Fenntartható-e az ingázó életmód?

VS.hu

A budapesti agglomerációhoz 81 település tartozik a főváros körül 30-50 kilométeres sugarú körben elszórva. A főváros és az övezet együttesen az ország területének mindössze 2,7 százalékát teszi ki, mégis több mint 800 ezren laknak itt.


Nemrég jelent meg VS.hu-n az Érdi pokol című multimédiás nagyriportunk, ahol Érd példáján keresztül bemutattuk, milyen kihívásokkal szembesült az elmúlt években az agglomeráció. Ebben a Versusban pedig szakértők, érintettek és döntéshozók segítségével folytatjuk a vitát arról, mennyiben fenntartható az elővárosok fejlődése és az agglomerációban élők ingázó életmódja.


Van település, amelyik nyert azzal, hogy sokan költöztek oda a fővárosból, és volt, amelyik veszített. Néhány helyen megteltek az óvodák és a környező iskolák, erős, élő helyi közösségek alakultak ki. De sajnos sokkal több előváros „alvófaluvá” vált, ahova az emberek csak aludni járnak, mert nincs megfelelő infrastruktúra (beleértve az oktatási, egészségügyi, kulturális intézményeket is), nincs munkalehetőség, ráadásul a frissen felépült új lakónegyedek éppen olyan zsúfoltak, mint ahonnan a lakók eredetileg elmenekültek.

A legnagyobb gondot – pénz- és időpazarlást – a közlekedés jelenti. A budapesti agglomerációban a legtöbb helyen az övezethez tartozó települések sem egymással, sem a fővárossal nincsenek úgy összekötve, hogy autó nélkül is elfogadható időn belül el lehessen érni az úti célt. Sok helyről még autóval sem egyszerű, mivel nincsenek ehhez megfelelő utak.

Például Tahitótfalu mindössze 30 kilométer Budapest központjától, viszont autóval utazni csak lakott településeken keresztül lehet, tömegközlekedéssel pedig körülbelül két óra az út. Viszont a 15 kilométerrel távolabb fekvő Vác autóval és zónázó vonattal egyaránt 40 perc alatt elérhető.

Az, hogy muszáj autóval közlekedni, ahogy azt a külföldi példák is mutatják, egyáltalán nem lenne törvényszerű: például a berlini agglomerációhoz tartozó Hennigsdorf és Berlin központjának távolsága 22 kilométer – autóval vagy elővárosi vonattal egyaránt 35-40 perc távolság, és valamennyi berlini külvárosra, illetve agglomerációhoz tartozó településre igaz ugyanez 20-30 kilométer távolságban: az autó legfeljebb 10 perc nyereséget jelent a menetidőben. Van, hogy annyit sem: a 30 kilométerre fekvő Potsdamba az út autóval és busszal is egyaránt körülbelül 40 perc.

Ami sokaknak a nagy vonzerőt jelentette, hogy házat venni egy agglomerációhoz tartozó településen körülbelül ugyanannyiba került, mint lakást venni egy kb. ugyanolyan színvonalú helyen Budapesten, már nem feltétlenül igaz. Ahogy az sem, hogy „kint” olcsóbbak a boltok és a szolgáltatások, mint „bent” a városban.

Az agglomeráció mint élettér szükségszerűen átalakul. A kérdés, hogy érdemes-e még mindig, bármilyen okból odaköltözni, vagy éppen ellenkezőleg: jobb visszamenekülni a fővárosba, vagy el se jönni onnan. Ezt próbáljuk körüljárni a Versusban.


Fejlődik vagy visszafejlődik-e az agglomeráció?


Érdemes odaköltözni
Ott kell hagyni

SZAVAZAT UTÁN