Fekete nejlon lebeg az uszkaiak feje felett

Fotó: Abcúg / Hajdú D. András

-

Csak remélni tudják az ország keleti végén fekvő Uszka lakói, hogy az őszi esős, hideg időre tető lesz a fejük felett. A probléma őket szó szerint érinti: a júniusi jégeső óta ugyanis sokuk házának tetején mindössze egy fekete nejlon lobog. A kormány nem segít nekik, szerinte ennyi öngondoskodásnak bele kell férnie. A helyieknek azonban nincs félretett pénzük, a faluban csak közmunka van, a viharban ráadásul oda lett az uborkatermés is, pedig ebből vészelték volna át a téli hónapokat.


Június 21-ét egész biztosan nem felejti el az ukrán határ melletti Uszka 460 lakója. Akkora vihar csapott le a településre, hogy a levét még több mint két hónappal később is isszák a helyiek – írja az Abcúg.


Ebből az irányból jött, innen támadt”

– mutat az ég felé Gellén Pál, a helyi közmunkaprogram egyik brigádvezetője. Képeket is mutat a telefonján, először csak kisebb, majd teniszlabda nagyságú jégdarabokról.

„Ami először esett, na, az a gyémántos jég. Nagyapám mondta mindig, hogy ha ilyet látsz, fiam, az égből leesni, ezt biztos, hogy óriási darabok követik majd” – folytatja. A jég még 3-4 óra múlva is ugyanúgy állt az udvarokon, hiába lett újra meleg, nem olvadt el. „Olyan volt, mint a dió vagy a meteor. A Siló Pista juhai sem élték túl. Mire behajtotta őket az ólba, már párat úgy fejbe vert a jég, hogy ottmaradtak” – ezt már egy helyi férfi meséli az udvarán állva. „Jöjjenek hátra, megmutatom én maguknak, hogy mit művelt itt a jég” – invitál a háza másik oldalára.


Előbb jött a gyémántos jég


A régi fajta betoncseréppel nem bírt el a vihar, az itteni házak nagy részén azonban palatető van, amit darabokra szaggatott a jég. Az alig pár utcából álló faluban végigsétálva hamar kiderül, mit jelent a mindennapokban az, ha valakinek csak egy fekete nejlon jelenti a tetőt.

A faluban az egyetlen megélhetési forrás a közmunka, ami ráadásul nincs is egész évben. Egy átlagos, háromgyerekes család nagyjából havi 130 ezer forintból él meg. Így nem csoda, hogy a 70 megsérült – és egy teljesen lakhatatlanná vált – házból mindössze hat-hétnek volt biztosítása.

A településen két vallási felekezet is működik, a helyiek nagy része valamelyiknek a tagja. Aki az egyházhoz tartozik, annak adományokból próbálnak segíteni, de kaptak a károsultak a Vöröskereszttől is páramentesítő fóliákat és tetőléceket, igaz, ezek csak átmenetileg helyettesítik a rendes tetőt. Arra még nem gyűlt össze a pénz, hogy mindenkinek rendbe hozzák a házát, mert se a lakóknak, se az önkormányzatnak nincs erre fedezete. Az állam pedig nem segít.

Az önkormányzati tulajdonú és az egyházi épületekre ugyan utalt a kormány pénzt, de a magántulajdonú házak tetőjén még mindig a nejlonokat rángatja a szél. „Azt a választ kaptuk, hogy az öngondoskodásra mindenkinek képesnek kell lennie, és próbáljunk megkeresni karitatív szervezeteket” – mondja a polgármester, Sértő-Radics István. Ezen persze mindenki csak nevet: valaki felháborodottan, más inkább elkeseredve. A közmunkáért járó havi 52 ezer forintból ugyanis szerintük mindent lehet, csak öngondoskodni nem. „Egy kiló kenyér, egy liter tej egy nap, aztán nagyjából már el is fogyott” – teszi hozzá Gellén Pál.


Ha esik, Angéla szobája ázik


„Szedtem pont az uborkát, amikor lecsapott a vihar. Mire hazaértem, láttam, hogy a palatetőnknek annyi” – meséli Angéla aprócska házának udvarán. Bent is állt a víz, a nő azt mondja, annyit hordtak ki a lakásból, mint amennyi kint leesett. Nekik nem csak a tető ment teljesen tönkre, a jég az ablakokat is szétverte, házukon ráadásul még hitel is van. „Gyere be, megmutatom én neked, hogyan élek két hónapja. Fekszem az ágyamban, felnézek, és látom az eget” – invitál az asszony a szűkös, bútorokkal telezsúfolt ház belsejébe. A szoba felett valóban ott tátong egy nagy lyuk, a nejlon azóta ki is szakadt, így amikor esik, Angéla szobája is ázik. De nem csak ez a gond: a hatalmas eső teljesen megrogyasztotta a mennyezetet, gyakorlatilag csak a szentlélek tartja egyben az épületet. A házban lakó 12 év körül kisfiú a szavunkba vágva fel is hívja erre a figyelmünket, szerinte itt előbb-utóbb le fog szakadni minden.

Marikáéknál ez már meg is történt: övé az a ház, amely lakhatatlanná vált a vihar után. A házával pont szemközti idősek otthonában kapott átmenetileg szállást két iskolás gyerekével. Az elázott és beomlott házából a bútorok, ruhák egy részét a kert végében levő melléképületbe menekítették, másik felét pedig vitték magukkal az idősek otthonába. Előbbi nem volt túl szerencsés: Marika azt meséli, hogy épp a napokban ment hátra, hogy kiválogassa az őszi-téli ruhákat, és azt látta, hogy az elmúlt két hónapban mindent szétrágtak a pockok meg az egerek.


Marika és két gyereke most az idősek otthonába kényszerült


Ági és férje a húszas éveikben járnak. Három gyerekük van, a konyhájukon június közepe óta nincs tető. A viharban leszakadt a mennyezet, azóta náluk is a fekete nejlon a megoldás. Ági azt meséli, hogy a mennyezet beomlásakor a törmelékkel együtt egy macskacsontváz hullott le a konyhájukba, aztán jöttek a darazsak. A legújabb szórakozásuk pedig esténként a pókirtás. A tetőről jönnek két hónapja, ott van a fészkük, az utánpótlás pedig olyan gyors, hogy ha Ági leszedi a pókhálót a konyhában, három napra rá újat szőnek. A nejlon ráadásul egy idő után átereszti a vizet, ezért ha esik, be is áznak.

„Ha nem a pókok miatt nem alszom, akkor azért, mert szeles éjszakákon úgy rángatja a ponyvát a szél, mintha egy szellemházban élnék” – mondja a nő. Tíz éve él Uszkán, Budapestről költözött ide a szerelme miatt, aki ma már a férje. Kis házukat örökölték, nem nagy, de évekig dolgoztak a csinosításán. Van egy konyha, egy nagyobb szoba, ahol mind az öten alszanak, és egy egészen kicsi, amit majd szeretnének megcsinálni gyerekszobának. Most még üres, de már kifestették pirosra. Fürdőszobájuk nincs, a kinti kútról hozzák a vizet, a vécé pedig az udvaron áll. Ági folyamatosan szabadkozik a körülményeik miatt, pedig a házban nagy a rend és a tisztaság. A fiatalasszony éppen mosni készült, amikor odaértünk, a szobában bedohosodtak a beázás miatt a ruhák, azokat rakja rendbe.


Évek óta csinosítják a házukat


Arra a kérdésre, hogy mit gondol, mikorra oldódik meg a helyzetük, azt feleli, hogy nem tudja. Válasza nem meglepő, ezt feleli nekünk mindenki. Meg azt, hogy remélik, nem ilyen körülmények között kell nekivágniuk az őszi hónapoknak. A polgármester azt mondja, még nagyjából 25 millió forintra lenne szükségük a helyreállításra. Most azt találta ki, hogy a Belügyminisztériumhoz és az Önkormányzatok Szövetségéhez fordul, és a környező településekkel együtt egy úgynevezett donorkonferenciát szervez, hátha eljönnek rá karitatív szervezetek, amelyek tudnák támogatni a bajba jutottakat. „A lakosok sajnos azt hiszik, hogy az önkormányzatnak törvényi kötelessége rendbe hozni a házakat, de ez nem így van. Morális kötelessége lehet, az pedig nálunk maximálisan megvan, ezért próbálunk június óta minden követ megmozgatni, hogy valahogyan segítsünk nekik” – mondja a polgármester.

Kóczé Dezsőné apró termetű, idős asszony. A háza előtt támasztja a kerítést otthonkájában. Az ő házán szép új, piros a cserép, rendben van a tető. A felekezeti adományból kapott pénzt fordította a rendbehozatalra, fia és unokája segítettek a munkában. „Felmásztam volna én is, de öreg vagyok már ehhez, és a térdem sincs rendben” – mondja, majd meg is mutatja bevizesedett lábait. Az önkormányzatnak arról is gondoskodnia kell, hogy a veszélyes anyagnak számító azbesztmaradékot elszállíttassa. Most az út mellett, pont Kóczéné házával szemben áll a törmelék egy konténerben.


Az uborkás pénz jól jött volna télre


Uszkán nem csak a házakat tette tönkre a vihar, a sokaknak megélhetést biztosító uborkatermés is elúszott. „A júniusi időszakban már fél méter magas volt az uborka, éppen termőbe fordult. Az első és a második jégesőt kibírta, a harmadikat már nem. A termés 80 százaléka odalett” – ezt már Orgován Jenő, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselője és a falu egyik vallási felekezetének lelkipásztora mondja az ültetvényei között állva. Ő újrapalántázott, de a háromhetes kiesés 600 ezer forintos kárt okozott neki. A pénzre pedig szüksége van: abból szokták megoldani télen a fűtést, régen bútorokat is vettek, de arra ma már nem jut. Az ő házán is még a fekete nejlont fújja a szél: azt mondja, ha már az összes felekezeti tag házán kész lesz a tető, utána jön majd ő.