztonsági övet senki sem használta a sofőr vezetői engedélye pedig kilenc nappal korábban lejárt. A vádiratban hozzátették, hogy a sérültek halála és a nyolc napon túli sérülések nem következtek volna be, ha használják a biztonsági öveket.

A vádlott, K. Mihály a tárgyaláson közölte, hogy felelősnek érzi magát, és mindenkitől bocsánatot kért. Hozzátette: minden gyorsan történt, észre sem vette, hogy túlkormányozta a személyautót. Elmondta azt is, hogy ő úgy látta, a sofőr mellett állt a két későbbi halálos áldozat, és a busz „nagyon gyorsan jött”.

A busz sofőrje, F. Gábor azt mondta, hogy alig emlékszik a balesetre. Szerinte nem állt mellette senki a buszban az ütközéskor, és az utolsó emlékképe a csattanás. Úgy fogalmazott, hogy szerinte a baleset előtt fékezett, de a szakértői vizsgálat szerint nem. Erre azt válaszolta, hogy a tahográf nem tudja kimutatni azt a 12 másodpercet, ami a szemből jövő személyautó észlelése és az ütközés között eltelt. A csapat masszőrje, B. Szabolcs arról beszélt, hogy bár már visszatért dolgozni a csapathoz, a baleset óta nem tudja olyan intenzitással ellátni a munkáját, mint előtte.



Gajdos Anikó bíró ezután felolvasta a buszban utazók vallomásait, akik mind azt állították, hogy nem voltak bekötve, néhányan feküdtek a székeken, vagy úgy ültek, hogy a lábukat az előttük lévő szék támlájának támasztották. A vallomások szerint a baleset után a helyszínre először a rendőrök érkeztek meg, majd a tűzoltók, végül a Győrből, Csornáról, Kapuvárról, Lövőről és Sopronból indított esetkocsik és mentőautók.

Többen felvetették, hogy a mentők későn érkeztek a helyszínre. a bíró ezért megkereste az Országos Mentőszolgálatot, hogy adják meg a kocsik indulási és érkezési időpontját. A tájékoztatás szerint 14 óra 4 perckor érkezett a bejelentés a győri mentőállomáshoz. Az első kocsi 14 óra 5 perckor indult Lövőről, és 14 óra 26 percre ért a helyszínre. Győrből 14 óra 9 perckor és 14 óra 21 perckor indultak a kocsik, Csornáról 14 óra 6 perckor, Sopronból 14 óra 16 perckor, Kapuvárról 14 óra 25 perckor, ezek átlagosan 20 perc alatt értek a baleset helyszínére.

A büntetőper május 6-án folytatódik. A védő és az ügyész együttes kérésére B. Szabolcs sérüléseiről orvos szakértői véleményt, a busz sofőrjének „ellentmondásos” nyilatkozata miatt igazságügyi műszaki szakértői véleményt kérnek, valamint felkérnek egy igazságügyi orvos szakértőt, hogy tisztázzák, a sérültek gyógyulását befolyásolta-e a mentők későbbi érkezése.