"Folyamatos az orosz provokáció, az ország ötöde megszállás alatt áll"

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Oroszország igyekszik megakadályozni Grúzia nyugati integrációját, a legutóbbi ilyen eset éppen július végén történt – mondta a VS.hu-nak Zaza Kandelaki, Grúzia (hivatalos nevén Georgia) budapesti nagykövete. A diplomatával a 2008-as grúz-orosz „hat napos háború” évfordulója kapcsán beszélgettünk.


Nemrég eltöltöttem két hetet Grúziában. Mindenhol rengeteg orosz turista volt, a legnagyobb békében, és barátságban a grúzokkal. Hét évvel a háború után elmondhatjuk, hogy az átlagember szintjén helyreállt a normális kapcsolat a két ország között?

A kérdést két szempontból érdemes megvizsgálni: a grúz és orosz emberek között hagyományosan nagyon jó a viszony, barátként tekintünk egymásra. Nagyon sok grúz tanult Moszkvában, nagyon sok orosz szeret hozzánk utazni régóta, nagyon kedvelik Tbiliszit, és sorolhatnám. Másrészt viszont Grúzia függetlensége után Oroszország azonnal megpróbálta aláásni az ország biztonságát, először az oszét és abház szeparatista törekvések támogatásával. Grúzia kulturálisan, történelmileg, minden szempontból a Nyugathoz tartozott mindig is, így a függetlenség után természetes választás volt a nyugati integráció. Ráadásul úgy gondoljuk, ezt és a biztonságunkat a demokrácia, az EU-, illetve NATO-tagság garantálhatja. Moszkva ezt sem hajlandó elfogadni. Ezért kezdett egyből háborút ellenünk az „önkénteseivel”.

Önkéntesek? Vlagyimir Putyin szerint Kelet-Ukrajnában is bányászok, traktoristák harcolnak, nem az orosz hadsereg.

Persze, természetesen nálunk is ugyanaz volt a helyzet: az orosz hadsereg harcolt Grúzia függetlensége ellen, és ehhez használták fel az abház, és az oszét lakosságot. Jól megfigyelhető, hogy minden egyes lépésünket a nyugati integráció útján valamilyen orosz válaszlépés követte – ez volt a 2008-as háború is: 396 halott, és 120 ezer súlyosan sebesült ember volt az áldozata a részünkről ennek az agressziónak. Félmillióan máig nem térhettek haza otthonaikba.



A grúz kormány ön szerint semmilyen hibát nem követett el, ami a háborúhoz vezetett?

Az oroszok mindent megtettek, hogy háború legyen. Mikhail Szaakasvili nagyon temperamentumos ember, lehet, hogy ő is tehetett volna valamit azért, hogy másképp történjenek a dolgok, nem tudom. De akkor is orosz agresszió zajlott 2008 nyarán Grúzia ellen. Mégpedig azért, mert előtte mondták ki a bukaresti NATO-csúcson, hogy a szervezet teljes jogú tagjaivá válhatunk egy napon.

A grúz történeti múzeumban a 2008-as háborúról is van kiállítás. Bevallom, kedvem lett volna megkérdezni néhány orosz turistát, amikor ott jártam, ők mit szólnak ahhoz, amit láttak, de nem voltam elég bátor hozzá. Ön szerint mint mondtak volna?

A helyzet Oroszországban is nagyon bonyolult. Nagyon sokan támogatják Putyin törekvéseit, mert a birodalmi gondolkodásnak elég erős hagyományai vannak. Másrészt sok orosz gondolja, hogy sokkal jobb békében élni az olyan országokkal is, mint Grúzia, amik kicsik ugyan, de megvannak a maguk érdekei, céljai. És természetesen mi is elismerjük az orosz érdekeket, de partnerségi alapon. És a legfontosabb természetesen a területi integritásunk helyreállítása. És készek is vagyunk erről beszélni. A grúz kormányban van orosz kapcsolatokért felelős különmegbízott, és értünk is el sikereket az utóbbi időben.



Az orosz hadsereg júliusban határzárat épített a dél-oszét határon, de az eredetinél arrébb, mélyen grúz területen, így a szögesdrót néhány helyen már csak pár száz méterre húzódik a Tbiliszi-Kutaiszi autópályától. Mit tehet a grúz kormány ebben a helyzetben?

Ez nagyon szörnyű szituáció. Valódi provokáció, amit az oroszok csinálnak. Grúzia területének ötöde ma orosz megszállás alatt áll. Ez is csak egy olyan lépés, amiről már beszéltem. Mit tehetünk ebben a helyzetben? A katonai megoldás természetesen kizárt, még ha az orosz félnek nem is jönne rosszul egy fegyveres konfliktus. Nem tehetünk mást, mint a nemzetközi szervezetekhez, és a hozzánk barátian viszonyuló országokhoz fordulunk, és mindent megteszünk a nyugati integráció érdekében. Tíz nappal azelőtt, hogy az oroszok elkezdték kiépíteni ezt a szögesdrót kerítést, Donald Tusk járt Tbilisziben, erre lehetett válasz a provokáció.

Mi lehet az integráció következő állomása?

A vízumliberalizáció (a magyarok már most is vízum nélkül utazhatnak, és közvetlen légi járat is van Grúziába – a szerk.), ami akár már ősszel megtörténhet, és nem csak nekünk fontos, hanem például az abházoknak, vagy az oszéteknek is, hiszen ők is könnyebben utazhatnak majd. Ez viszont a reintegrálásukat is elősegítheti, hiszen ezzel világossá válhat a számukra, hogy mit jelent Európát választani, a demokráciát választani.

A másik persze a NATO-csatlakozásunk, ami stratégiai jelentőségű a biztonságunk szempontjából. Persze tudom, hogy rengeteg nehézség, nyitott kérdés van az egész régióban, elég csak az örmény-azeri viszonyra gondolni, de a grúzok 95 százaléka ezt az irányt szeretné követni.


Jó kapcsolatok Magyarországgal (is)


Örményország viszont más utat látszik választani, és csatlakozott az Oroszország vezette vámunióhoz. Nekem úgy tűnt, a két ország természetes szövetségese egymásnak a régióban. Ebből a szempontból hogyan értékeli ezt a lépést?

Önnek igaza van, nagyon régi, szoros viszony fűz minket egybe. Természetesen tiszteletben tartjuk örmény barátaink döntését, és úgy vélem, kölcsönösen profitálhatunk is a helyzetünkből. Nem látok ebben semmi problémát.

Vlagyimir Putyin megmondta, hogy nem szeretne NATO katonákat látni Oroszországgal határos országokban, pontosabban a volt szovjet tagköztársaságokban. Önök pedig pont ezt szeretnék, ha jól tudom, NATO kiképző központ nyílik hamarosan Grúziában. Nem növeli majd ez a feszültséget?

Tudom, hogy Putyin úr mit gondol erről, de a válaszom csak annyi: a grúzok 95 százaléka azt az utat választotta, amit követünk. Ez a NATO-integráció.

Grúziában több városban is láttam utcát elnevezni a szmolenszki légi katasztrófában elhunyt Lech Kaczynski lengyel elnökről, és feleségéről. Egyébként rengeteg lengyel turistát is láttunk.

Igen, nagyon régi barátok vagyunk a lengyelekkel. Amikor például a vörös hadsereg agressziója nyomán 1921-ben elveszítettük a függetlenségünket, nagyon sok grúz katona ment a lengyel seregbe harcolni. És persze a problémáink is közösek voltak, például egyként az orosz birodalom részei voltunk nagyon sokáig. Ezért mindannyian tudjuk, milyen egy elnyomó, totalitárius rezsim, és ez segít megtalálni a közös hangot. De ez nem csak a lengyelekre igaz egyébként, hanem más országokra, így Magyarországra is.

A magyar kormány most komoly gesztusokat tesz Vlagyimir Putyinnak. Milyenek a grúz-magyar kapcsolatok?

Ezek magyar-orosz bilaterális ügyek, természetesen tiszteletben tartjuk őket. Másrészt Magyarországnak hagyományosan szoros a kapcsolata velünk. Orbán Viktor is volt már Tbilisziben, Irakli Garibashvili kormányfő is járt idén Budapesten, Szijjártó Péter háromszor látogatott már hozzánk, és sok grúz miniszter Budapesten, vagyis a legmagasabb szinteken is nagyon jó az együttműködés. Most nyílik kereskedőház Tbilisziben, magyar cégek vehetnek részt grúz vízügyi beruházásokban, a gazdasági kapcsolatok is jók. Magyarország mindig támogatta az EU-, és NATO integrációnkat, a területi integritásunk helyreállítását – ezek nagyon fontos dolgok.