Furcsán folyt bele Magyarország az orosz gigaüzletbe

-

Óriási üzlet lehet a schengeni vízumok kiadása Oroszországban, hiszen milliós számban igénylik a beutazási engedélyt. A magyar konzulátusok más tagországokhoz képest nagyon kevés vízumot állítanak ki, és azt is körüllengte már korábban a korrupció gyanúja. A magyar külügy lényegében mégis olyanokra bízta az üzletet, akiktől éppen hogy meg kellett volna szabadulnia a kiszervezéssel.


Nagy megtiszteltetés ért három orosz cselgáncsbajnokot tavaly november 19-én: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter személyesen adta át nekik a többszöri beutazásra feljogosító vízumot a magánvállalkozásként működő moszkvai magyar vízumközpont ünnepélyes megnyitása alkalmából. A dokumentum igen értékes, hiszen nemcsak Magyarországra, de a schengeni térség 26 országába léphetnek be vele.

A miniszter illusztris társaságban vágta át a szalagot, bár ma már valószínűleg elfelejtené az eseményt: a vízumközpont egyik tulajdonosa, a VisaWorld-Center Kft. Tarsoly Csaba Quaestor-vezér érdekeltsége, akit jelenleg több tízmilliárd forintos csalással gyanúsítanak. Az orosz partner Jelena Cvetkova volt, annak a Kiss Szilárd korábbi agrárattasénak az élettársa, aki jelenleg szintén előzetes letartóztatásban ül vesztegetés gyanújával.

A Quaestor bedőlése után a Külgazdasági és Külügyminisztérium szinte azonnal bejelentette, hogy felbontja a moszkvai vízumközpont üzemeltetésére vonatkozó szerződést Tarsoly cégével. A tárca viszont nem tett le arról, hogy továbbra is magáncéggel működtesse a moszkvai vízumkiadást. Szijjártó kedden újságíróknak azt mondta: a vízumközpontot a Quaestor bukása után is szeretnék működtetni, ehhez keresik a megfelelő partnert.


Szijjártó, Cvetkova és Tarsoly a moszkvai központ átadóján


Vízumgyár a Néva partján

Az oroszországi vízumkiadás első ránézésre óriási üzletnek tűnik, hiszen sok millió ember akar beutazni a schengeni térségbe: a tagállamok oroszországi konzulátusaihoz az Európai Bizottság statisztikája szerint 2013-ban 6,9 millió, tavaly pedig 5,7 millió vízumkérelmet nyújtottak be. Ez magasan a legnagyobb szám, az összes schengeni vízumkérelem több mint egyharmada Oroszországból érkezett. A második helyen álló Kínából például csak 1,8 millió vízumot igényeltek.

Tavaly 0,9 százalék volt az orosz vízumkérelmek elutasítási aránya. A magyar képviseleteken még alacsonyabb, sőt a jekatyerinburgi magyar konzulátus egy rekordféleséget is beállított: 12 ezer kérelemből mindössze hármat utasítottak el. Ez az arány normális körülmények közt azt jelentené, hogy már rég a vízumkötelezettség feloldásáról kellene tárgyalnia Brüsszelnek és Moszkvának, de politikai okokból ez még sokáig nem lesz realitás.

A három oroszországi magyar konzulátusra (Moszkva, Szentpétervár és Jekatyerinburg) 2013-ban összesen 89 ezer vízumkérelem érkezett, tavaly pedig majdnem 77 ezer. Ez európai összevetésben nem túlságosan nagy szám (a legnagyobb vízumgyár a szentpétervári finn főkonzulátus, ami 2013-ban 1,1 millió, tavaly 900 ezer vízumot adott ki), de még a közép-európai mezőnyben sem kiemelkedő, hiszen például a cseh konzulátusok 325 ezer kérelmet fogadtak tavaly.



Méltatlan állapotok?

A kérelmek kezelése viszont állítólag így is meghaladta a konzulátusok lehetőségeit, ezért merült fel a magáncég bevonása. Szijjáró Péter azt mondja: ő maga látta, hogy az egyébként nagynak számító moszkvai magyar követségen is rendszeresen előfordultak tumultuózus jelenetek, a kérelmezők hosszú sorban, órákig várakoztak az épületen kívül is akár, miközben a konzuli osztály munkatársai alig bírták feldolgozni a rengeteg kérelmet.

Ezen a helyzeten segíthet egy magáncég által működtetett vízumközpont, ami hangsúlyozottan nem a vízumkérelem elbírálását végzi, csak az adminisztrációt. Ez elterjedt intézmény a világban, számos ország szervezi ki az ügyintézést, amivel pénzt takarít meg, hiszen nem a konzulátus létszámát kell felduzzasztani. Már csak amiatt sem, mert a kérelmek száma szezonálisan hullámzást mutat, így gazdaságtalan lenne folyamatosan emelt létszámot fizetni, konzuli munkatársat pedig nyilván nem lehet évente pár hónapra kiutaztatni.

A vízumeljárás díja 35 euró, vagyis nagyjából tízezer forint, ezt a konzulátus kapja. Erre a moszkvai magyar vízumközpont még rátett 1200 rubel, vagyis mintegy hatezer forintnyi költséget. A központ létrehozásának és működtetésének költségeihez képest ez nem tűnik roppant nagy összegnek. Valószínűbb, hogy a vízumközpontot létrehozói a kérelmezők számának megugrására számíthattak, illetve azt tervezték, máshol is nyithatnak majd hasonló központokat. Jelena Cvetkova a moszkvai megnyitón épp arról beszélt: további 50 vízumközpont-képviseletet terveznek nyitni Oroszországban.


Miért épp a Tarsoly és Cvetkova?

Szijjártó Péter kedden azt mondta, hogy még elődje, Navracsics Tibor minisztersége alatt állapodott meg a külügy Tarsollyal a moszkvai vízumközpont működtetéséről, pályázat nélkül. A miniszter szerint a külügy munkatársai akkor „piacfelmérést” végeztek, és utána döntöttek az üzletember cége mellett. A VS.hu kérdésére, miszerint van-e erről fellelhető dokumentáció a minisztériumban, Szijjártó Péter azt mondta, utánanéznek, és amit lehet, nyilvánosságra hoznak. A Quaestor-cégcsoport egyébként is élen járt a keleti nyitásnak nevezett folyamatban, hiszen a moszkvai és az isztambuli kereskedőház létrehozásában is benne voltak. Ráadásul Tarsoly jó kapcsolatokat ápolt Szijjártóval, még ha a miniszter ezt igyekszik is finomítani.

Érdekesebb kérdés, hogy lett a vízumközpont orosz partnere Cvetkova, illetve általa Kiss Szilárd, aki korábban elbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon, de mégis kinevezték agrárattasénak. Az Index korábban arról írt, hogy a Moszkvában végzett Kiss az 1990-es évek végétől üzletelt Oroszországban, és „behálózta a konzuli osztályt” is, vagyis állítólag nagy tételben szerzett vízumot egyebek mellett orosz prostituáltaknak. A lap információja szerint ez többeknek feltűnt, és nemcsak Magyarországon, hanem nyugaton is.

Egy, a Népszabadság által idézett 2011-es orosz bírósági ítélet szerint Kiss 80 ezer eurót vett át, hogy elintézze egy orosz üzletember ismerőseinek magyar vízumát. A lap szerint egy 2012–13-as külügyminisztériumi belső vizsgálat is kimutatta, hogy Kissnek köze lehetett a vízumkiadások megugrásához. Ha igaz, hogy Kiss vízumokkal üzletelt, akkor lehetséges, hogy a vízumközpontra ennek a tevékenységnek a legalizált változataként tekintett, de az továbbra sem világos, hogy a magyar hatóságok hogyan hagyhatták neki, hogy folytassa a tevékenységét.

Az Index egyik forrása szerint a vízumközpont létrehozásának egyik indoka épp az volt, hogy „zsákban hordták ki a feketén csináltatott vízumokat” a konzulátusról., a kiszervezéstől pedig ennek megszűnését várták. Ennek az érvelésnek is az a szépséghibája, hogy nem egy nemzetközi céget, hanem a Tarsoly és Cvetkova-féle vállalkozást bízták meg a központ működtetésével. Az orosz nő ráadásul állítólag nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet, egyfajta „lyuk a schengeni pajzson”.