Főleg arra kíváncsiak, mennyit érzek a szexből

Fotó: iStockphoto / sezer66

-

Semmi értelme eltitkolni a kerekesszéket, a perverz ajánlatokat és bunkó poénokat viszont nem mindig lehet megúszni a társkereső oldalakon. Három fiatal mozgássérült nővel beszélgettünk ismerkedési és párkapcsolati tapasztalataikról. Milyen társ mellett érzik magukat igazi nőnek, és hogyan tud nekik egy férfi segíteni saját testükkel kapcsolatos gátlásaik leküzdésében? Egészséges vagy mozgáskorlátozott partnerben keresik-e a párjukat, és számít-e valamit ez egyáltalán?


„Csípőtől lefelé nem érzek semmit. Amikor fenn voltam társkeresőn, minden második férfi arra volt először kíváncsi, hogy mennyit érzek a szexből” – meséli Marietta, aki nyolc éve, egy baleset után került kerekesszékbe.

Marietta akkor 23 éves volt, bulizott, ismerkedett, mint a legtöbb főiskolás lány. A baleset egyik estéről a másikra gyökeresen megváltoztatta az életét. Éppen szakítófélben volt akkori barátjával, amikor lebénult. Akkor még azt hitte, hogy egyszer majd újra talpra állhat. Tucatnyi gerincműtét, egy tüdőembólia és trombózis után is naponta eljárt tornászni. A baleset után újra összejött régi barátjával, de Marietta már másnak érezte a kapcsolatot.

„Szeretett engem még mindig, csak tökre megszűntem nőnek lenni a szemében. A szexualitás már abszolút nem működött közöttünk, valahogy olyan volt, mintha hirtelen az állatkájává váltam volna.”

Ekkor még Marietta – ahogy ő fogalmaz – a küzdő időszakát élte. Állandóan programokat csinált, vívott és több helyen is önkénteskedett. Úgy emlékszik vissza, hogy magának és a világnak is meg akarta mutatni: az élet nem áll meg egy baleset után, és ő meg fogja csinálni a lehetetlent. Két és fél év után tudott csak beletörődni, hogy valószínűleg már soha nem áll fel a székből.



Mit bohóckodik abban a székben?

A szakítás után regisztrált néhány társkereső oldalra. Soha nem titkolta, hogy kerekesszékben él, profilképnek is mindig olyan képet állított be, amelyen látszott a szék. Ennek ellenére sokan nem értették a helyzetet, és azt kérdezték tőle, hogy mit bohóckodik abban a székben? Olyan férfi is volt, aki korrekten megírta, hogy nála kizáró ok a mozgássérültség, de olyan is akadt, aki egyszerűen eltűnt, amikor megtudta, hogy Marietta milyen fogyatékkal él. Akikkel viszont eljutott a találkozásig, azokat már általában nem zavarta, hogy mozgássérült.

„Inkább engem zavart valami a legtöbb férfiban a találkozásnál. Az egyik férfinak például hiányzott elöl két foga, és nem is értettem, hogy ez miért nem látszott a társkeresőn lévő képein” – meséli nevetve.

Egészen perverz esetekkel is találkozott a párkereső oldalakon. Egy férfi például megírta, hogy nem zavarja a kerekesszék, az már jobban, hogy nincs amputálva a lába, mert neki csak az olyan lányok tetszenek. Olyanok is írtak neki, akik néhány levél után közölték vele, hogy a „sorvadt végtagokra” buknak csak.

„Talán az volt a legmeghökkentőbb, amikor néhány levélváltás után valaki azzal poénkodott, hogy majd mennyire kicseszek magammal, ha összeveszünk, mert felrakja előlem a polcra a dolgokat. És ha valamit összetörök a veszekedés alatt, akkor majd nem tudom egyedül összetakarítani”– emlékszik vissza a legbizarrabb esetekre Marietta.



A bőröm állagát a kelt tésztához tudnám hasonlítani

Marietta alapvetően nem zárta ki, hogy mozgássérültekkel is ismerkedjen, de végül arra jutott, hogy neki egészséges férfi kell:

„Egyrészt, mert az erős férfiakhoz vonzódom, akik, ha éppen úgy adódik, felemelnek, és arrébb tudnak tenni a székemmel együtt. Másrészt, mert elég az én saját nyűgöm egy kapcsolatban, egy mozgássérült férfival mi szerintem csak ráerősítenénk egymás problémáira.”

Mostani barátjával majdnem egy éve van együtt, őt is társkeresőn ismerte meg. Már az első randevún érezte, hogy a férfit nem zavarja a kerekesszék, és ez őt is megnyugtatta. Ezzel együtt még mindig vannak rosszabb periódusai, amikor attól tart, hogy a párja megunja egyszer ezt az állapotot, noha ennek semmi jelét nem adja.

„Az eszemmel tudom, hogy szeret, és ha zavarná, hogy kerekesszékes vagyok, akkor már régen elhagyott volna. De egy-egy ártalmatlan veszekedés után mégis hajlamos vagyok mindent végletesen látni.”

Önmagával szemben saját megváltozott testének elfogadása ment a legnehezebben, egy intim kapcsolatban pedig az, hogy legyőzze a saját gátlásait és a szégyenérzetét. „Talán az a legrosszabb, hogy emlékszel még, milyenek voltak a combjaid a baleset előtt. Mióta lebénultam, gyakorlatilag elhalt a lábam, a bőröm állagát a kelt tésztához tudnám hasonlítani.”

Mivel csípőtől lefelé lebénult, meg kellett tanulnia más módokon élvezni a szexet, ezt pedig csak türelmes, odafigyelő partnerekkel tudta kikísérletezni.

„Nehéz beletörődni, hogy hiába vagyok még mindig fiatal, a szex nekem már soha nem lehet olyan spontán, mint korábban volt. Nem tud a párom csak úgy feltenni a konyhapultra, ha megkívánjuk egymást, hanem előtte a biztonság kedvéért még katétereznem kell. Arra is vigyáznom kell, hogy egy hevesebb együttlétnél ne akadjon be sehová a lábam.”



A baleset után Marietta sokáig el sem tudta képzelni, hogy gyereke legyen. Azt meséli, hogy rengeteget szenvedett a kórházban, szinte darabjaiból rakták össze, és nem akarta, hogy egy kisbaba majd a maradék épen maradt belső szervét is szétrugdalja. Mostani barátjával azonban már nem félne gyereket vállalni, tudja, hogy ott lenne vele, amíg feküdnie kell a terhesség alatt, és a baba körüli teendőkből is kivenné a részét. Mozgássérült kisgyerekes barátainál pedig azt látja, hogy a mozgássérültek gyerekei sok mindenben ösztönösen érzik a határokat. Barátnője négyéves gyereke például kérés nélkül sem mászik olyan magasra a mászókán, és nem megy nagyon távol kerekesszékes édesanyjától, „valahogy érzi, hogy neki jobban kell viselkednie, mert az anyukája nem tud utána futni”.



Nem lehetnek tabutémák

A 24 éves Gina izomsorvadásos betegséggel született, 2008 óta él kerekesszékben. Számára azért is nehezebb az ismerkedés, mert egy kisvárosban él, ahol párkeresés szempontjából sokkal szűkebb a merítés, mint a fővárosban. Amennyire egészségi állapota engedi, megpróbál minél teljesebb életet élni: részt vett már kerekesszékes versenyeken a Balaton körül, eljár szórakozni a barátaival, otthon pedig megrendelésre képeket készít. Mostanában napjában többször egy géphez van kötve légzési problémái miatt, emiatt az ismerkedés is nehezebb számára.

Gina is regisztrált társkereső oldalakra, és nincsenek rossz tapasztalatai, de szerinte ez annak is köszönhető, hogy nagyon megválogatja, kivel találkozik személyesen. Több levélváltás után és csak akkor megy bele a találkozóba, ha azt érzi, hogy a másik valóban a személyiségére kíváncsi. Hosszabb kapcsolata még nem nagyon volt, ezt annak tudja be, hogy a férfiak többsége fél az akadályoktól. Attól, hogy nem tudnak vele kirándulni menni, vagy hogy esetleg akaratlanul is fájdalmat okoznak neki. Mariettához hasonlósan Gina is kerekesszékes profilképpel regisztrált a társkeresőkre, nem látja értelmét titkolózni, mert szerinte az csak kölcsönös csalódáshoz vezetne az első találkozásnál. Alapvetően ő is egészséges partnerrel tudja elképzelni a jövőjét.



„Számomra az ismerkedésnél nincsenek tabuk, természetes, hogy egy egészséges ember nem tudja elképzelni, hogyan fürdök, mit érzek, amikor megérint, ezért minden kérdésükre válaszolok.”

Gina is osztja Marietta véleményét, hogy a mozgássérültek számára saját gátlásaik leküzdése a legnehezebb egy párkapcsolatban.

„A műtétek miatt sok heg van a testemen, ezért időbe telik, amíg annyira megismerek valakit, hogy gátlások nélkül át tudom adni magamat neki, és elmúlik belőlem a szégyenérzet, például nem akarom elsötétíteni a szobát egy intim együttlétnél.”

Ginának egyedül az képes oldani a gátlásait, ha a másikon érzi: elfogadja őt, és nem zavarja az állapota. Az ideális társ szerinte figyelmes, segítőkész, de nem viszi túlzásba a gondoskodást, csak akkor és abban segít, amiben Gina tényleg segítségre szorul.


Gina megrendelésre képeket készít


A szintén vidéken élő Gyöngyi is születésétől fogva mozgáskorlátozott. Ő nem kényszerült kerekesszékbe, hanem bottal jár. Jelenleg egy társkereső oldalon keres párt, és ő sem csinál titkot az állapotából: „Fontos, hogy akinek megtetszem, tudja, hogy milyen sérültségű emberrel veszi fel a kapcsolatot, fel is tettem magamról olyan fotókat, amelyeken egyértelműen látszik, hogy botok segítségével járok. Szerencsémre eddig senkit sem a betegségem érdekelt, általában inkább azt emelik ki a rám kattintók, hogy csinos és fotogén vagyok.”

Saját testének elfogadásában és nőiességének megélésében Gyöngyinek az is sokat segített, hogy első kilenc évét egy szegregált intézményben töltötte, ahol a nevelői sokszor állították tükör elé, és a mozgás fontosságára nevelték. „Ez hozzájárult ahhoz, hogy megfelelő pszichés állapotban legyünk, és helyes testképünk alakuljon ki” – magyarázza Gyöngyi, aki szerint akár mozgáskorlátozott, akár egészséges emberekről van szó, a jó szexuális élethez elengedhetetlen, hogy az ember baráti viszonyban legyen a saját testével.

Bár a nem fogyatékkal élők hajlamosak azt hinni, hogy két sérült ember jobban megértheti egymást, Gyöngyi pont az ellenkezőjét tapasztalta: „Szerintem a nem sérült emberek felnéznek a sérültekre, tisztelik őket azért, hogy saját erejükből érnek el dolgokat az egészségügyi állapotuk ellenére. Ez az egymás iránti tisztelet – ami fontos egy kapcsolatnál – két sérült esetében nem biztos, hogy megvan.”



Valaha Gyöngyi is azt hitte, hogy egy szintén mozgáskorlátozott ember majd jobban megérti, de most már ép férfiak társaságát keresi inkább: „Azt tapasztaltam eddig, hogy egy sérült ember lelkileg is sérülékenyebb, emiatt sértődékenyebb is. Ezért ha két mozgáskorlátozott személy valamilyen oknál fogva félreérti egymást, akkor ahelyett, hogy a konfrontációt is vállalva megbeszélnék a félreértést, sokszor inkább a kihátrálást választják. Ennek ellenére én nem zárom ki a fogyatékossággal élő férfiakat az életemből, de a csalódások egy kicsit szkeptikussá tettek, és óvatosságra intenek.”

Cikkünk megjelenése idején Marietta párkapcsolatban él, Gina és Gyöngyi pedig még keresik azt a partnert, akivel hosszabb távú párkapcsolatot tudnának kialakítani. Gina és Gyöngyi jelenleg is fent van párkereső oldalakon, Marietta is egy ilyen oldalon talált rá jelenlegi párjára. Egyiküknek sincsenek kétségei afelől, hogy mozgáskorlátozottként ne lehetne harmonikus, teljes értékű párkapcsolatban élni, akár egy másik mozgáskorlátozott, akár egy egészséges emberrel. Viszont az őszinteség, a türelem és elfogadás egy mozgáskorlátozott nő esetében nélkülözhetetlen pillérei egy kapcsolatnak. Egyikük sem játszik hamis kártyákkal, soha nem titkolták el állapotukat egyetlen potenciális partner elől sem, és az állapotukkal kapcsolatos kíváncsiskodó kérdésekre is nyíltan válaszolnak. Cserébe mindannyian azt várják, hogy csak olyan ember kezdjen velük, aki, megismerve az összes „velük járó nyűgöt”, természetesnek érzi, ha őket választja.