Folyékony víz lehet a Marson

Fotó: Getty Images/iStockphoto / rajeshbac

-

Régóta köztudott, hogy a Marson vízjég található, ám a Curiosity legújabb mérései alapján dán kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vörös bolygó talajában, közel az égitest felszínéhez folyékony víz lehet.


A koppenhágai Niels Bohr Intézet kutatói vizsgálataik eredményeit a Nature Geoscience hétfői számában ismertették. Az elemzések a talajban petklorátot találtak, amelynek jelenléte fagyáspontcsökkenést eredményez. Így a víz nem dermed meg, hanem folyékony, telített sós oldatként van jelen - olvasható a PhysOrg hírportálon.


„Kiderült, hogy a talaj kalcium-perklorátot tartalmaz, amely kedvező körülmények között adszorbeálja, vagyis molekulárisan leköti a vízpárát a légkörből. A Curiosity időjárásfigyelő állomásának adatait vizsgálva ilyen feltételek éjszaka, valamint télen napfelkelte után jönnek létre. A felszíni, valamint 1,6 méteres magasságban mért páratartalom és a hőmérsékleti adatok alapján ki tudjuk számítani az adszorbeált víz mennyiségét" - magyarázta Morten Bo Madsen, a Koppenhágai Egyetem docense, a Niels Bohr Intézet Marskutató csoportjának vezetője.

Ismertetése szerint az éj beköszöntével a légkörben lévő pára kicsapódik, vékony jégréteget képezve a talajon. A kalcium-perklorát azonban a vízzel telített sós oldatot képez. „A fagyáspont csökken, a jég megolvad, a talaj pedig porózus, így az oldat a felszín alá jut" - fogalmazott a dán tudós.

A Curiosity korábban kavicsokat rejtő kőzetet talált, a kövek mérete, lekerekített alakja egyértelműen arra utal, hogy valamikor az adott helyen vízfolyás volt, amelynek mélysége elérhette az 1 métert. A marsjáró útban a Sharp-hegy felé tavi üledékekre utaló bizonyítékokat is talált. „Az egész Gale-kráter valamikor egy óriási tó lehetett" - vélekedett Morton Bo Madsen.


Víz van, élet nincs

Magyarázata szerint 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Marson a jelenleginél 6,5-szer több víz lehetett, és vastagabb volt a bolygó légköre is. A víz túlnyomó részét az égitest elvesztette, mivel szertefoszlott a Mars mágneses tere. A Föld mágneses tere óvja bolygónk légkörét a Napból érkező töltött részecskék bombázásától. A Mars viszont nem rendelkezett ilyen védelemmel, így a Napból érkező töltött részecskék, a protonok apránként a világűrbe lőtték ki a vörös bolygó légkörét.

„Annak ellenére, hogy lehet folyékony víz, aligha találhatunk életet, ehhez a Mars túl hideg, túl száraz, s rendkívül erős a sugárzás is, amely egy méter mélyen behatol a talajba. Ez megöli az életet, legalábbis az általunk a Földön ismert életformákat" - mondta Morten Bo Madsen.

A Curiosity 2012 augusztusában landolt a vörös bolygón, a 154 kilométer átmérőjű Gale-kráterben. A NASA-küldetés célja kideríteni, hogy léteztek-e az égitesten mikrobiális életformák létrejöttét lehetővé tévő feltételek. Az elmúlt 2,5 év során a Curiosity több mint 10 kilométert haladt végső úti célja felé, a kráter közepén lévő 5,5 kilométer magas Sharp-hegy, az évmilliárdok során formálódott réteges szerkezetű képződmény geológiai kutatása ugyanis magyarázatot adhat arra, hogy miért változott meg a bolygó éghajlata.