Ezt nyögi majd 2016-ban a világ

Fotó: MTI/EPA / -------------------

-

„Csak a szokásos” – mondhatnánk, ha végigtekintünk azon a listán, amely az előttünk álló év valószínűsíthető konfliktusait tartalmazza. A Közel-Keleten nem sok javulás várható, az EU jövője bizonytalan, Oroszország helyzete és mozgása kiszámíthatatlan. Úgy tűnik, 2016 sem lesz egy békés év.


Szíria és a Közel-Kelet marad az egyik legnagyobb veszélyforrás 2016-ban is a nyugati világ számára – nagyjából így összegezhetnénk a témában megjelent elemzéseket. Köztük is az egyik legrangosabb a Center for Preventive Action majdnem 500 szakember véleményén alapuló kockázatelemzése.

Eszerint a régióban a külső szereplők aktivizálódása mélyítheti a konfliktust, mivel azok nem egy oldalon állnak: Oroszország, Irán, Törökország, a várhatóan aktivizálódó nyugati koalíció, a libanoni Hezbollah, valamint Szaúd-Arábia támogatottjai olyan mátrixot alkotnak, amelyet még felvázolni is nehéz lenne, hát még azt megjósolni, hogy mikor melyikük kerülhet nyerő pozícióba. Valószínűleg önmagában semelyik, így a harc a felek végső kimerüléséig is eltarthat.

A jól ismert főszereplők pedig – némileg elnagyolva persze – az alavita keresztényekre támaszkodó Bassár el-Aszad rezsimje és az ellene lázadó, de egymást is irtó síita és szunnita milíciák, a kurdok, valamint az Iszlám Állam.


Mindez alapvető hatással lehet az Európát célba vevő menekülthullámra, azaz utánpótlás még sokáig várható. Ebben a helyzetben nagyon lényeges, mit csinál Törökország, mivel az EU-val megkötött egyezmény értelmében a török hatóságoknak kell a menekültáradat nagy részét feltartóztatniuk.

Csakhogy, mint azt ebben a riportunkban is olvashatják, a Törökország területén már tartósan élő 2,3 millió szíriai is egyre komolyabb problémát jelent, és ha drasztikusan nő a számuk, nehezen kezelhetővé válik a helyzet. Törökországban ráadásul külön biztonsági kockázatot jelentenek a kurd szeparatista törekvések és az Erdogan-kabinet egyre keményebb fellépése a helyi kurdokkal szemben.

Kiszámíthatatlan, hogy az iraki, szíriai kurd felkelők esetleg képesek lesznek-e önálló enklávét kialakítani maguknak – ami erősítheti a törökországiak szeparatista törekvéseit. Az ország délkeleti nagyvárosaiban egyes negyedekben rendszeresek a lövöldözések kurd fegyveresek és a török hatóságok tagjai között.


Egyre több a menekült Törökországban


És még mindig a térségben maradva: az alacsony olajárak okozta bevételcsökkenés, a fundamentalista iszlám megerősödése és a királyi családon belüli ellentétek legrosszabb esetben alááshatják Szaúd-Arábia stabilitását is. Az ország a legfontosabb külső szereplő a jemeni helyzetben: a síita húszi felkelők elleni harchoz nyújtanak támogatást, ezzel viszont még jobban kiéleződött a viszony az húszik mögé álló Iránnal szemben.

Talán Irán lesz a kevés pozitív példa 2016-ban a Közel-Keleten (nem számítva persze, hogy a szíriai hatalmi játszmákban ők is vastagon benne vannak), hiszen egyelőre úgy tűnik, az ország vezetése komolyan gondolja az idén nagy nehezen tető alá hozott megállapodást nukleáris termelőkapacitásai részbeni leszereléséről és ellenőrizhetővé tételéről: a legfrissebb hír szerint elkezdték az eddig összegyűlt dúsított urán Oroszországba szállítását, cserébe Oroszország már bejelentette, hogy két atomreaktort épít majd Iránban.

Ha az egyezmény sikeres lesz, hatalmas piac nyílhat meg, nem véletlen, hogy egy sor európai cég ugrásra készen áll, hogy beszálljon az évtizedes szankciók nyomán elavult technikával dolgozó iráni energetikába, iparba, mezőgazdaságba. Ez egy érdekes verseny lehet, amely akár a nagypolitika legfelsőbb szintjeit is elérheti majd.


Oroszországnak szintén az olaj alacsony ára okoz gondot, és Vlagyimir Putyin elnök egyelőre nem tud mást tenni a súlyosabb gazdasági zavar elkerülésére, mint hogy folyamatosan „égeti el” azt a pénzt, amelyet a korábbi években felhalmozott a kormány két állami pénzalapban. Kérdés, hogy ha maradnak a trendek, az alacsony árak és a nyugati szankciók, akkor ezek 2016-ban kitartanak-e még. Putyin ráadásul kétfrontos háborút vív eközben Szíriában és Ukrajnában. Egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy akár az EU-val, akár az Egyesült Államokkal változna a viszony 2016-ban: az unióban meghatározó Németország köti magát a minszki egyezmény betartásához, és Washingtonban is az agresszort látják Putyinban.

Kérdés, jövőre lezárják-e a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Egyezményt (TTIP) az EU és az Egyesült Államok között. A tervezet egyik legellentmondásosabb pontjában, miszerint gazdasági szereplők perelhetnének kártérítésért egyes államokat, ha azok jogszabályai – például a környezetvédelmi előírások – miatt rosszul járnának, sikerült előrelépni: egy speciális bíróságot állítanak majd fel. A tárgyalások azonban így is elég lassan haladnak, és most kevés esély látszik arra, hogy Barack Obama elnöki mandátuma idején aláírhassák a megállapodást. Az új elnök pedig nyilván bizonytalansági tényezőt jelent a TTIP szempontjából, bár a demokraták közül Hillary Clinton támogatja.

A 2016-os amerikai elnökválasztásokon egyelőre csak az a biztos, hogy a demokraták oldalán Hillary Clinton lesz a jelölt. Clinton nagyjából Obama külpolitikáját vinné tovább, bár a jelenlegi elnöknél valamivel „héjább” lehet majd például az iszlám fundamentalizmussal szemben. A republikánus oldalon egyelőre teljesen kiszámíthatatlan a helyzet, bár a Magyar Narancs év végi dupla számában William Bielby, a Chichago University elemzője azt nyilatkozta, hogy sem a jelenleg a közvélemény-kutatásokat vezető, az amerikai politikai közbeszédet soha nem látott mélységbe rántó Donald Trump, sem a második legnépszerűbb Ben Carson nem esélyes az elnökjelöltségre, hanem a republikánus szavazók minden rétegét megszólítani képes Marco Rubio lehet a befutó – akinek külpolitikai elképzeléseiről viszont elég keveset tudni.


Mondhat egymás után hülyeségeket Donald Trump, nem őt tartják befutónak még az elnökjelöltségre sem


A Center for Preventive Action elemzése szerint 2016-ban az Európai Unió továbbra is a menekültválságot nyögi majd, akár erőszakos tüntetések, zavargások is bekövetkezhetnek, és úgy általában: megrendülhet az egész „európai projekt”. Sajnos utóbbival nehéz vitatkozni, a V4-ek és az EU régebbi tagállamai között a menekültkvóták ügyében nyílt ellentét feszül, és már több vezető uniós politikus is arról beszélt – legutóbb Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter –, hogy lehet választani: vagy kvóta, vagy schengeni rendszer.

Igaz, a decemberi uniós csúcson legalább néhány alapvető dologban sikerült megegyezni – például a külső határok közös védelmében, ez pozitív lehet a továbbiakra nézve.


Az EU az egyik legnagyobb gyomrost ráadásul házon belülről, Nagy-Britanniától kaphatja be: jövőre akár meg is tarthatják a brit uniós tagságról szóló népszavazást. A választókat David Cameron ígérete szerint legkésőbb 2017 végéig kell az urnákhoz szólítani, de sokan tippelnek arra, hogy már jövőre szavazás jön. David Cameron most kissé kétségbeesetten próbál partnereket találni uniós reformelképzeléseihez (ebben egyébként Orbán Viktor az egyik támogatója), mivel a konzervatív brit kormány sem szeretné, ha kilépnének (minden józan gazdasági számítás szerint a maradás az ország érdeke), de a májusi választások előtti kampányában olyan sikerrel korbácsolta fel az unióellenes érzelmeket, hogy most már teljesen bizonytalan lenne a népszavazás kimenetele. Így Cameronnak mindenképpen fel kellene mutatnia valamilyen megvalósított uniós reformot, hogy kellő alappal mondhassa: most már valóban megéri maradni.

Ukrajnában egyelőre nincs béke, de háború sem: sok elemző szerint Putyin a konfliktussal arra játszott, hogy összeomlik az ukrán kormány, és mint nyáron írtuk, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában is számoltak ilyen forgatókönyvvel és egy komolyabb menekültáradattal. Ez nem következett be, de a gazdasági bajok egyre súlyosabbak: nemrég az ukrán kormány bejelentette, hogy nem törleszt egy Moszkva felé fennálló 3 milliárd dolláros adósságot; mióta a konfliktus kitört, gyakorlatilag leállt a tőkebeáramlás az országba, és ha nincs a nyugati pénzügyi segítség, már valóban csődben lenne Ukrajna. A kilátások jövőre sem ígérnek látványos javulást.

Végül, úgy tűnik, lesz konfliktus, amely egy picit enyhülhet is talán: az idei év kínai szigetfoglalásai után a Dél-Kínai-tenger nemzetközi vizein sokan tartottak egy kiéleződő regionális konfliktustól. A Center for Preventive Action előrejelzése szerint ebben nem várható további romlás: talán azért, mert a kínai kormány egyelőre elégedett a helyzettel, és persze ott is vannak olyan gazdasági problémák, amelyek fontosabbaknak tűnnek.