Fizetőssé tenné a linkelést az EU

Fotó: Archives du 7eme Art / PARAMOUNT PICTURES

-

Elveszik a linkjeinket, a gyors netünket, és persze a leveleinket is olvasni akarják, épp csak a kábelt nem harapják el. Felzárkóztatjuk az aktuális félelmekből. Érvényes három napig. Kábé.


Az internetezés egyik alapélménye a linkek használata. Rákattintanak egy a szövegből kiemelt, színes szóra, és máris egy másik oldalon találják magukat. Akkora csoda volt, hogy vagy féltucat szót kitaláltak rá. Ma már kegyetlenül kiröhögik azt, aki arról beszél, hogy szörfölt az interneten, de ettől a jelenség még létezett. Sőt egy változatát ma is meg lehet tapasztalni. Biztos szembesültek már azzal, hogy elmentek a Wikipédiára kideríteni valamit és másfél-két óra múlva megnövekedett részecskefizikai, zászlótani és néprajzi ismeretekkel távoztak az oldalról, mert óvatlanul továbbklikkeltek.


Julia Reda, német kalózpárti európai parlamenti képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy a linkelést, az internet alapvető funkcióját engedélykötelessé akarják tenni. Természetesen ez nem úgy zajlik majd, hogy 14 éves korában mindenki letesz egy linkelési és KRESZ-vizsgát, rögtön a Facebook-jogosítvány megszerzése után, de majdnem ennyire viccesen naiv a terv. Az eddig szabályozatlan linkelést próbálják beilleszteni a szerzői jog alá úgy, hogy az európai sajtótermékek pénzt kérhessenek például a hírgyűjtő oldalt működtető Google-tól. Illetve, hogy kérdőre lehessen vonni a jogsértő tartalomra linkelő oldalakat.


Nem csoda, ha déja vu-érzésük támad: voltak már a linkelést szabályozni próbáló törvények. Az előző ilyen vezetett ahhoz, hogy a szabályozás finomságait kiismerni nem kívánó Google inkább bezárta a spanyolországi Google News szolgáltatást. A hasonló német törvény miatt pedig a lapok végül külön engedélyeket adtak a Google-nek a linkelés folytatására. A helyzet iróniája, hogy Reda szerint ezek a külön engedélyek a német törvények szerint teljesen jogszerűtlenek.

A kiszivárgott szerzői jogi módosítás ellen már indult kampány, a SaveTheLink.org oldalon. Az aktivisták azzal érvelnek a javaslat ellen, hogy az a mostaninál is átláthatatlanabb helyzetet eredményezhet.


Julia Reda EP-képviselő, Német Kalózpárt


Az EU kitalálta, az EU megcsinálja!

A linkeléssel kapcsolatos terv két hónapon belül már a második nagy mellélövése az Európai Bizottságnak. Október végén sikerült addig tárgyalni a roaming eltörlését és az internetsemlegességet, hogy a Telecoms Single Market nevű szabályozás egy kicsit mindkét törekvést zárójelbe teszi. Az biztos, hogy 2017. június 15-én megszűnik az EU-n belül a roaming. Nem kell olcsó, 10-15 euróval feltöltött helyi SIM-kártyát venniük a külföldre utazóknak a 100-150 forintos percdíjak kivédésére. Még jobb, hogy az adatroaming is megszűnik, anélkül lehet majd feltölteni egy-egy Instagram-képet, hogy megabájtonként egy-egy kocsmában vett sör árát fizetnénk ki adatforgalomra.


A szabályozás azonban nem teljes körű: a mobilszolgáltatók definiálhatják, mi számít méltányos felhasználásnak (fair use), azaz simán mondhatják azt, hogy külföldről sokat telefonálni vagy folyamatosan Spotify-t hallgatni nem fér bele a pótdíj nélküli roamingba. A HWSW szerint az évente roamingolással töltött időt és a napi ingyenes használatot is korlátozhatják a szolgáltatók, arról pedig szó sincs, hogy jövő nyártól bármelyik ország bármelyik szolgáltatójától büntetlenül vehetünk majd előfizetéses kártyát magunknak. Az pedig egyelőre nem világos, hogy nem veszítünk-e többet a réven, amit megnyertünk a vámon, ha a szolgáltatók az ingyenes roaming árát beépítik-e az előfizetési díjakba.


Neelie Kroes volt uniós biztos, a roamingdíjak letörésének élharcosa


Mibe kerül ez nekünk?

Az EU addig tárgyalta a közös telekompiacot, hogy nem csak roamingra vonatkozó részét sikerült nagyjából felvizeznie, hanem az új szabályozás áldozata lett a netsemlegesség elve is. Az elv nagyjából annyit mond ki, hogy a hálózat nem osztható fel fizetős gyorsabb, illetve nem fizetős lassabb sávra. Ez alapvetően mindenkire vonatkozik, akik a neten bármilyen szolgáltatást nyújtanak, és szeretnék, hogy tartalmuk (például film, zene) akadozás nélkül, gyorsan jusson el a fogyasztókhoz. A telekommunikációs szolgáltatóknak azonban más az érdekük, szívesen bevezetnének egyfajta autópályadíjat.

Az internet szellemével – ha egy többször átértelmezett, akadémiai kommunikációs hálózatból kereskedelmi szolgáltatásokat is tartalmazó, széles körben használt technológiai platform esetében lehet ilyenről beszélni – összhangban van az internet semlegességének elve. Korábban sem volt megkülönböztetés, most se legyen, mert bebetonozná a mostani sikeres, a gyorsabb sáv felárát kifizetni képes szolgáltatásokat, a startupokat pedig hátrányos helyzetbe hozná.

Nem foglalkozik az EU-s szabályozás a zero rating nevű gyakorlattal – ez az egyes előfizetésekhez ingyenesen csatolt, adatforgalmi korlát által nem érintett szolgáltatásokat jelenti –, amely szintén torzítja a piacot.



Honnan lesz pénz?

A távközlési szolgáltatók érvelése szerint az új üzleti modellre azért van szükség, hogy legyen miből fizetni a hálózati fejlesztéseket. Az internetforgalom nagyon nagyot nőtt az elmúlt tíz évben, ennek a kiszolgálásához erős infrastruktúrára van szükség. Tíz-tizenöt éve még jó poénnak számított a megállapítás, hogy az internet tartalma 150 DVD, de pornó nélkül ráfér kettőre, mára viszont ez már biztosan nem igaz. A streaming szolgáltatásokkal a net lett a videotékánk, tévénk, rádiónk, a Youtube az MTV-nk, valóságshow-nk, szakácskönyvünk és így tovább.


A netsemlegességről szóló beszéd ügyét szolgálná, ha az internetszolgáltatókat időnként nem kapnák hazugságon. Legutoljára Amerikában a Comcast került kínos helyzetbe, miután az internetszolgáltatásért felelős igazgatóhelyettes egyik facebookos hozzászólása után a cégtől kiszivárgott dokumentumok is arról írtak, hogy a több amerikai városban bevezetett 300 gigabájtos forgalmi korlát nem a netezés minőségének javítására szolgál.

A Magyar Időkben november 11-én megszellőztették, hogy itthon a kormány úgy csökkentené az „internetrezsit”, hogy levinné a szolgáltatás áfakulcsát 18 százalékra. Ugyanez a cikk említi azt is, hogy az internetes konzultációra válaszolók többsége támogatja a netsemlegességet. Ennek ellenére a fideszes EP-képviselők is megszavazták az új EU-szabályozást, amely – mint fentebb tisztáztuk – nem éppen a netsemlegesség ügyét szolgálja.


James Bond, Skyfall, brit kém


És a végén a boldogtalan kémek

Ha ennyi ügy után még van erejük külföldre is figyelni, akkor egy harmadik fronton is próbálgatják, mit viselnek még el az internetes cégek és a netezők. A Snowden-féle kiszivárogtatás után ismét népszerű lett az internetes forgalom titkosítása. (Az ebből üzletet csináló, titkosított netes telefonszolgáltatást kínáló magyar CryptTalk alapítójával készített interjúnkat itt olvashatja.) Ettől a trendtől a titkosszolgálatok hagyományosan nem boldogok, de egyelőre csak a brit kormány tett egy próbát a működő titkosítás ellehetetlenítésére.


David Cameronék olyan titkosított szolgáltatásokat szeretnének, amelynek üzeneteit a feladón és a címzetten kívül a bírói végzéssel rendelkező nyomozóhatóságok, titkosszolgálatok is el tudnak olvasni. Ez természetesen matematikai képtelenség, valami vagy titkosítva van, vagy nincs. A középutas megoldások nem védik a feladó és címzett kommunikációját, így pedig több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak. Kis szerencsével a törvénytervezet még időben megbukik, a britek pedig nem adnak ötleteket más európai törvényhozóknak.