Fideszes lázadást szít a belügyminiszter legújabb törvényjavaslata

Fotó: MTI/MTVA / Balázs Attila

-

Alkotmánybírósághoz fordul a kormánypárti falvakat és városokat is tömörítő önkormányzati szövetség, ha állami gyámság alá vonják a pénzügyeiket. Az állam ugyanis olyan informatikai rendszert vezetne be, amellyel a települések legutolsó számlájára is rálátna. A polgármesterek szerint ez az önkormányzatiság végével járhat. Hogy mit veszítünk ezzel? Többet, mint gondolnánk.


„Egyre-másra jelennek meg a vadidegen, ismeretlen emberek a faluban, azt sem tudjuk, honnan jöttek” – panaszkodik a borsodi kisfalu, Szalaszend polgármestere. Amióta a járási hivatalban intézik a lakcímbejelentést, több hét, mire eljut onnan a papír a faluba, hogy új lakos érkezik. „Lehet, hogy ez egy nagyvárosban nem gond – magyarázza Tóth István –, de eddig itt ismerték egymást az emberek, tudták, ki honnan jött, most pedig csak találgatjuk.”

Egyetlen apró mozzanat azok közül, amelyek az elmúlt évek központosító törekvéseivel jártak. Ha valakinek megélhetési problémái vannak, ennivalóra sincs pénze, annak most 15 kilométert kell megtennie, hogy elpanaszolja azt a hivatalban. De az sem megoldás, ha kijön az ügysegéd Encsről, mert ő meg nem ismeri a szalaszendieket, nem tudja, kinek mivel tudna a leginkább segíteni.

De ha valaki azt gondolná, hogy ez csak a szegények problémája, akkor nagyon téved. A Rózsadombon vagy a felkapott agglomerációs településeken sem lehet ma már helyben felpanaszolni, ha valaki elégedetlen az iskola színvonalával, hiszen az már rég nem a helyi vezetőkön múlik.

Ezt eredményezte az a központosítás, amelybe 2011-ben fogott bele az Orbán-kormány, és amelynek eredményeként már csak a végső döfés kell ahhoz, hogy teljesen elveszítse értelmét a települések önkormányzata.


Elérkezett a pillanat

Látszólag jelentéktelen törvényjavaslat került fel az Országgyűlés honlapjára a héten Pintér Sándor belügyminiszter előterjesztésében. Arról szól, hogy egy informatikai rendszert vezetnek be az önkormányzatoknál, amelynek segítségével a kormány központi hivatalának rálátása lenne a települések gazdálkodására, és ezzel megelőzhetővé válna az esetleges újabb eladósodásuk.


Talán nem is keltette volna fel a gyanút, ha a polgármesterek néhány héttel ezelőtt nem kezdenek el körözni egymás között egy ismeretlen eredetű, de a kormányzatnak belső használatra szánt tanácsadói dokumentumot az úgynevezett ASP-rendszerről, amelytől a városvezetők egytől egyig elszörnyedtek. Ilyenek álltak ugyanis benne:


FONTOS! Minden eszközzel tagadni kell azt a nyilvánvaló lehetőséget, hogy a központilag üzemeltetett adatbázis lehetőséget biztosít a közvetlen kontrollra!

Hogy miért? A „nem publikus” és „nem jóváhagyott” stratégiai elemzés bőven ad magyarázatot a titkolózásra.



Ez pedig még csak az első lépés, amikor a kormány hozzáfér az adatokhoz, és ellenőrizheti azokat, a második lépésben viszont már központi ellenjegyzéshez kötnék az önkormányzati intézkedéseket. Mindez pedig – nem mellesleg – 5-10 ezer ember elbocsátásával és évi 10-20 milliárd forint megspórolásával jár.


A bizalom elszállt

Amikor ez a dokumentum két hónappal ezelőtt felbukkant, a Miniszterelnökség és a Belügyminisztérium is tagadta a létezését. Most viszont már az első lépésnél tartunk.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) fideszes elnöke, Schmidt Jenő a VS.hu-nak azt mondta: Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha az Országgyűlés a jelenlegi formájában fogadja el a törvényjavaslatot. „Az átláthatóságra valóban szükség van a közpénzeknél, ezzel nincs gond” – mondja Schmidt Jenő, bár epésen megjegyzi,


szeretném, ha a kormányzat pénzügyeivel kapcsolatban is lehetne ilyet látni.

Az ASP (Application Service Provider, vagyis alkalmazásszolgáltatást nyújtó informatikai rendszer) kialakítása eddig 7 milliárd forintba került, amit uniós forrásból finanszíroztak. 2015-ben kísérletként már ki is próbálták néhány Pest megyei településen.

A Somogy megyei kisváros, Tab polgármestere szerint azonban a háttérelemzés ismeretében már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy felügyeleti rendszert vezessenek be, és az önkormányzatok csak az állam által kijelölt biztos ellenjegyzésével tudjanak bármit finanszírozni, kifizetni.

Schmidt Jenő arra is felhívta a figyelmet, hogy a javaslat érinti az önkormányzati törvényt, amelynek a módosításához a képviselők kétharmadának a hozzájárulása kell. Ha azonban megszavazzák, akkor az önkormányzatok garanciákat kérnek arra, hogy az ASP bevezetése nem szünteti meg a függetlenségüket, és a csatlakozás kizárólag önkéntes alapon és ingyen történhet meg. Ellenkező esetben a TÖOSZ az Alkotmánybírósághoz fordul.


Mit veszítünk az önkormányzatiság halálával?

Ki emlékszik már arra, hogy amikor a rendszerváltás előestéjén, 1988-ban bevezették a személyi jövedelemadózás rendszerét, akkor azzal próbálták eladhatóvá tenni a bérelszámolásban nevesített közterhet, hogy az teljes egészében a tanácsokhoz (a települési önkormányzatok elődjeihez) folyik be. Az érvelés úgy szólt, hogy így bárki egészen közelről, könnyedén ellenőrizheti adóforintjainak a felhasználását.


Egészen három éven át. Akkor ugyanis, vagyis egy évvel az önkormányzati rendszer 1990-es felállítása után, máris lecsípték az szja-befizetések felét a központi költségvetés számára. Azóta pedig csak tovább csökkent és csökkent ez az arány, mígnem 2013-tól már egyáltalán nem marad pénz helyben a személyi jövedelemadónkból.

Az így kieső összeget azonban az állam 2010-ig még becsülettel pótolta. A különböző szolgáltatások igénybe vevői után úgynevezett normatív támogatást adott a településeknek az szja-bevétel terhére, amelynek az elszámolása ráadásul nem is volt annyira szigorú. Így az önkormányzatok a helyi szükségletekhez igazodva sakkozhattak is valamelyest például az oktatásra vagy a szociális segélyekre szánt pénzek között.


Forrás: Horváth M. Tamás–Péteri Gábor–Vécsei Pál: A helyi forrásszabályozási rendszer magyarországi példája, 1990–2012, Közgazdasági Szemle, 2014. február


Ez azonban a 2010-es kormányváltás után gyökeresen átalakult. Azzal a felkiáltással, hogy az önkormányzatok végletesen eladósodtak, az állam átvállalta a hiteleiket. Ezzel együtt azonban azt is mondta, hogy az önkormányzatok nem gondos gazdák, ezért sorra vette el a településektől a funkciókat és azokkal együtt a forrásokat.

Pedig a települések adósságállománya közel sem volt olyan aggasztó. Inkább csak a nagyvárosoknál harapózott el a devizakötvények kibocsátása, de nekik amúgy is volt saját bevételük. A több ezer falu együttesen is csak mintegy 20 milliárd forint adósságot halmozott fel.

Az is tény ugyanakkor, hogy néhány önkormányzatnál a felelőtlen gazdálkodás gyanúja is felmerült. Pest megye például 2011-ben a csőd szélére jutott, amikor már a nevelőszülőknek sem tudták fizetni a havi néhány tízezer forintot az állami gondozott gyermekek után.

A lakáshitelesekhez hasonlóan sok önkormányzat is a forint gyengülése miatt vérzett el, mert a svájci frankban vagy japán jenben kibocsátott kötvényeik után óriásira duzzadtak a kamatok. Lázár János 2007-ben személyesen dicsekedett azzal, hogy több mint egymilliárd forintos hasznot hozott Hódmezővásárhelynek az árfolyamnyereségre spekulálással. Pécs adóssága 2007 és 2010 között évente átlagosan 8 milliárd forinttal nőtt.


Forrás: Horváth M. Tamás–Péteri Gábor–Vécsei Pál: A helyi forrásszabályozási rendszer magyarországi példája, 1990–2012, Közgazdasági Szemle, 2014. február


Mi lett az Orbán-kormány fellépésének eredménye? Az iskolák és a kórházak átvétele már évekkel ezelőtt megtörtént, de nemhogy javult volna a helyzet, hanem inkább tovább romlott. A kormány nemcsak a szociális segélyekre szánt pénzt vette ki az önkormányzatok zsebéből, hanem az ellátórendszert is.

A járási hivatalokba került ügyintézők ezáltal elszakadtak azoktól az emberektől, akikkel addig gyakorlatilag egy közösségben éltek, ismerték egymást, ismerték a problémáikat. Amikor 2013-ban a gyermekvédelem a települési jegyzőktől a járási hivatalokhoz került át, egyből szem elől tévesztettek 50 ezer veszélyeztetett gyermeket a 200 ezerből.

A módosabb települések maradék saját forrását is folyamatosan megcsapolják. Gödöllő éves költségvetése például 6,5 milliárd forint, amihez már csak 950 millió forintot ad az állam. A város azonban így sem kapja meg a teljes összeget a szociális ellátásokhoz vagy az óvodai étkeztetéshez, mert a nagyobb iparűzésiadó-bevétellel fordítottan arányosan csökken az állami juttatás – magyarázza Gémesi György polgármester.


óvodai étkezés, közétkeztetés, menza


Az iskolák állami fenntartójának a pénzhiánya több helyen oda vezetett, hogy kikapcsolták a fűtést a tantermekben. Budaörsön alapítványokon keresztül toltak pénzt a helyi iskolákba, hogy ez ne történjen meg – ecsetelte Wittinghoff Tamás polgármester annak a viszonylagos előnyét, hogy még van némi saját bevételük.

És nem az a baj, hogy az állam tartja fenn az iskolát – mondja a korábban liberális színekben politizáló polgármester. A németországi Baden-Württemberg tartományban is így van. Csakhogy van hozzá elég pénzük, és meghagyták mellette az iskolák autonómiáját is. A település döntheti el, ki legyen az iskolaigazgató, nem csak egyetlen tankönyv „választható”, és a kötelező tantervtől sem csak 10 százalékban lehet eltérni.

Pálné Kovács Ilona, az MTA Regionális Kutatások Intézetének igazgatója is azt mondja: nem példa nélküli, hogy az állam behatol az önkormányzatok területére. Ez történt a 80-as, 90-es években Nagy-Britanniában, Thatcher kormányzása alatt is. Ő is megvonta a forrásokat, erős szabályozás, kontroll alá vetette az önkormányzatokat, viszont a közszolgáltatásokat nem államosította, hanem privatizálta.

Amikor pedig megint a Munkáspárt erősödött meg, akkor az „új lokalizmus” politikájával helyrebillent az egyensúly. Állampolgári charták alakultak, amelyek szoros minőség-ellenőrzés alatt tartják a helyi, zömében magántulajdonban lévő közszolgáltatókat.

Idehaza viszont a végsőkig legatyásodnak az állami és önkormányzati keretek közé szorított közszolgáltatók a szemétszállítóktól kezdve a távhőn keresztül a kéményseprőkig. A rezsicsökkentés azt eredményezte, hogy ezeknek a cégeknek már nincs pénzük felújításra, karbantartásra – mondja Wittinghoff.


Hulladékszállítás; környezetvédelem; kukásautó; hulladékgazdálkodás


A leszakadt aprófalvak pedig utolsó írástudóikat is elveszítették, akikhez a helybéliek fordulhattak, ha egy hivatalos iratot meg kellett fogalmazniuk – sorolja a problémákat Pálné Kovács Ilona. A kistelepülések magukra maradtak, a nagyvárosok pedig lojalitásuk függvényében jutnak százmilliárdokhoz, a „Modern városok” programjával Orbán Viktor kormányfő is végigturnézza az országot.

Az 1200 lelkes Szalaszenden 2010 óta egyetlen orvosi rendelőt sikerült felújítani. Amikor tavaly konyha- vagy útfelújításra próbáltak pályázni, elutasították őket. Műemlék kastélyuk renoválásával már nem is próbálkoztak – néhány éve még viszonylag olcsón megúszták volna, mostanra viszont már annyira leromlott az állapota, hogy olyan sok pénzt úgysem kapnának.


Hönig-kastély, Szalaszend