Földönkívüli DNS lenne tán? Az X-akták és a két új rész

Forrás: Fox

-

Mi értelme egy olyan sorozatnak 2016-ban, amely már tizenhat évvel ezelőtt is a saját gyökereihez próbált visszatalálni? Egy tizedik évaddal, hat új résszel tért vissza az X-akták. Megnéztük az első kettőt. Az egyik nagyon rossz, de a másik eszünkbe juttatta, hogy mit szerettünk a sorozatban.


Az X-akták a kétezres évek elején ért véget, akkoriban, amikor épp kezdtek az emberek másképp sorozatokat nézni, azaz például egyben lenyomni évadokat egy hétvége alatt – a jelenség széles körű terjedésének látványos példája a 24 volt, az akkoriban kezdődött.

Az elmúlt 15 évben aztán teljesen átalakult a sorozatgyártás, illetve -fogyasztás természete, ezt nem is részletezném különösebben, maradjunk annyiban, hogy látványosan megnőtt a sorozatok presztízse, és a folyamat elképesztő mennyiségű, magas színvonalon, akár nagy költségvetéssel és A kategóriás mozifilmesekkel, -színészekkel készült sorozatot eredményezett, szinte új iparág és új tévés kultúra született. Emellett persze ennél is több régi típusú sorozat van még mindig.

Mindenesetre az X-akták új, hatrészes évada már akkor jelent meg, amikor a Netflix egyébként is egyben tesz elérhetővé teljes évadokat, az Amazon (részben legalábbis) a nézőkkel dönteti el a neten, hogy melyik pilotból csináljon sorozatot, Mulder és Scully pedig afféle „vicces retró dolognak” számítanak.


David Duchovny mint Mulder ügynök, még a kilencvenes években


„Haha, ufók! Kishaver, hallottál te már arról a sorozatról, ami egy kolumbiai drogbárónak és a drogkereskedelemnek az igaz történetét mutatja be totál hitelesen? Ott figyel a gépemen a másik tökre vicces (és totál hiteles) sorozat mellett, amiben egy középosztálybeli kövér fehér csajszi barátnőjét megdugják a diszkó vécéjében, és utána megjön neki. A Hidat láttad? Nagyon komoly!”


Fantasztikus, para, kultikus

Az X-akták, ha nem számítjuk azt a piaci körülményt, hogy a sorozatok úgy általában megint népszerűek, tulajdonképpen eléggé lényegtelen dolognak tűnik 2016-ban. Főleg, mert már többször lezárták. És az sem könnyíti meg a dolgát, hogy az emberek többsége a féregszájú orosz emberre és a zöld bogarakra emlékszik az erdőben, illetve a cigiző öregre és az iparépület mögül éjszaka felemelkedő nagy űrhajóra, meg talán arra, hogy a gigantikus méhkeltetőben Scully és Mulder majdnem csókolóztak. Pedig nagyjából akkor jártunk a sorozat felénél.

Az X-akták 1993-ban indult, és az évtized talán legfontosabb, legjobb és időnként legparább sorozata volt. A klasszikus korszaka az első négy évad volt: nagyjából az volt az az időszak, amely alatt egyrészt az X-akták folyamatosan egyre jobb, összetettebb és izgalmasabb lett, másrészt kiforrott az a világ, hangulat és felépítés, amit ma a sorozathoz társítunk. Jellemző egyébként, hogy a fantasztikus első évad annyira sikertelen volt, hogy majdnem abba is hagyták utána. A sötét öltönyben pózoló, rideg és elegáns kinézetű ügynökpáros imidzsét a második évadban vezették be – vicces visszaemlékezni, hogy Scully nevetséges ruhatára és kinézete mennyire más volt az első évben, és hogyan változott át aztán lépcsőzetesen „jó nővé”.


Gillian Anderson mint Dana Scully 1993-ban


Kultuszsorozat lett az X-aktákból, amelynek első látványos következménye, illetve első krízisjele az ötödik évad volt, illetve a mozifilm. De még ekkor is nagyon jó sorozat volt, csak több volt a bénán vicceskedő rész, ugyanakkor új szintre is lépett benne az összeesküvés: az évadot a mozifilmmel hangolták össze.

De míg a mozifilm az ötödik és a hatodik évad között van beékelve a történetben, és a „mitológiát követők” alapvetően ilyen szemmel is nézték, addig az egyszeri mozinézőnek egy olyan filmet kellett csinálni, amely önmagában is megáll. Ezt a kettősséget többnyire jól oldotta meg a film. Viszont az is vicces, hogy Magyarországon akkor vetítették, amikor még csak a negyedik évadnak volt vége.



Valami eltörött

Ez is mutatta, hogy nem feltétlenül kellett a nézőnek értenie mindent, ami történik, elég volt a baljós, földönkívüli összeesküvés, a bimbódzó, de nem beteljesedő románc, illetve a zseblámpa. De a sorozat és az összeesküvés ekkoriban vált igazán összetetté. Aztán a hatodik évadban eltört valami. Szimbolikus az is, hogy ez volt az az évad, amelyet már Los Angelesben forgattak, nem pedig a szürke Vancouverben.

Az X-akták mélypontja, azaz mindmáig legrosszabb évada a hetedik. És ez volt az az év, amely után David Duchovnynak elege lett, és kiszállt. Végleg felborult a korábban izgalmas egyensúly a különálló „szörnyes részek” és parajelenségek, illetve az egészen átívelő összeesküvés és a karakterek története között: a románc szentimentális lett, a vicceskedések kínosak, az összeesküvés szájbarágós, a sorozat elfáradt, Scullynak és Muldernek gyereke lett.

Jellemző, hogy a nyolcadik évad volt az első, amely ismét old school próbált lenni – és ez 2000-ben történt, 16 éve.


Robert Patrick, Gillian Anderson és Mitch Pilleggi


Gillian Andersonhoz Robert Patrick csatlakozott, több volt az önálló rész, elég jó is volt. Aztán a kilencedik évadban már Anderson is háttérbe szorult, Patrick új társat kapott, nehéz volt az egésszel azonosulni, még ha rossznak nem is feltétlenül volt mondható. Az utolsó két részre aztán visszatért Mulder, hogy tisztességgel lezárják az egészet. Én meg is nyugodtam akkor, elengedtem a dolgot, és a mai napig szeretettel gondolok vissza mind a 201 részre, amit láttam.

Aztán 2008-ban, Chris Carter második X-akták-mozifilmjével vált egyértelművé, hogy elment a világ a sorozat mellett. Carter ismét a régi iskolás kártyát dobta be, egy „monster of the week” jellegű, különálló üggyel akarta feléleszteni karaktereit. Nem sikerült jól, de lehet, hogy csak az volt a baj, hogy ezt moziban kellett néznünk, miközben egy sima dupla tévéepizód kellett volna, hogy legyen. De annak is inkább középszerű volt.

Akkor tulajdonképpen el is temették az X-aktákat, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a gyenge második mozifilm miatt inkább feledésbe merült.


Oké, oké, de milyen a két új epizód, az isten szerelmére!?

Rövidre zárva a dolgot: az X-akták egy hatrészes minisorozattal tért most vissza, amelynek az első epizódját vasárnap adták le Amerikában, rögtön utána, hétfő este pedig a második részt is. Rárepültek itthon is, ugyanis hétfő este már magyarul is leadta az elsőt a Cool tévé, kedd este pedig jön a folytatás ugyanott. Az elsőt magyarul néztem egy olyan helyen, ahol van tévéadás, hátha megmozgat bennem valamit. Az élmény: Náray Erika hangját nemcsak Scullyként hallod, hanem az epizódot otrombán megszakító fejfájásgyógyszer-reklámban is ő beszél. Erről ennyit.

Reggel megnéztem angolul a második részt.


The X-Files, Gillian Anderson, David Duchovny, X-akták


És az is egyértelművé vált, hogy miért adják le közvetlenül egymás után a kettőt. Ugyanis az első rész nagyon rossz, a második viszont kifejezetten jó. Tulajdonképpen a második résszel kezdődik el a sorozat, az elsőbe meg mindent beledobálnak ész nélkül, ami az elmúlt 20 évben történt, és amiből az emberek a sorozatra asszociálnak, illetve kapcsolódási pont lehet napjaink összeesküvés-elméleteivel.

Azt azért tudja mindenki, aki követte a sorozatot, hogy az X-aktákat megteremtő Chris Carter a széria történetének második felében inkább rossz részeket rendezett, mint jókat. Viszont meg is tartotta magának mindig a jogot, hogy a fontosabbakat ő csinálja. Ebből tehát adódott, hogy a tizedik évad első epizódját is ő csinálta, és elkerülhetetlen is volt, hogy egy csomó mindent belezsúfoljanak 45 percbe.


The X-Files, Gillian Anderson, David Duchovny, X-akták


Olyan mennyiségű és súlyú dolgokra jönnek rá ebben a 45 percben, mint korábban fél vagy egy egész évad alatt. Ez a sebesség meglehetősen nevetségessé is teszi a nyitórészt, ami viszont mégse gyorsnak hat, csak elképesztően szájbarágósnak. Sajnos elkerülhetetlen, hogy mindent el akarjanak magyarázni, akár többször is. Egy gondolatolvasó lány például Scully gondolataiból kiolvasva foglalja nekünk össze mindazt, ami vele, Mulderrel és a gyerekükkel történt. Ráadásul Mulder olyan dolgokra jön rá, amikre, hát, már rájött korábban. Hogy a földönkívüli összeesküvés az (legalábbis részben) egy emberek által irányított árnyékkormány fedőművelete? Elég régóta tudjuk. Oké, van pár új momentum, de az a felismerés, amely Mulder számára fél perc alatt megváltoztatja az elmúlt 20 év történéseit, enyhén szólva nevetségesen hat a mitológia rendszerén és a karakterrajzain belül is.

Az új évad első epizódja a hetedik szezon legrosszabb pillanatait idézi.



A sorozat egyébként abból a szempontból nem hat retróskodásnak, hogy tisztességesen bele van építve a mai világba. A sorozatot nyitó ál-dokumentumfelvételek a repülő objektumokról is jól néznek ki (viszont a tévés-számítógépes trükkel földbe csapódó roswelli ufó nagyon tré), megvannak a kötelező kikacsintások Edward Snowdenre, Obamára, 9/11-re, az összeesküvés-elméleteket összegyűjtő netes oldalakra stb. De az is egyértelmű, hogy az embereket már Mulder és Scully érdeklik, nem pedig a földönkívüliek és a parajelenségek, mint mondjuk a kilencvenes években, amikor még mindenkinek volt egy gömbvillámos története.

Tehát el kell mindent hadarni, újra meg kell nyitni az X-aktákat ahhoz, hogy a második részben végre elkezdődhessen a sorozat. A második részt ráadásul az X-akták klasszikus korszaka egyik veteránjának számító James Wong írta és rendezte.


The X-Files, Gillian Anderson, David Duchovny, X-akták


És remek epizód, nem függetlenül attól, hogy végre ráérősen kezd épülni benne a történet, miközben van egy látszólag különálló parajelenségnek tűnő ügy, amelyben a két ügynök nyomoz. Elkezd működni a dinamika az összeesküvés háttértörténete, Mulder és Scully lelki traumái és a heti rémtörténet között, ráadásul szellemesebbek a párbeszédek, és van egy iszonyú vicces pillanat, amelyben egy indiai férfi zavarba ejtő módon érti félre azt, amikor Mulder „beszélni akar vele” – ennél többet sajnos nem mondhatok. Van pár kifejezetten explicit (és nem digitális) speciális effekt és véres jelenet is, illetve néhány nagyon bizarr maszkmesteri munka. Nem számítottam például rá, hogy egy förtelmesen elfolyó fejű gyereket látok majd reggelizni az új X-aktákban. A második részre simán mondhatjuk, hogy egy klasszikus epizód – mondjuk, hogy a negyedik és a nyolcadik évad hangulata és színvonala keverednek benne.

Túlzás lenne azt állítani, hogy meggyőzött mindez arról, hogy feltétlenül szükség van egy újabb X-akták-évadra, de simán meghozta a kedvem a harmadik részhez, amelyben már tényleg egy vidéki szörnyeteg szerepel majd, és lesz erdő. Feltehetően az évad vége felé ismét a szentimentális elemek és az összeesküvés összezsúfoltsága lesznek a jellemzőek, hisz a hat rész nem ad időt a türelmes építkezésre és kifutásra.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!