Görbicz és Amorim nélkül a közelharc lehet a Győr esélye

-

A Győri Audi ETO kézilabdacsapata levedlette a verhetetlenség mítoszát. Az előző szezonok meccseinek döntő pillanataiban spirituális, megfoghatatlan érinthetetlenség lengte körül a társaságot. A varázspor alkotóelemei megváltoztak, részben eltűntek, részben kicserélődtek. Ki lehet-e ezekből is keverni a csodaszert a májusi Final Fourig?


A győri együttes történetében egy korszak lezárult. A csapat ebben a – Görbicz Anita 29. születésnapján Podgoricán mikroszkopikus különbséggel, egyetlen idegenben lőtt góllal elbukott Bajnokok Ligája-finálé után induló – időszakban számolatlanul döntötte a rekordokat. A fejezet a Larvik elleni múlt hétvégi 0 ponttal véget ért.


A BL több mint húszesztendős múltjában nem akadt együttes, amely ennyi mérkőzést nyert volna egy szezonban egymás után (13), ennyi meccsen maradt volna veretlen egyvégtében (22), szériában ennyiszer hagyta volna főni saját otthoníze-levében a legjobb esetben is csak félig boldog házigazdát (18).

Ezek a sorozatok mind befejeződtek. Mi ez, brazil szappanopera, hogy rögtön jöjjön a második évad?

Reméljük, igen, bár éppenséggel a „braziltalansággal” akad a legnagyobb gond. Eduarda Amorim nélkül (a Nemzetközi Kézilabda-szövetség év játékosa szavazásán ő lett 2014 legjobb kézilabdázónője, jelenleg térdműtétje után lábadozik) az együttes támadásban, ha nem is félszeművé, de kancsallá vált, és úgy fest, mint egy sportos Izaura.



A február eleji, Larvik elleni első középdöntő meccsen hazai pályán elszenvedett egygólos vereséget (Győr–Larvik 25-26) a sérülések utáni új felállásban akár kedvező jelként is lehetett értékelni: íme, a legjobbakkal is felvehető a harc a rengeteg hiányzó nélkül is. Az egy hete Norvégiában kapott füles viszont azzal együtt is lényegesen nyugtalanítóbb, hogy az eredmény a statisztika alapján pusztán a négy elrontott hétméteres belövésével is megfordítható lett volna (21-19 helyett 21-23). A kézilabda azonban nem egyszerű matematika. Hanem bonyolult.

A győri együttes izzasztó gondját az átlövőjáték szinte teljes elvérzése jelenti. Amorim ágyúzását kellene pótolni, csúzlival.


A megváltozott keretű csapatok a tapasztalatok szerint eleinte többnyire előnyben vannak. Gyakran akkor is igaz ez, amikor a módosulást egyik kulcsjátékosuk elvesztése jelenti. Egy, a csapat  karakterét meghatározó kézilabdázó kiválásával ugyanis óhatatlanul is addig rejtett, ismeretlen tulajdonságok kerülnek felszínre, ami meglepő és nehezen kezelhető lehet az ellenfelek számára. Ideig-óráig.

Ennek jeleit láthattuk a Larvik elleni első találkozón.



Kovacsics Anikó átlövéseire például, azok korábban viszonylag ritka előfordulása miatt, nem számíthattak a norvégok. Nem vittek esernyőt a Szaharába. A második meccsre betették a batyuba. Már hiába jött volna az eső. Általában is így van ez a szokatlan, kényszer szülte, természetellenes jelenségekkel; ami nem belülről fakad, az hosszú távon nem jelenthet megoldást. És ez tűnik a legnagyobb problémának. Kovacsicson kívül Hornyák Ágnes, Macarena Aguilar és Anna Szeny sem nagyágyú. Utóbbi termete alapján lehetne, de az Európa-bajnokságon is csak két átlövésgólja volt. Az a szinte példátlan helyzet állt elő, hogy klasszikus átlövője csak balkezes maradt a Győrnek: Susann Müller és Planéta Szimonetta, de ők egyszerre több okból sem tűnnek bevethetőnek (mindkettőjüket cserélni kell védekezésre, és azonos tulajdonságaik miatt nehezen játszhatnának egymás mellett). Az ellenfélnek tehát egy lövőre kell figyelnie, de Müller sem szereti, ha a bombaszakértők kezelésbe veszik, inkább vinné közel a labdát.

Innen kell kiindulni, és erre a felismerésre épült a Larvik mások által is követhető stratégiája. Közvetlenül a hatos előtt tolódva a távoli lövések ellen nem emelt kifogást, de elszívta a levegőt a beálló Löke elöl, és rácsapta az ajtót a gyors lábú Kovacsics és Aguilar orrára, ha betörést terveztek. A szélekre kevésbé figyelt, mert kizárólag onnan lehetetlen meccset nyerni.


Azt könnyű belátni, hogy egy csapat esélyeit nagyban csökkenti, ha az ellenfele nem kényszerül kilépésekre, és nem szándékozik a hatos teljes szélességét sem tökéletesen védeni. A Győrrel pedig jelenleg ez a helyzet.

A tökéletes szélsőjáték persze egy idő után széthúzhatja a falat, és mindent megváltoztathat. A győri lányok az előző évi BL-döntőben tudatosan szélső befejezésekkel kezdtek, hogy a Buducsnoszt védelmét nyújtófa alá tegyék. Akkor ez kifogástalanul ment, de a középső posztokról több volt ehhez a segítség, mint amennyi ma adható.


Ambros, Martin;


Ambros Martín nem Győrben kezdte edzői pályáját, még ha Magyarországon ideérkezésekor is ismerte meg a közvélemény. Korábbi szakmai munkája során volt az úgy, sőt kizárólag úgy alakult, hogy nem Európa legerősebb keretével kellett eredményt elérnie, Győrben viszont – Görbiczék kiesése miatt – most fordul elő először. Az eredmény pedig itt nem ugyanazt jelenti, mint anno Itxako nevű spanyol klubjánál, de ugyanúgy lehet elérni. Spanyol együttesével 2011-ben a Görbiczzel, Amorimmal, Bradeanuval, Spiridonnal, Kovacsiccsal, Lundéval, Pálingerrel felálló Győrt ütötte ki az elődöntőben, a fináléban pedig a mai Larviknál erősebbtől kapott ki a kétmeccses csatában egyetlen góllal. Akkor tehát tudta, hogyan lehet kiegyenlíteni az esélyeket az erősebbekkel szemben, az ilyeneket pedig nem szokás elfelejteni, mint a szemétlevitelt vagy a csekkbefizetést.

Magyarországra érkezését követő első szezonjában a győri együttes a gyors középkezdés bevezetése óta eltelt időszak egyik legjobb kapott gólátlagát produkálta a BL-ben, ahogy az Itxako eredményeit is a védekezés stabilitása támasztotta alá.


Martín elsősorban olyan szerkezetek építőmestere, amelyek szétszerelésben utolérhetetlenek. Az előző szezonban látott Győr egy olyan kivételes remekműve volt, amely az alapanyagok sokszínűségének gyermeki örömében nemcsak saját védekező, hanem mások támadással kapcsolatos álmát is megvalósította.

Az ellenfél akcióinak szétszerelőüzeme az eddigi, Amorim nélküli mérkőzések alapján is magas szintre jutott, de ez még fokozható. A Larvik elleni találkozó hajrájában elővett 4-2-es védekezést eddig például nem láthattuk. A csapat ezzel jött fel 5 gólos hátrányból 2 gólosra. A Győr eddig csak részben felfedezett természeti kincsei ebben rejlenek: átlövői ugyan nincsenek, de gyors lábú szélsőből és irányítóból hat is akad. Velük és megfelelő cseretaktikával az agresszív labdaszerzésre törő védekezés, az abból induló villámakciók eredményre vezethetnek.

Az Itxako erőssége a felállt fal elleni játék egyediségében rejlett. A csapat alkotóelemeit mintha részecskegyorsítóban nevelgette volna Ambros Martín; gyakran szemmel is nehezen követhető keresztmozgásaikkal és befutásaikkal postázták az iratmegsemmisítőbe az ellenfél taktikai elképzeléseit. Ott sem voltak nagy lövők. Ezt a játékot a Győr a Larvik elleni meccs második felében olykor már sikeresen alkalmazta. Felállt fal ellen a játék követhetetlenségig gyorsítása marad az egyetlen esély, az teremthet gólszerzési lehetőségeket. Ez viszont egy kétnapos Final Four alatt Paks 2-nyi energiát igényel.


Mégis ez az egyetlen járható út, ágyúk helyett marad a közelharc, a kézitusa.

A Győrnek ezt kell erőltetnie. A csapat az előző szezonban a sorozat történetében először hódította el a trófeát veretlenül. Azt tehát senki nem mondhatja, hogy vereségekkel nem lehet. Hat éve az orosz Zvenyigorodnak öttel is összejött, a Győr pedig csak kettőnél tart. Ahogy zsinórban megnyert BL-ek tekintetében is. A három rekord lenne...

(Egri Viktor a Digi Sport kommentátora.)


A következő lecke:

középdöntő, 2. csoport, 5. forduló:
Győri Audi ETO KC – Baia Mare (román) 19.00

(A meccs a Digi Sport 1-en nézhető.)