Férfiként gyedre mentem, és megtanultam felülemelkedni a hülyeségeimen

Fotó: Photononstop / Marc Vrin

-

A főállású apaság kuriózumnak számít Magyarországon, amit a társadalom még mindig nehezen fogad el. Interjúalanyaink is arról számoltak be, hogy a munkahelyükön sokszor nem értették őket: minek egy apának gyedre menni és a 24 órás gyerekgondozást választani a munka helyett? Pedig a gyereknevelés életük legjobb és legtanulságosabb időszakának bizonyult: az otthon töltött hónapok és évek elmélyítették az önismeretüket, megszabadították őket néhány félelmüktől, és megtanulták legyűrni a depressziós „gyeses szindrómát” is.


Sokan mesélték, hogy az apák nagy sztárok, amikor hazajönnek a munkából. Hát nálunk ez nem így volt. Én állandóan otthon voltam, úgyhogy kvázi rám se hederítettek a gyerekek. Nekem ez eleinte furcsa volt. Hogy ezért? Ezért maradtam itthon? A feleségem volt a szeretetközpont, ő volt a sztár 4-5 évig, én meg – erős túlzással – állandóan készenlétben voltam, mint egy bejárónő. És mikor aztán először visszamentem dolgozni, és este nyolckor értem haza, akkor hirtelen mindegyikőjük jött ölelgetni, meg a nyakamba ugrani.

Levente


Levente azon kevés apa közé tartozik, aki otthon maradt a gyerek születését követő első egy-két évben, és bevállalta a 0-24 órás bébicsőszködést. A főállású apaság – ellentétben a híresen apabarát országokkal, mint amilyen a kispapáknak 70-90 nap szabadságot adó Norvégia vagy Izland – Magyarországon még mindig kuriózumnak számít. Egyfajta bátorságpróba, ha a férfi marad otthon, vezeti a háztartást, vigyáz a gyerekre akkor is, ha beteg, és még a kismamák közé is kimerészkedik a játszóterekre.


Ezt támasztják alá a számok is: az Emmi Család- És Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának adatai szerint a gyerek két éves koráig járó, jövedelemalapú gyermekgondozási díjat (gyed) 2013-ban 1933 férfi igényelte meg, 2014-ben pedig 2288, ez utóbbi is az igénybe vevők számának csupán 1,8 százalékát jelenti (és ez az arány akkor is alacsony, ha tudjuk, hogy nem fedi le az összes otthon maradó kispapát).

Az apák gyedje iránti érdektelenségnek több oka is van. Talán az első és legfontosabb ezek közül, hogy egyszerűen nem éri meg az apának feladnia az állását, mivel a családban általában ő keres többet (a nemek közötti jövedelemkülönbség pár évvel ezelőtt még Norvégiában is 15 százalékos volt a férfiak javára, Magyarországon még mindig 18 százalék felett van). De Szél Dávid szakpszichológus és az Apapara című blog és könyv szerzője szerint legalább ugyanennyire meghatározó szerepet játszik ebben a magyar társadalom maradi szemléletmódja. Az olyan hozzáállás, miszerint a nőnek otthon van a helye, az apának pedig el lehet nézni, ha nem szeret mosogatni, inget vasalni, vagy adott esetben a babát gondozni, mert az „amúgy sem az ő feladata”.


Magyarországon készült egy felmérés, amelyben nőket és férfiakat arról kérdeztek, hogy szeretnék-e az ötnapos fizetett apasági szabadságot bővíteni. A válaszadók szerették volna, de maximum kilenc napra. Azt gondolom, hogy van egy nagyon konzervatív társadalmi berendezkedés, aminek köszönhetően sokszor egyik félnek sem jut eszébe, hogy a gyerekre akár az apa is vigyázhatna.

Szél Dávid



Mi éppen ezért olyan apákkal beszélgettünk, akik rácáfolnak erre a korlátozó szemléletre, és bebizonyítják, hogy egy férfi ugyanúgy otthon tud maradni egy gyerekkel, mint egy nő. Náluk a főállású apaság legalább ugyanannyira magától értetőtő, mint az, hogy a nő is építheti tovább a karrierjét – még akkor is, ha közben anya lesz. A női egyenjogúság és az apa emancipációja ugyanis nemcsak az egyik vagy a másik félnek tesz jót, hanem az egész családnak.



Szél Dávid és a felesége nagyjából ugyanannyit is keresnek, így nem volt kérdés, hogy „felezni fognak”. Az első időszakban a gyerekkel az anya volt otthon, és Dávid dolgozott napi négy órában, a másodikban pedig Dávid ment gyedre, és az anya osztotta be rugalmasan a munkaidejét.


„Mi írja azt elő, hogy az anyukának kell otthon maradnia? Semmi. Nem tudok ugyan szoptatni, de minden másra képes vagyok. Persze, a feleségemnek is fontos volt, hogy otthon legyen, és az első 9 hónapban így is történt. De az, hogy két éves koráig csak ő legyen a gyerekkel, az se neki, se nekem nem lett volna jó. Arról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy a nők is szeretik a munkájukat, és a feleségem is szeretett volna visszamenni dolgozni. Én is szeretem a munkám, de mégis milyen alapon mondom azt, hogy én jobban kötődöm a munkámhoz, mint ő?” – teszi hozzá az apa.



Nyilván vannak olyan szülők is, akiknél nem kérdés, hogy ki megy vissza hamarabb dolgozni, és a munkaidővel sem lehet nagyon trükközni. Ha az apa történetesen munkanélküli, akkor eléggé adott, hogy ki marad otthon.


Csaba viszont gyakorlatilag egy apaparadicsomban éli a munkanélküli apák életét. „Ha Luxemburgban apaként vagy otthon a gyerekkel, az egyáltalán nem meglepő vagy furcsa semmilyen szempontból sem. Itt senki nem szól meg egy apát, ha otthon marad. Az otthoni barátok, a szüleim már nehezebben értik ezt meg. A Luxemburgban élők 46 százaléka viszont külföldi, sok ember a munka miatt költözött ide, és természetesen, hozta a családját is. Így gyakran az egyik fél valami szuper melót végez (jellemzően az EU-nak dolgozik), míg a másik otthon marad a gyerekekkel. Nálunk is ez a helyzet. A feleségem auditor az Európai Parlamentnél, én meg intézem a háztartást, bevásárolok, hozom-viszem a két és féléves lányunkat, vigyázok rá, ha beteg.” Azt mondja, ezt az életmódot az állam is támogatja, kint az anyáknak és az apáknak is jár félév szabadság.


Agyonhajszolt? Menjen gyedre!

Nem egy apa tartja regenerálódásnak a gyereknevelést, sokan ezt a munkahelyi hajszából való sikeres kiugrási kísérletként élik meg. És igazuk van: a nyugdíjazásig nem sok lehetősége van az embernek igazoltan hiányozni hónapokig, vagy akár évekig.


Marci szerint élete legjobb döntése volt, hogy a kisfia miatt szabadságra ment. „Hugó születésekor alkalmazottként dolgoztam, és az eleinte nagyon szimpatikus munkakör és munkahely átfordult egy fizikailag és szellemileg egészségtelen állapotba. A munkahelyemen elvárás volt a folyamatos túlórázás, a jelenlét reggel hétől minimum este hatig. Ha kifizették volna a túlórákat, akkor sem maradtam volna szívesen bent tovább. 2015 elejére jutottam oda, hogy nagyon nincs rendben, amit a közvetlen kollégáim, főnököm elvárnak. Nem akartam minden ajtót bezárni magam mögött, de kihasználtam az időzítést és eljöttem fizetés nélküli szabadságra.”

Leventééknél is hasonló volt a helyzet, igaz, Levente szabadúszó művészként az otthoni munkavégzést választotta a gyed helyett. „Nekem pont a feleségem terhessége alatt lett nagyon elegem a munkámból, besokalltam, pihenni szerettem volna. Ezért összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy legalább egy évet otthon lehessek a gyerekkel, miután a feleségem visszamegy dolgozni. Aztán úgy alakult, hogy az első gyereknél mindketten végig otthon voltunk, és csak a másodiknál ment vissza a párom félállásba. Én – 2006-tól egészen a 2010-es évek válságáig – otthonról is el tudtam vállalni munkákat, forgatókönyvet írtam, vágtam és rendeztem időnként.”


apa, apák gyesen, csecsemő, gyereknevelés


Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy milyen az anyaság. Hát ezt honnan tudnám, hiszen én az apja vagyok.

Szél Dávid


Mr. Mom, egy semmire jutó kispapa

Persze, ezt az igazolt hiányzást sokan nem nézik jó szemmel. Bence, aki a feleségével Chicagóban él, azt mondja, hogy néhány kollégája szimplán Mr. Momnak hívta, mintha az ő szemükben az otthon maradó apa megszűnt volna férfiként létezni, hiszen otthon csak az anya lehet. Tudja azt is, hogy azért a nők sem fogadtak volna rá, hogy megállja majd a helyét: „A feleségemnek voltak barátnői, akik biztosak voltak benne, hogy nem fogom bírni. És mindezt mondom úgy, hogy Chicagóban jóval elfogadottabb és gyakoribb, hogy az apa van otthon, mint talán Magyarországon.”

Szél Dávid sem úszta meg a szeptikus megjegyzéseket. „Nem fogsz unatkozni? Jól meggondoltad? Biztosan akarod ezt? Nem fog az anyának hiányozni napközben a gyerek? – ezeket kérdezték tőlem, holott biztos vagyok benne, hogy az apát az öt nap szülési szabadság lejárta után senki sem kérdezi meg, hogy fog-e neki hiányozni a gyerek. Mintha a férfinak kötelezően kőből lenne a szíve”.

Marci pedig a közvetlen kollégái szemében semmisült meg. „Barátaim gratuláltak, meglepődve, de elismerően nyilatkoztak. Viszont a kollégák szemében egy »semmire nem jutó kispapa« lettem.”

A legnagyobb hideg zuhanyt azonban a még gyed előtt álló Ádám kapta, az ő munkahelyén szó szerint kiakadtak. „Mielőtt a gyerekünk megszületett volna, munkahelyet akartam váltani. Egy rakás állásinterjún voltam, és úgy tartottam helyesnek, ha előre közlöm, hogy én fogok majd gyedre menni. Elég vegyesen reagáltak erre. Volt munkáltató, aki támogatott, mert ő maga is otthon volt a gyerekkel, míg az egyik nagy magyarországi multi HR-ese inkább azt tanácsolta, hogy a szakmai interjúmon azért titkoljam el, hogy gyedre mennék. Végül az eredeti munkahelyemen maradtam, de az egyik főnököm dühös lett, teljesen kiakadt a terveimtől. Nem értette, miért kell egy apának gyedre mennie”.


apa, apák gyesen, csecsemő, gyereknevelés


Ha szülő vagy, nem tarthatsz szünetet

Az apáknak sokkal nagyobb félelmeik is voltak annál, minthogy miként reagáljanak majd ezekre a kétkedésekre és felháborodásokra. A legtöbben az unalomtól tartottak, ahogy Szél Dávid fogalmaz: attól, hogy az idő csak elfolyik felettük. Sokakban eléggé rémisztő képet öltött az is, ahogy képtelenek elvegyülni a „gátmetszésről meg repedezett mellbimbókról” beszélgető játszótéri kismamák között, ami jól jelzi, hogy a nőket milyen skatulyákba zárják, amint anyák lesznek.


A kakás pelenkák cseréje komoly lelki felkészülést igényelt az első hetekben, és akkor még inkább csak anyatejet ivott a kislányom. Tartottam attól is, hogy unatkozni fogok, de aztán kiderült, hogy arra nincs időm. Emlékszem, hogy számoltam az órákat, hogy mennyi van még hátra, amíg a feleségem hazaér és átveszi a kislányunkat. A legnehezebb talán a fülrepesztő ordítás – egyetlen kommunikációs forma a gyerek részéről – elviselése és higgadtabb kezelése volt. Külön frusztráló volt tudni, hogy a kedves anyuka az ilyen helyzeteket egy szoptatással pillanatok alatt meg tudta oldani, nekem azért ez több időbe telt.

Bence


Végül is minden apa belátta: képes gondoskodni a gyerekéről. Gond nélkül vették be a háztartásvezetés minden éles kanyarját, és megtanultak érteni az időnként nyűgös, beteg, keveset alvó baba nyelvén. Gyereket nevelni fantasztikus, ráadásul az otthoni apaság hatalmas előnyt jelent az este és a hétvégéken „életbe lépő” szülőséghez képest – ez az egyöntetű vélemény.

Úgy tudom, az első 3 év nagyon meghatározó a gyerek személyiségének kialakulásában, a szüleihez való viszonyában. Ezért rettentő hátrányos helyzetben van az az apa, aki hétköznap reggel fél órát, este pedig egy órát tud egy légtérben lenni a gyerekével. Nem cserélném el semmire sem azt az időszakot. Mázas sztereotípia, de én például tényleg nem láttam volna Hugó első önálló lépéseit, ha nem vagyok otthon” – mondja Marci, de Szél Dávid szerint is más lenne a közte és a gyereke között lévő kötődés, ha nem marad otthon.


És akkor még nem is beszéltünk az egyéb járulékos hasznokról, mint amilyen például az önmegvalósítás, a személyiségfejlődés, az anyával való együttérzés erősödése vagy a saját neveltetés megértése. Sorolunk a tanulságokból néhányat:
  • Itt nem állhatsz föl hatkor, hogy a hazaúton a bringán 35-40 percet csak magaddal, a saját gondolataiddal legyél elfoglalva. Ha szülő vagy, akkor nem tarthatsz szünetet. Nem kapcsolod ki a számítógépet vagy válaszolsz egy igényre órákkal később. Ez 24/7 műszak, advanced level multi-tasking. Minden tiszteletem az anyáké, aki egy vagy két vagy három kisgyereket terelgetnek, nevelnek, háztartást vezetnek. Ugyanúgy kell tudni kisgyerekes szülőnek lenni, mint a munkában helyt állni. Tesz-vesz város fejezeteit hetvennyolcadszor is elolvasni, pelenka tartalmát elemezni, gyerek szájából homokot kimosni, babkocsiban üvöltő gyerekkel buszról nem leszállni.” (Marci)
  • „Megtanultam felülemelkedni a saját hülyeségeimen és makacsságaimon. Minden esetben a gyerek van előbb. Ha például dolgozni akarok, vagy csak éhes vagyok, de ő éppen nem akarja, hogy dolgozzak vagy egyek, akkor az ő akarata érvényesül. Sok családban az apa életét különösebben nem változtatja meg, hogy van egy pici gyereke. Így is elmegy heti háromszor fallabdázni vagy sörözni, ha a haverok hívják. Ezt az életmódot, ha az apa tényleg otthon van a gyerekkel, akkor a kezdeti időszakban egyszerűen nem lehet kivitelezni. Sokszor kell lemondani a programokat, de szerintem ennek a lemondásnak a megtanulását is fontos megtapasztalni.” (Szél Dávid)
  • „Nagy felismerés, amikor kimond az ember egy mondatot, és rájön, hogy az nem is az ő mondata, hanem a saját édesanyjáé vagy nagymamájáé. Gyakran a saját neveltetési módszereiden keresztül érted meg, hogy mit miért csináltak veled annak idején a szüleid.” (Gergő)
  • „Az egyik fontos dolog, hogy sokkal megértőbb lettem a gyerekekkel, a gyerekes szülőkkel meg pláne. Régen eléggé unalmasnak tartottam, amikor a szülők mindig a gyerekeikről beszéltek, és bár most sem gondolom, hogy állandóan ennek kellene a beszédtémának lennie, de mára legalább megértettem, elfogadtam őket”. (Dániel)
  • „A gyereknevelés megváltoztatta a karrierhez való viszonyomat is. Én tipikus első generációs értelmiségi vagyok. A gyerekvállalás előtt azt gondoltam, hogy azért kell jónak lenni abban, amit csinálok, mert az minősít engem. A karrier élet-halál harc volt. Tíz éven keresztül küzdöttem valamiért, aminek valójában nem láttam a végét. Mikor otthon maradtam, a gyereknevelés annyi pozitív visszacsatolással járt nap mint nap, hogy másfél éven keresztül egy percre sem jutott eszembe a munkám. Mikor visszajöttem dolgozni egy elég felelősségteljes állásba, már más volt a hozzáállásom, mint előtte: ez a gyerekneveléshez képest ugyanis semmi. Szerencsére elmúlt az nyomás, hogy mindennap az én feladatomnak tekintsem az emberiség megmentését.” (Levente)
  • Kicsit féltem tőle, hogy nem fogom bírni a többi felnőttöl való elzártságot-bezártságot, a kommunikáció hiányát, de ezek egyáltalán nem zavarnak. Természetesen a saját gyereked nevelése sokkal több, mint csak egy meló, és nekem sokkal nagyobb önmegvalósítást is jelent a lányunkat nevelni, mint a jól elvégzett munka. A munka utáni elégedettség múlékonyabbnak tűnik, mint az az öröm, amikor látom, hogy a lányom egyszerűen jól elvan. (Bence)


apa, apák gyesen, csecsemő, gyereknevelés


Igazából öt évig folyamatosan otthon voltunk a gyerekekkel, ami anyagilag egy csőd, de nekünk és a gyerekeknek is tök jó, hogy nem hagytuk ki ezt az időszakot.

Levente


Amikor jön a depresszió

A sok pozitív élmény mellett azért időnként az anyagi bizonytalanság, a társasági élet csaknem teljes megszűnése és a munka hiánya az apák idegeit is kikezdi. Gergő még a kilencvenes években maradt otthon két gyerekkel, mivel lejárt az akadémiai ösztöndíja, és nem volt munkája. Feleségének hat hónap után vissza kellett mennie az éppen válságos időszakát élő Postabankhoz dolgozni, Gergő így gyakran este kilencig is egyedül volt a gyerekekkel. „Csak utólag tudatosult bennem, hogy én is átestem a tipikus, letargiával járó gyeses szindrómán, amin sok anya is keresztülmegy. Ilyenkor elég nyomasztó hangulatban voltam, és sajnos a feszültségeket is időnként a gyerekek szeme láttára, füle hallatára vezettem le. Engem az otthon maradás nem tett türelmesebb, békésebb emberré, annyira féltettem néha a gyerekeket, hogy simán leálltam veszekedni az idiótán vezető autósokkal az utcán”.


apa, apák gyesen, csecsemő, gyereknevelés


A Luxemburgban élő Csaba pedig azt viseli egyre nehezebben, hogy nem dolgozhat.„Úgy gondoltam, amikor fél éve ide jöttünk, hogy milyen menő lesz, hogy a gyerekkel sokat leszek itthon együtt, de a munka világa baromira hiányzik. Vágyom vissza a profi életbe, ahol felnőtt emberekkel beszélgethetek.”

Levente igyekezett szem előtt tartani, hogy minden nehéz időszak csak ideiglenes, és tudni kell ezeken túllendülni. „Úgy voltam vele, hogy ez egy hatalmas kaland. Tudtam, hogy a gyerekkel való otthonlét átmeneti állapot, eltart két, maximum öt évig. Sokat vitatkoztunk erről a feleségemmel, mert mindketten vissza is akartunk menni dolgozni, meg nem is, nem tudtuk, hogy miként egyezzünk meg ebben. Egyszer aztán azt mondtam neki: figyelj, ez az időszak egyszerűen megfizethetetlen. Ez nagyobb luxus, mint az, hogy veszünk egy budai villát, meg egy sportautót, ezt az élményt ugyanis – hogy látjuk a gyerekeinket felnőni, hogy mi vagyunk az életük középpontjai – nem vehetjük meg még egyszer”.


apa, apák gyesen, csecsemő, gyereknevelés


Oda a férfiasság?

A gyeden lévő apaság legsötétebb bugyraiban ott találjuk a férfiasságban való elbizonytalanodást és a szexuális vonzalom megcsappanásától való félelmet is. Hiszen nem túl „férfias” a mackónadrágos bejárónő-imidzs, a gyereknevelés első éveiben pedig háttérbe szorulhat a szexualitás, a „nőiesség-férfiasság”.


Szél Dávid szerint ezen a válságos helyzeten átlendülhetnek a párok, ha az apa aktívan kiveszi mindenből a részét. „Szerintem jót tesz, ha a férfi az elejétől fogva követeli magának a helyet, a másik pedig kínálja őt hellyel. A férfi – amennyire tud – legyen képben azzal, hogy melyik vizsgálatot melyik követi. És persze, fel kell készülnie, hogy ne érje hideg zuhanyként, ha bizonyos dolgok háttérbe szorulnak a terhesség idején és a szülést követő hónapokban. De az apának tudnia kell, hogy ez nem ellene szól. Nem elszenvednie kell ezt az időszakot, hanem kivárnia a végét, mert ez csak ideiglenes. Fontos az is, hogy ha elmúlik ez az időszak, akkor mindkét fél szépen lassan megpróbáljon visszatérni az eredeti felálláshoz. A párkapcsolaton belüli férfiasságukhoz és nőiességükhöz – akármit jelentsen is ez.”


„Azt is gondolom, hogy ha a feleségem hazajön a munkából, és látja, hogy egy boldog gyerek várja őt és egy működő háztartás, akkor nemcsak apaként, hanem partnerként is vonzóbb vagyok. Én is egy kerekebb embert látok magam előtt, ha nem csak arról tudok vele beszélgetni, hogy mi volt otthon a gyerekkel, hanem például politikáról, vagy, hogy mi történt aznap vele a munkában.”

Szél Dávid