"Görögországnak vissza kellene térnie a drachmához"

-

Teljes időpocsékolásnak tartja a hitelprogram meghosszabbításáról való tárgyalást Görögországgal, nem bízik a reformokban, mert 2010 óta csak ígérgetik, és 50 százalékra teszi, hogy Athén idén feladja az eurót. Hans-Werner Sinn-nel, Németország egyik legbefolyásosabb közgazdászával, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet elnökével beszélgettünk.


Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy Görögország jobban tenné, ha szembenézne az igazsággal, miszerint csődben van, és visszatérne a drachmához. Nagyon sok közgazdász ezt a forgatókönyvet a legrosszabbak között szokta emlegetni, ön szerint viszont mindenki jobban járna ezzel. Görögország például miért?

Az elmúlt öt évben 48 milliárdról 124 milliárd euróra duzzadt az a hitelösszeg, amelyet Görögország az eurózóna többi országától kapott, ennek ellenére az ország munkanélküliségi rátája 12 százalékról 26 százalékra ugrott. Világos, hogy ez a megoldás megbukott. Görögország a válság előtt nagyon drága lett az eurózónában inflációt gerjesztő hitelbuborék miatt, és most olcsóbbá kell tenni. Ez nagyon nehéz folyamat. Mert vagy az történik, hogy visszavágják a béreket és megszorításokat vezetnek be, ám ekkor az emberek nem tudják visszafizetni a hitelüket, az adósok csődbe mennek.

A másik megoldás, hogy az ország kilép az euróövezetből és visszatér a drachmához. Ez sokkal jobb lenne: a drachma leértékelődne, a görögök újra elkezdenének a saját gazdáiktól vásárolni a mezőgazdasági terményeket, ahelyett hogy importálnák azokat, a turisták visszatérnének Görögországba, ahelyett hogy Törökországba mennének, és a gazdag görögök is hazatérnének, hogy házakat vásároljanak és felújítsák azokat. Talán még gyárakat is építenének, és állandó munkahelyeket hoznának létre. Akármi is történik, a külföldi adósság nagy részéről mindenesetre le kellene mondaniuk a hitelezőknek. Sőt némi plusz pénzt is kellene áldozniuk arra, hogy amit mindenképpen importálnia kellene Görögországnak, azt ki tudja fizetni.


„A hitelprogram meghosszabbításáról tárgyalni pont olyan, mint egy lyukas vödörbe önteni a vizet.”


Ha tényleg kilépnének az eurózónából, visszaút is lenne? Mit kellene tennie ahhoz Görögországnak?

Mindenképpen meg kellene adni a jogot Görögországnak, hogy később visszatérhessen az euróhoz, ha a drachma megtalálta az új egyenlőségi szintjét. Ha ez megvan, akkor a szokásos menetrend, az európai árfolyam-mechanizmus szabályai szerint csatlakozhatna újra.

Ezek szerint felesleges időpocsékolás, hogy az Eurogroup – a hitelezők nevében – most a hitelprogram meghosszabbításáról tárgyal?

Igen, ez pont olyan, mint egy lyukas vödörbe önteni a vizet. Görögországban meg kell történnie a leértékelődésnek ahhoz, hogy versenyképes lehessen.

Nem bízik benne, hogy Alekszisz Ciprasz kormánya életképes reformokat tud megvalósítani?

Nem. A görög kormányok 2010 óta nem tesznek mást, csak ígérik a reformokat.

A pillanatnyi állás alapján mennyi esélyt ad annak, hogy Görögország nem tud megegyezni a trojkával, az idén csődöt jelent, és feladja az eurót?

50-50 százalékot.


„Lehet, hogy illegális, de érdemes kipróbálni”

Az Európai Központi Bank (EKB) által elindított kötvényvásárlási programot is kemény szavakkal illette, holott széles körben az volt az elemzői vélemény, hogy hamarabb is megléphette volna ezt az EKB. Ön viszont pénznyomdáról, tiltott állami támogatásról beszélt és egy komoly alkotmányossági problémáról is, amelynek végén akár Németország kerülhet olyan helyzetbe, hogy el kell hagynia az eurózónát. Ennek komolyan fennáll a veszélye?

Nagyon nagy veszélye ennek azért nincs. Az lehet, sőt akár valószínű, hogy a bíróság megtiltja a Bundesbanknak (a német jegybanknak – a szerk.), hogy részt vegyen az EKB által meghirdetett értékpapír-vásárlási és kötvényvásárlási programokban. Ugyanakkor lehet, hogy ezek a programok illegálisak, de közgazdasági értelemben azért érdemes kipróbálni. Hátha sikerül az eurózóna inflációját felpörgetni, ahogy azt az EKB akarja, ráadásul úgy, hogy Dél-Európában kevésbé, Észak-Európában pedig jobban emelkedjenek az árak. Ez hozzásegítené a déli államokat, hogy visszanyerjék a versenyképességüket.


„A bevándorlás növeli a költségvetési kiadásokat.”


Három fontos témát emeltek ki az intézetük által létrehozott kutatócsoport, az EEAG legfrissebb elemzésében, mint ami meghatározza Európa gazdaságpolitikáját: energiastratégia, regionális egyenlőtlenségek és bevándorlás. Az utóbbi Magyarországon is nagyon aktuális és ellentmondásos, főleg amióta Orbán Viktor kormányfő kifejezetten kedvezőtlen jelenségnek nevezte a „gazdasági bevándorlást”. Ön mire jutott? Milyen előnyei és hátrányai vannak a migrációnak, mit okoz az például Németországnak?

Ha a munkaerőpiacot nézzük, akkor a bevándorlás általában hasznos a befogadó országnak. Ha az állami juttatások, a jóléti állam szempontjából nézzük a bevándorlást, akkor viszont nem, mert növeli a állami kiadásokat. Ezt a kettőt együtt kell nézni. A németországi bevándorlásnak is negatívak a költségvetési hatásai, de a munkaerő-piaci hatásokkal együtt már valószínűleg kifejezetten pozitívra jön ki az egyenlet.

Pusztán közgazdasági szempontból mit javasolna a bevándorlással kapcsolatos problémák kezelésére?

Az EU polgáraira bevezetném a szerzett és az örökölt szociális jogosultság fogalmát. Ez azt jelentené, hogy bárhol szerez valaki jogosultságot az állami juttatásokhoz vagy a társadalombiztosítási ellátásokhoz, ezeket a jogait magával vihetné, amikor egy másik országba költözik. A szociális ellátást pedig nem attól az államtól kapná, amelyben éppen él, hanem amelyben a jogosultságot szerezte. Ha például egy német állampolgár, aki a német állami juttatásokra jogosult, képtelen dolgozni, minden további nélkül elmehet Mallorcára, hogy ott költse el a német járandóságát. De akkor a spanyol államtól már nem igényelhetne támogatást. Az EEAG ezt nevezi a származási ország vagy illetőség szerinti ország elvének, amely felválthatná a jelenlegi elvet, amely a lakóhely szerint adja mindenkinek az ellátást.


Hans-Werner Sinn

67 éves, 1999 óta a nagy tekintélyű müncheni IFO Institute elnöke, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) professzora. Tanított a London School of Economicson, a Princetonon és a Stanfordon is. Az egyik legbefolyásosabb és az egyik legtöbbet idézett német közgazdász, akinek tanulmányait és könyveit a német gazdaságpolitikai intézkedéseknél is többször figyelembe vették. Pályája során írt könyvet egyebek mellett a nyugdíjrendszerről, a globális felmelegedéssel kapcsolatos problémákról, az euró csapdáiról. Egyik legismertebb műve, a Meg lehet-e menteni Németországot? a 2003-as gazdasági reformokra is közvetlenül hatott. Legutóbbi munkája, a 2014-ben megjelent Euro Trap az euró bevezetésének hatásait és az eurókrízis kezelésének módját vizsgálja. Kenneth Rogoff amerikai közgazdász szerint „legalább 10 éve nem készült ennél fontosabb könyv az euróról”. Az IFO Institute által létrehozott European Economic Advisory Group (EEAG) kutatócsoport a múlt héten mutatta be legfrissebb európai gazdasági tanulmányát. Erről bővebben itt írtunk.