Fazekas Sándor felpezsdítette az életet a hentespult körül

Forrás: Coop

-

Vecsésig ment a földművelésügyi miniszter, hogy a saját szemével győződjön meg arról, a sertéshús áfájának csökkentésével valóban olcsóbb lett-e a hús. A boltosok napok óta éjt nappallá téve készültek a Nagy Látogatásra, mely során a riporterek a minisztert, a türelmetlen vevők pedig a hentespultot rohamozták meg.


„Ki ne hagyja, olcsón kapja!” – hirdeti a felirat a vecsési Coop bejáratán. A boltban szinte lépni sem lehet. Nem vásárlók rohanták meg az üzletet az akció reményében, hanem riporterek, operatőrök, öltönyös-nyakkendős férfiak állnak karéjban. Középen sötétkék öltönyben a földművelésügyi miniszter feszít. A hentespultban jókora sovány karaj díszeleg.

– Boldog új évet! – köszön be egy férfi, törzsvásárló lehet. Mögötte egy töpörödött asszony, már óvatosabb:
– Mi van itt? Betörtek?
– Itt a miniszter – súgja oda valaki, mire az idős asszony csak legyint:
– Ismerem, a tévén keresztül.

Termékbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatót tartanak arról, hogy januártól olcsóbb lett a sertéshús, az eddigi 27 helyett már csak 5 százalékos áfa terheli. Vonatkozik ez a combra, a lapockára, a tarjára, a karajra, az oldalasra és a dagadóra. A belsőségekre, a feldolgozott húsféleségekre, mint például a kolbászra, a szalámira és az egyéb felvágottakra már nem, ahogyan a sertésmájra, a sertészsírra és a zsírszalonnára sem.

A magyar gazdaság teljesítőképessége lehetővé teszi, hogy csökkenjenek az adók – mondja mikrofonba a miniszter, majd büszkén megjegyzi, hogy az áfacsökkentésnek köszönhetően számos termék ára ezer forint alatt van.

„1200 forint körül volt a lapocka, most 900, megéri” – hümmögi egy szemüveges nő, ő karácsony óta most először nézi az árakat. Egyik lábáról a másikra áll, fogy a türelem, menne már. „Egy kiló darált hús lesz” – sóhajt fel, amikor végre sorra kerül.


Fazekas Sándor (középen) boltnézőben


Fazekas Sándor közben arról beszél: a kereskedelem, a termelők és a minisztérium összefogásának az eredménye, hogy kidolgozták és a megfelelő időpontban életbe is léptették az áfacsökkentést. „Bízom abban, hogy az árak továbbra is tartósan alacsonyak maradnak, és hogy a növekvő kereslet segít a nehéz helyzetben lévő termelőkön” – teszi hozzá.

Korábban a miniszterelnök és most a földművelésügyi miniszter is kijelentette: az áfacsökkentéssel azt szeretnék elérni, hogy az emberek importhús helyett inkább magyar árut vegyenek.

2015-ben a forgalomba került sertéshús 40 százaléka származott külföldről, a csirkehúsnak mindössze 11 százaléka. Előbbiből átlagosan, fejenként, évente 28 kiló fogyott, utóbbiból 32 kiló. Ezt az árakkal és a szokások változásával is magyarázzák. Pedig a hivatalos kormányzati kommunikáció éppen az volt, hogy a magyar családok több sertéshúst fogyasztanak, mint baromfit, ezért lett a sertés olcsóbb, nem pedig a baromfi.



Ma itt olcsóbb, holnap másutt

„Karajt veszek, meg csirkemellet, azt eszik a gyerekek” – mondja egy asszony, nem érdekli a felhajtás, az sem, mit mond a miniszter, sietnie kell. „Ha van rajta egy kis kövér, már fitymálják is lefele, a csirkelábról meg hallani se akarnak” – panaszolja a hentesnek. A felvágott nem érdekli, azt szinte soha nem vesz, helyette csirkemájat süt hagymával, vagy oldalast, és azt teszi a kenyérre. Azt mondja, jó lenne, ha a baromfihús is olcsóbb lenne.

A minisztert közben arról kérdezi egy riporter, hogy a késztermékek esetében várható-e a közeljövőben áfacsökkentés. Fazekas Sándor szerint elemezni kell a hatásokat, és a tapasztalatokra alapozva lehet kidolgozni további termékek áfacsökkentését. A sertéshús piacán egyébként 10-15 százalékos forgalombővülésre számít, és arra, hogy tisztul a feketegazdaság, hogy 5 százalékos áfa mellett nem éri meg a csalás.

„Mi lesz Mészáros Lőrinc földjeinek a sorsa?” – vált gyorsan témát egy másik riporter. Annak kapcsán kérdezi, hogy minden képzeletet felülmúl a felcsúti polgármester és családtagjainak földbirtoka. A miniszter azt feleli, amit korábban a Kormányzati Tájékoztatási Központ is: ha valaki nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, akkor a tulajdonjogot úgysem jegyzi be a földhivatal. „Van-e még kérdés? Esetleg az űrhajózásról vagy a sertéshúsról?” A riporterek megrohanják a minisztert, a fotósok és a nyugdíjasok a hentest.

– Mosolyogj, Mártikám, szép lesz a képed estére! – hízeleg az egyik.

– Kérjetek, gyorsan!

– 1100 a csont nélküli karaj? – kapja elő a szemüvegét egy másik.

- Mennyi legyen? – sürget az eladó, a levegőben egy pillanatra megáll a kés.

– Tiszta hülyítés az egész – fakad ki a sor végén valaki. – El ne higgyétek, ma itt olcsóbb, holnap másutt.

A KSH adatai szerint tavaly ilyenkor átlagosan 1410 forintba került egy kiló karaj, most 1166 forintba. Egy kiló csirkemellfilé ára a vecsési Coopban 1499 forint.

„Karajt veszek, a csirkemell nagyon drága” – dönti el a városi óvoda dajkája. Azt meséli, most ment nyugdíjba, havonta 80 ezer forintot kap. Fokhagymás tejbe áztatja egy éjszakára a húst, így másnap szívesebben megeszik a gyerekei, „olyan, mintha sovány, fehér hús lenne”.

A környéken sok az idős, nyugdíjas, az olcsó húst keresik – mondja a szalámis pult mögött egy ÁFÉSZ-osból lett coopos. Blúza élére vasalt, köténye makulátlan. Harmadik napja jött hajnali 5:20-ra, „át kellett pakolni a pultokat, hogy kicsit mutatósabb legyen” – magyarázza. A miniszter látogatása miatt nem két műszakban dolgoznak, hanem folyamatosan, egész nap. „A szombat délután is a készüléssel telt.”

Azt meséli, hogy 30 éve, amikor a szakmát kezdte, 30-40 deka szalámit is vettek az emberek, ma már jó, ha 10 dekát, „nagyon visszaesett a felvágott”. Az elmúlt egy órában, amíg a sajtótájékoztató tartott, csirkehúst sem kért tőle senki, „a sertéshúshoz lettek invitálva” – adja meg gyorsan a magyarázatot.

– Máskor jobban fogy a csirke – csodálkoznak az eladók, kis csoportba gyűlnek az egyik pult mögött. A rohamnak vége, a nyugdíjasok megvették, amit akartak. Fogyott a lapocka, a karaj, a tarja.

– De jó, hogy vége van! – sóhajt fel az egyik boltos.

– Amikor körbevettek a kamerák, csak úgy sugároztál! – dicséri a kolléganője.

– A miniszter vett valamit? – kérdezek közbe. Bizonytalanul egymásra néznek.

– Vett valamit?

– Nem, csak végignézte.

– Azért vehetett volna valamit – jegyzi meg kissé csalódottan a boltos.