Fogai is voltak a 155 millió éves brazil ősmadárnak

Forrás: Deverson Pepi

-

Apró, kolibriméretű, 115 millió évvel ezelőtt élt ősmadár maradványaira bukkantak szakértők Brazíliában.


A madár háromdimenziós maradványai nagyon jó állapotban maradtak fenn – közölte Ismar de Souza Carvalho, a Rio de Janeiró-i Állami Egyetem kutatója és csapata a Nature Communications című szakmai lapban.


Az ellipszis alakú faroktollakkal rendelkező madár egykor a Gondvana szuperkontinensen élt, amely magába foglalta a déli félteke mai földrészeit és szigeteit, beleértve az Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Madagaszkárt, Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, a mai északi féltekéről pedig az Arab-félszigetet és Indiát.



A mintegy 252 millió éve kezdődött és 66 millió évvel ezelőtt befejeződött földtörténeti középkorból viszonylag kevés madárfosszília maradt fenn, ezért eddig nagyon keveset tudtak a szakértők ennek az állatcsoportnak az evolúciós fejlődéséről. A legtöbb, ebből a korból eredeztethető tollas fosszília Kína északkeleti részéről származik. Ezért nemcsak a leletek kiemelkedően jó állapota, hanem a megtalálási helyük is figyelemre méltó, mivel ezek a maradványok a Brazília északkeleti részén lévő Araripe-medencéből kerültek elő.

Ez az első ilyen lelet, amely Dél-Amerikából származik – mondták a kutatók. Fiatal egyedről van szó, amely valószínűleg az úgynevezett Enantiornithes madarak csoportjába tartozik. Ez a foggal is rendelkező madárcsoport mintegy 66 millió éve, a kréta és a tercier földtörténeti kor határán kihalt.



A modern madár egy másik evolúciós ágból, az Ornithuromorpha madarak csoportjából fejlődött ki. A fosszília jó állapotának köszönhetően a szakértők következtetéseket vonhattak le a speciális, a mai madárétól eltérő, elliptikus farktollak funkciójára vonatkozóan. A szakértők pontokból álló mintázatot is felfedeztek a leleten, ez feltételezésük szerint a madár eredeti színezetének maradványa lehet.

A farktollak mérete és színe alapján a tudósok arra következtetnek, hogy azok az állatok párzási rituáléjában vagy a fajfelismerésben játszottak szerepet. Valószínűtlennek tartják, hogy az állatok egyensúlyát biztosították vagy a repülésben segítették volna őket, aerodinamikai szempontból ugyanis nem lehettek alkalmasak erre a feladatra.

Az Araripe-medence a világ egyik legjelentősebb fosszília-lelőhelye. Az apró madár korában forró és nedves éghajlat volt jellemző a területre, ami kedvezett a faji sokszínűségnek – fejtette ki Ismar de Souza Carvalho.