Francis Fukuyama még nem felejtette el Orbán illiberális álmait

-

Budapesten tartott előadást a Közép-Európa Egyetemen Francis Fukuyama. A Stanford Egyetem világhírű professzora beszélt a bevándorlásról, az amerikai és európai demokrácia különbségeiről, és arról, miért lehet gyorsan és egyszerűen gyengíteni a demokráciát Magyarországon.


„A demokrácia és annak anomáliái” címmel tartanak egész napos nemzetközi konferenciát a Közép-Európa Egyetemen Francis Fukuyama részvételével. A Stanford Egyetemen általa alapított Center for Democracy, Development and Rule of Law igazgatója nem adott optimista forgatókönyvet.

1988-89-ben az amerikai külügyminisztériumban dolgoztam, Magyarország nagyon ígéretes ország volt, biztosak voltunk benne, hogy hamar csatlakozni fog az Európai Unióhoz, és hamar megerősödik a demokrácia. Magyarország még öt évvel ezelőtt is többé-kevésbé problémamentesnek tűnt, ehhez képest aggasztó, ami az elmúlt években történik – kezdte előadását Fukuyama.

A professzor szerint Orbán Viktor tavaly Romániában (Tusnádfürdőn)


„az illiberális államokat pozitív példaként említő beszédével nagy csalódást okozott”


nem csak nála, de az európai vezetők körében is. Fukuyama szerint a menekültválság kezelése, az arra adott egyes uniós tagállami válaszok is jól mutatják, hogy Magyarország és a kelet-európai országok mennyire mások, mint az EU régebbi tagállamai, menyire más még a demokrácia állapota az újonnan csatlakozott országokban.


Fukuyama szerint a migrációs krízis is gyengítette a demokráciát több országban


Ugyanakkor Fukuyama szerint az Egyesült Államokban sokan azt gondolják, hogy a saját demokráciájuk az alapító atyák, és az alkotmány elfogadása óta tökéletesen működik, így megmondhatják másoknak, milyennek kell lennie a demokráciának. Ők azonban az intézetben azért dolgoznak, mert tisztában vannak vele, hogy Amerika is tanulhat másoktól, például kampányfinanszírozásban, az állam működésének átláthatóságban, az állampolgári részvételben.

A gazdasági válság ugyanakkor mindenhol kikezdi a demokratikus intézmények legitimitását, még Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban is. Ebben a helyzetben megnőhet a fogadókészség a demokráciát aláásó politikára. Fukuyama szerint viszont nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a politikai elnyomásra és az államkapitalizmusra építő kínai modell is nagy bajban van. A kínai gazdaság lassulása érzékenyen érinti a nyugati világot is, „maximum annyi előnye van, hogy a fogyasztás csökkenésével például olyan termékek, mint a kőolaj iránt is csökken a kereslet, amitől csökken az olaj ára is. Emiatt az olajbevételre építő autoriter államok, Oroszország, Venezuela válságba kerültek, az ottani tekintélyuralmi rendszerek szintén bajban vannak”.

Ehhez képest Fukuyama úgy véli, hogy az EU jelentős része eddig elég jól kezelte a válságot, képes volt reformokra, például a munkaerőpiacuk átalakítására, de Olaszország, Spanyolország, más tagállamok máig nem találtak megoldást a problémáikra.


A professzor érdekesnek nevezte, hogy miközben Európában a skandináv államokban a legerősebb demokrácia, itt van a legkevesebb probléma a demokrácia állapotával, őket érinti a legkevésbé a menekültválság, mégis ugyanitt működnek általában a legerősebb menekültellenes, populista pártok is.


De Fukuyama szerint az amerikai társadalom nagy többsége elfogadja, és tisztában van vele, hogy szükség van az országnak bevándorlásra. Hiába tűnik úgy a médiatudósítások alapján, hogy a menekültellenes Donald Trump olyan nagy népszerűségnek örvend, az elnökaspiráns „csak a választók 40 százalékát kitevő republikánusok 20 százalékának rokonszenves, vagyis „egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a menekültellenes nézetei többségben lennének az amerikai társadalomban”.


Tekintélyelvű tendenciák Kelet-Európában


A jobboldali populizmus Amerikában Fukuyama szerint egyébként is „annyira bizarr, hogy nehéz felfogni: a tipikus populista szavazó fehér, városlakó, munkanélküli, férfi és szegény. Ezek az emberek szavaznak azokra a republikánus jelöltekre, akik még jobban aláássák intézkedéseikkel szociális helyzetüket”.

Az előadó szerint 25 éve az EU és az USA egyként demokratikusnak, fejlődőnek, erősnek tűnt, és sokan bíztak benne, hogy ez tartósan így is marad. Most azonban mindkettőnek komoly problémái vannak.

Európában a legnagyobb baj, hogy sok országban a fékek és ellensúlyok erodálódnak. Fukuyama úgy gondolja, hogy meglehet, Amerikában túl sok akadály áll a kormány előtt (például, ha a Kongresszus nem tud megegyezni a költségvetésről, mint tavaly történt), és ettől felléphetnek rövidebb-hosszabb idejű politikai válságok is, de a demokratikus rendszer alapját semmi nem kezdi ki, „annak éppen az a lényege, hogy minden körülmények között maradjon demokratikus”. Ugyanakkor Nagy-Britanniában még írott alkotmány sincs, és elvileg nagyon komoly jogosítványokkal rendelkezik a kormányzat, de ott a politikai kultúra szilárdult meg annyira, hogy nem kell tartani attól, hogy egy aktuális kormánytöbbség visszaél hatalmával.

Magyarországon éppen az a baj, hogy más a politikai kultúra Fukuyama szerint, így „hiába vannak alkotmányos intézmények a demokrácia megvédésére, Orbán Viktor nyugodtan mondhatja, hogy többségem van, azt teszek vele, amit akarok”.