Fliegauf Gergely: A börtönőri munka része a rasszizmus és szexizmus

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

-

Egy büntetésvégrehajtásban (bv) dolgozó tiszthelyettest gyanúsítanak a szegedi lány arccsontjának eltörésével. Fliegauf Gergellyel, egykori börtönpszichológussal, kutatóval beszélgettünk arról, mennyire jellemző a rasszizmus a magyar büntetés-végrehajtásban.


Meglepődött, hogy Szegeden egy bv-tiszthelyettest gyanúsítottak meg a lány megverésével?

Amikor a hírekben szerepelt, hogy a rendőrség átadta az eljárást az ügyészségnek, rögtön arra gondoltam, hogy vagy rendőr, vagy börtönőr a gyanúsított. Utóbbit tippeltem valószínűbbnek.

Miért?

A rendőri tiszthelyettesi munka nyilvánosan zajlik. Kint vannak az utcán, az egyenruhában is viselkedniük kell. Beléjük ég, hogy kontrollálniuk kell magukat. Akkor is, ha egy fesztiválon civilben, részegen a haverjaik feltüzelték őket. A rendőrök visszafogottabbak. A börtönbeli munka viszont nem nyilvános, és egy börtönőr többet találkozik a súlyos bűncselekmények elkövetőivel, mint mások. A börtönőröknek együtt kell létezniük azokkal, akiket a rendőrök elkaptak.

Elég az az ilyen típusú erőszakhoz, ha valaki sokat dolgozik börtönben?

Jelen esetben – politikától függetlenül – a menekültügyben zajló társadalmi diskurzus is nagyon veszélyes. Az óriásplakátok mögöttes üzenete – hogy az idegeneket, bevándorlókat gyűlölni kell, vagy hogy ki kell nevetni azokat, akik ezeket a plakátokat készítették – veszélyes. Ez van a levegőben, ez trigger lehet, ez beindíthatja egyes emberek negatív gondolkodását, és rossz érzelmeket szül. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szegedi esetnél valóban nem ez volt az elsődleges kiváltó ok.

Hanem?

Sokkal inkább mégis a börtön. A menekültellenes közbeszéd önmagában nem elég, hogy ez a cselekmény megtörténjen. Inkább az a rengeteg frusztráció, ami a börtönben dolgozókat éri. Ott vannak bezárva a bűnelkövetőkkel, és tehetetlenek. Kevés a fizetés, több mint 12 órás a munkaidő, minden mozdulatukat kamerával ellenőrzik. Olvassák a szélsőséges portálokon, hogyan kéne viselkedni a bevándorlókkal vagy a romákkal, de bent a börtönben a kamerák miatt ezt nem tehetik meg. És frusztrálódnak.


Fliegauf Gergely éveket dolgozott börtönben


A hírek szerint a gyanúsított börtönőr kétdanos kick-box edző. Edzésen nem lehet levezetni a frusztrációt?

Az állományban nagyon sokan foglalkoznak küzdősportokkal. Azért, hogy védjék magukat. Szájukkal nem tudják, az agyukkal nem tudják, mert nincs rá alkalmuk. Pedig a jó szöveg mindennél ütősebb, csak ahhoz nagyon furmányosnak kell lenni, velős mondatokkal. A börtönközeg vagy inkább a börtönőrök informális közössége arra készteti az őröket, hogy gyúrjanak, űzzenek küzdősportot, hogy így rettentsék el a rabokat attól, hogy cukkolják őket.

A börtönőrök közössége?

Van egy börtönőr-szubkultúra, amelyben a hivatalos oktatáson és képzésen kívül a valódi, frontvonalbéli munkára való felkészítés történik. Ezt kár lenne tagadni.

A tapasztaltabb smasszerek átadják a tudást?

Igen. Persze nagyon sok múlik a börtönvezetésen. Nagyon nehéz, rendkívüli erőt követel ugyanis a rossz őri magatartást nem megengedni, nem eltűrni. A parancsnok nincs ott az öltözőben az egymás közötti beszélgetéseknél. Nincs ott, amikor az őrök közösen házat építenek vagy kocsikat tuningolnak. Tapasztaltabb parancsnokok persze tudják, hogy mi van az állomány fejében. Más mentalitást kellene sugározni, de sok vezető, sajnos, ilyenkor inkább félrenéz.


Néha át kell lépni a szabályokat


Készült felmérés arról, mekkora a rasszizmus mértéke a magyar börtönökben?

Nagy, átfogó kutatásról nem tudok. Lehetetlen ilyen kérdést kutatni. A börtönben nagyon szigorú magatartási szabályok vonatkoznak a személyzetre. Ennek a szabálynak vagy engedelmeskednek, vagy nem. Ha valaki kirívóan nem engedelmeskedik, azt kiüti a rendszer. Ugyanakkor számos tudományos cikk írja, hogy ezeket a magatartási kódexeket, szabályokat – mind a magyar, mind a külföldi börtönöket tekintve – át kell lépni, meg kell szegni, hogy a rabokkal valóban értelmesen, elviselhetően dolgozni lehessen. Ilyen szempontból az egyfajta szexista és a rasszista mentalitás elengedhetetlen eszköze a börtönőr hétköznapi munkájának. Emellett az is nehéz dolog, hogy valamilyen kisebbség tagjai mindig túlreprezentáltak a börtönökben. A társadalom egyik része érintkezik ezekkel a kisebbségekkel, legyen ez meleg, roma, mozgássérült stb. És pont a társadalom „érintkező szegmenséből” kerülnek ki a leggyakrabban a börtönőrök. Látják a konfliktusokat, így, ami kint zajlik, az bent van a börtönben is.

Ki megy börtönőrnek?

Sajnos egyre jellemzőbben az, aki egyéb munkahelyet nem talált magának. A társadalom pedig nem kínál jó fizetést a börtönőröknek, nincs kiugrási lehetőség.

Cserébe nem is vár el semmit a társadalom?

A nagy többség nem. A szélsőjobbos pedig egyenesen támogatja az előítéletes hozzáállást. Ezért azok az emberek nagy általánosságban, akik börtönben kezdenek dolgozni, és nem szélsőjobboldali gondolkodók, egy idő után sajnos megtalálják ezt az ideológiát. Mert úgy érzik magukat jól a társaik között bent a börtönben. Így fertőződnek meg a rasszizmussal és a szexizmussal. És ezért találkozhattam hét-nyolc éve is már súlyosan cigányellenes falfirkával a börtönőrök öltözőjében. Készítője azt sérelmezte, hogy szerinte bent jobb körülmények között élnek a romák, mint ő otthon. Általános társadalmi elvárás, hogy ne legyenek jobbak a körülmények bent, mint kint.

Hogy lehet tiltani a rasszizmust?

Gyakorlatban képtelenség. Hivatalosan azonnal lépnek, indulnak is fegyelmik. De akkor majd sugdolózik az állomány, vagy virágnyelven beszélnek. A briteknél 3-4 fős sejteket alakítanak ki. Egy-egy csoport figyel egy őrt. Ha bármit szól, ami politikailag inkorrekt, azonnal odamennek, és rászólnak. Más szankció nincs, de nem is kell. Magyarországon pont fordítva van: ha egy liberálisabb nézeteket valló ember kerül az állományba, akkor hárman jönnek oda, hogy „Fiam, ez nem így működik, maradj veszteg!”

Miért alakult ez így?

Elsősorban azért, mert nem lehet válogatni a felvett emberek közül. És nagyon rossz a börtönök mentálhigiénéje. Van, akinek az az egyetlen motivációja a börtönőri munkára, hogy könnyebben kapjon hitelt. Régebben pedig a fegyvertartási engedély megszerzése hajtott sokakat – ez ma már lehetetlen.

És aki azért megy, mert utálja a romákat? Szűrik a rasszizmust a felvételinél?

A romák iránti gyűlöletet nem fogják verbalizálni, legfeljebb az öltözőben, egymás közt. Felvételkor ez nem derül ki. Az első fázisban tudtommal gépies pszichológiai szűrés van, tesztet kell kitölteni. Ha a rasszizmust nem is mondják ki, de párosul hozzá egy csomó mérhető tulajdonság, például elfojtott agresszív tendenciák, kishitűség, alacsony vagy túl magas önbecsülés, konformizmus, tekintélyelvűség, zárt nézetrendszer, alacsony frusztrációs tolerancia, szűkös kommunikációs képesség, alacsony vagy túl magas szorongási mutatók. Ezekből leszűrhető lenne, ki nem alkalmas a bv-be. Tudni kell, hogy Magyarországon egy időben nagyobb volt a fluktuáció a börtönőröknél, mint a raboknál.

Mennyire hatja át a büntetés-végrehajtást a rasszizmus?

A tiszti beosztásban lévőknél ez kevésbé van jelen. Sőt, a nevelők (ők intézik a fogvatartottak ügyeit, nem látnak el klasszikus börtönőri feladatokat - a szerk.), pszichológusok munkáját rendkívül hátráltatja a szexizmus és a rasszizmus. Ezekben az állásokban sokkal több nő van. Azok, akik folyamatosan a rabokkal vannak – jellemzően férfiak –, erre azt mondják, hogy a nevelők csak pátyolgatják a fogvatartottakat. A macsó, tekintélyelvű őrök egyenesen lenézik a pszichológusokat, akiknek a rasszizmus gyakorlatilag ellehetetleníti a munkájukat.

Az egyetemen ugyanis a pszichológusok az első órától kezdve azt tanulják, hogy nincs különbség bőrszín alapján ember és ember között, a lélek színtelen. A biztonsági vonalon dolgozókra jellemzőbb a rasszista hozzáállás. Tekintélyelvű gondolkodás nélkül létezni sem tudnak, előrelépni sem. Hollandiában a különleges beavatkozó egységbe bárki jelentkezhet, legyen körleten dolgozó őr vagy sofőr. Önkéntesek pluszkiképzéssel, munkaidő-kedvezménnyel. Nálunk a műveleti csoport összetétele és feladatrendszere teljes mértékig biztonsági szemléletű, holott lényegi elemének kellene lennie a fejlett kommunikációs érzéknek.

Hollandiában azon van a hangsúly, hogy nyugodtan mehessek haza. Magyarországon meg azon, hogy az önbecsülésem ne sérüljön. Inkább hazaviszik a terhet. Utána elég három sör, egy buzdító baráti társaság, és már neki is lehet esni az első bevándorlónak kinéző embernek. Persze nem tudom, hogy mi zajlott a valóságban.


A nagy börtönökben kevesebb a titok


Az Egyesült Államokban a legnagyobb a börtönnépesség, rasszok, nemzetiségek, gengek csoportosulnak az intézetekben. Ott hogy oldják meg a rasszizmus problémáját?

Folyamatosan képzik az állományt, és hatalmas fizetést adnak. Kaliforniában egy börtönőr többet keres, mint egy bíró. Az őrök iszonyatosan ki vannak gyúrva, de nagyon ügyelnek, hogyan fogalmaznak, ha egy fogvatartottal beszélnek. Ott is vannak kivételes helyzetek, főleg a kisebb megyei börtönökben. A nagy állami börtönökben ugyanis bent van a média, semmi sem maradhat titokban. Ők a negyvenes években egyébként úgy döntöttek, hogy rasszok szerint különítik el a rabokat. Nem a fogvatartottak kezdtek csoportosulni. Most nagy csapdában vannak, mert a hispánok két csoportja, a Nortenos és a Surenos tagjai bőrszín alapján megkülönböztethetetlenek, de gyűlölik egymást, és nem lehet összezárni őket.

Magyarországon van gengesedés?

Egyelőre nincs, legfeljebb az számít, ki a földid. De minél erősebb az állományi rasszizmus és a külvilágban a szegregáció, annál gyorsabb lesz a gengesedési folyamat.

Mi lehet a megoldás az állomány rasszizmusa ellen?

Egyrészt a pénz – szerencsére a fizetésemelés már folyamatban van. Mentálhigiéné és tréning nélkül azonban nem megy.

Előfordul, hogy verik a rabokat a börtönben?

1996–97 táján a saját szememmel láttam, hogy azzal az indokkal, hogy a rab ne lássa, hova viszik, egy fekete selyemzsákot húztak a fejére, és mindenki ütötte, aki érte. De jártam olyan esetben is a bíróságra, amikor az őrség összevert egy rabot, de a fogvatartott kapott büntetést hivatalos személy elleni erőszak miatt. Az eljárás folyamán végig magyaráztam, hogy valójában az elítélt az áldozat, a bíróság előtt pedig szembesítettek az elkövetőkkel. Képzelheti, milyen kényelmetlenül éreztem magamat. De ez a kilencvenes években volt. Remélem, hogy sok minden változott azóta.