Ezt az évet túl akarjuk élni

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

A Benkó Dixieland Band nem szűnt meg, csak nevet változtatott – mondja a VS.hu-nak adott interjúban Szalóky Béla, a Dixie Kings of Hungary trombitása. Benkó Sándor decemberi halála után nem sikerült a világszerte ismert néven folytatni, az örökösökkel folytatott hiábavaló küzdelem után februárban új zenekart alakítottak. A zenekar szakított a Benkóra jellemző katonásabb szemlélettel, szabadabban játszanak, mint korábban. Új dalokat próbálnak ki, amelyeket eddig nem lehetett, visszatérnek az eredeti dixielandhez, és jazzesebb hangzásra váltanak a szaxofon beemelésével.


Miért nem sikerült továbbvinni a Benkó nevet a zenekarnak?

Benkó Sándornak van családja. Vannak örökösei is, akikkel a megegyezésre tett kísérlet nem vezetett eredményre.

A pénzen múlott?

Nem fogom elmondani, most már nem releváns.

Benkó Sándor nem hagyott maga után valamit, amiben kifejezte, mi a szándéka a neve utóéletével, az azt viselő zenekarral?

Feltételeztük, egy ilyen hosszú pálya után lennie kell valamilyen – nevezzük így – testamentumnak. Azt nem tudjuk, lezajlott-e már a hagyatéki tárgyalás, és azon mi derült ki. Mi beszéltünk erről vele,


nekünk azt mondta, azt szeretné, ha a zenekar továbbra is az ő nevét viselné.

Nem tudjuk, hogy a családjának erről mit nyilatkozott, és az is tény, hogy írásos formában nem láttuk viszont a szavait. Én magam azt gondolom, ő azt szerette volna, ha fennmarad a neve a zenekarban is.

Mert ez az ő zenekara volt.

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Meg lehet így is közelíteni, hogy az ő zenekara volt, hiszen ő volt a zenekar vezetője, működtetője, de ahogy az elnevezésben benne van: ez egy zene-kar. Egy csapat. Egy futballcsapat se menne semmire, ha a csapatkapitány vagy a mesteredző egyedül szaladgálna a pályán. Itt is így volt. Volt egy csapatkapitány, de a gólokat nem csak ő lőtte. Volt ott rajta kívül még hat csatár. És ez a csapat megmaradt.



Elfogyott az ideje

Teljesen váratlan volt a halála, vagy tudtak róla, hogy rövidesen bekövetkezik?

Volt egy komoly betegsége, amelyet, úgy látszik, december közepéig lehetett kézben tartani. Sajnos elfogyott az ideje. Eddig tartott. Abból a szempontból ért váratlanul, hogy ő egy olyan egyéniség volt, aki mindig „van”. Róla csak jelen időben lehetett beszélni. Nála nem volt benne a pakliban, hogy ő nincs. Olyan alakja volt a hazai zenei életnek 40-50-60 és 70 évesen is, hogy nem volt kihagyható, nem volt megkerülhető. Gyakorlatilag intézményként működött, dolgozott.

Ebből a zenekarból egyébként is ritkán mennek nyugdíjba. Halmos Vilmos tavaly májusban hunyt el, 2008 májusában pedig Zoltán Béla trombitás, aki szintén végig a színpadon volt.

Ritkán mennek nyugdíjba, de azért ez nem példa nélküli. A volt bendzsósunk, Nagy Jenő például ilyen. Hál’ istennek a mai napig kiváló egészségnek örvend, pedig idősebb, mint Benkó Sándor volt. Ő visszavonult egy idő után, mert úgy érezte, nem bírja a fizikai megterhelést úgy, mint régen. Nemcsak a zenélésről van szó, hanem a sok utazásról. Elég fárasztó évi tízezer számra róni a kilométereket.



Grósz Károly is Benkót kívánt

Dixie Kings of Hungary néven alakult az új zenekar. Nem volt a névlehetőségek között szerényebb variáció?

Dehogynem. 50-60 nevet írtunk össze. Nagyon szorított az idő, nem voltak elvesztegethető heteink ezzel foglalkozni, minél hamarabb el kellett indítani az új zenekart. Az utolsó lökést az örökösök közleménye adta, amely nem fogalmazott egyértelműen. Azt adták hírül, hogy


megszűnt a Benkó Dixieland Band, pedig nem szűnt meg, megmaradt, csak nevet változtatott.

Erre azonnal reagálnunk kellett, hogy a közönség tudja, megyünk tovább.

Az ön neve nem merült fel a névadáshoz?

Nem. Éppen a Benkó névvel való huzavona erősített meg minket abban, hogy ne válasszunk semmilyen személynevet. Fantázianevet választottunk, miközben egyébként a zenei világban szép számmal vannak olyan zenekarok, amelyek az alapító nevét viselik, sok esetben évtizedekkel a halála után is. Hogy csak a Glenn Miller Orchestrát említsem. Ő a második világháborúban zuhant le egy katonai géppel, hetvenegy évvel ezelőtt, a zenekara mégis eredeti nevén működik a mai napig. Ahogy a Duke Ellington Orchestra is. Szerintem ez lenne a normális. Gondolkoztunk még a Hungarian Dixieland Banden, de elvetettük, nem találtuk elég pontosnak: jó, hogy magyar zenekar, de melyik magyar zenekar?

Mennyi időt alatt tervezik felépíteni a zenekar új nevét, a márkát?

Ezt azért nehéz megválaszolni, mert nem lehet prognosztizálni. Már csak azért sem, mert nagyon más korban élünk, mint amikor Benkóék befutottak. Az egy olyan időszak volt a ’60-’70-’80-as években, amikor egyetlen tévécsatorna működött az országban, néhány napilap és néhány heti-, valamint havilap jelent meg. A tévé kevés szórakoztató műsort sugárzott, ezek egyike volt a Ki-Mit-Tud, amelynek a zsűrijében ott ült Benkó Sándor. Alig volt olyan ember, aki ne ismerte volna őt ebben az országban. Manapság ilyen fokú ismertségre csak az úgynevezett tehetségkutató műsorokban lehet szert tenni.

Ott a YouTube, azon is lehet hirtelen nagy népszerűséget elérni.

Lehet, de az is igaz, sokszor megfejthetetlen az ott elért népszerűség oka. Tudomásom szerint a mai napig egy olyan videó a legnézettebb, amelyen egy kisgyerek megharapja egy másik kezét. Nem tudom, hogy miért nézte ezt meg 840 millió ember. Vagy a Gangnam Style című rémületet 2,5 milliárd.

Benkóéknak Amerikában is sikerült elismertnek és népszerűnek lenni a ’80-as években. Nem csak a Ki-Mit-Tud révén arattak sikereket.

Ez így van, de tegyük hozzá, hogy azért bárkit a ’80-as években nem engedtek például Amerikába utazni. Ehhez a produkción kívül az is kellett, hogy abban a rendszerben ők rendkívül népszerűek legyenek. Grósz Károly például egyszer Benkóék felvételét kérte május elsején az Önök kértékben. Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy nekik helyük volt még a legfelső vezetők tudatában is. Ahogy korábban mondtam, mindenki ismerte Sándort és a bandát, a gyári melósoktól a kormánytagokig. Jó zene, lelkes muzsikusok, eltökélt vezetés, profi menedzselés, határozott arculat, szerencsés kor. Mindezek együtteséből alakult ki a BDB sikere.


Szalóky Béla, trombitás, Benko Dixieland

Nagy Iván – harsona, Szalóky Béla – trombita, Mátrai Zoltán (vendégművész) – klarinét, Dixie Kings of Hungary klub a Pinceszínházban


Rendszerváltás szabadon

Ki most a zenekarvezető?

A napi teendők nagy része jelenleg rám hárul, de mindenkinek megvan a maga feladata. A koncertszervezést két külsős hölgy intézi, minden egyebet magunk csinálunk. Van, aki elrendezi az utazásokat, van, aki a technikát, másikunk a marketinget stb.

És zeneileg?

Nagy Iván. Bár ezt a produkciót évtizedeken át Benkó nevéhez kötötték, azt el kell mondani, hogy a zenei arculat kialakítása Nagy Iván keze munkája volt. Többségében ő találja ki a műsort, és ami a legfontosabb, ő hangszereli a zenéket. A koncertműsort is sokáig ő állította össze, aztán ezt átvette tőle Benkó, mindketten profin csinálták. Most újból Iván csinálja.

A klubkoncerteken az érezhető, hogy szabadabban megy a játék, több a kísérletezés, az improvizáció. Mintha kiszabadult volna a szellem a palackból.

Teljesen természetes módon mindenki másként gondolkodik a zenéről, amit játszik. Benkó jobban szerette a katonásabb, fegyelmezettebb megközelítést. Ezzel a szemlélettel a zenekar nagy sikereket ért el, most egy picit más, egy picit szabadabb muzsikálás a jellemző.

Benkó azt vallotta, a zenekarban diktatúra van. Ő a főnök, másképp ez nem megy.

Igen, így definiálta, de én azért diktatúrának mégsem nevezném. Nem volt ő diktátor, inkább mondanám keménykezű főnöknek. Erről ő maga is beszélt számtalan interjúban. Tény, hogy az ő rendszere jól működött, de az is tény, hogy


nem adott annyi szabadságot a művészeknek, amennyit szerettek volna. 

Most szabadabban zenélünk, a közönség ezért érezheti, hogy felszabadultak vagyunk. Hosszabb pórázon mozgunk, mint korábban.

A nagy szabadság nem mehet a minőség rovására?

Dehogynem. Benkó éppen ettől félt. Mi viszont azt látjuk, nincs ilyen veszély, nem úgy van, hogy szabad a vásár, nincs itthon a macska, az egerek tönkre vágják az egészet. A mozgásterünk most is korlátozott, csak egy kicsit nagyobb lett. Senkinek nem érdeke olyan irányba elmenni, hogy szétessen a produkció. Onnan már nem lenne visszaút. Ha tényleg jól játszunk, ezek a dolgok adják magukat a színpadon.


Szalóky Béla, trombitás, Benko Dixieland

Kovacsevics Gábor – dobok, Csikós Miklós – bőgő


Slágerritkítás

Min változtattak?

Iván és Benkó bizonyos szakmai dolgokban eltérően gondolkodott. Például volt egy nagy sikert aratott blues, amely 12 perc hosszú volt. Iván sokszor mondta Sándornak, hogy ez sok, ő viszont úgy tartotta, hogy nem hosszú. Ez tipikusan olyan dolog, amiben nem lehet és nem is kell igazat adni egyik félnek sem, mert ezek vélemények, szubjektív megközelítések. Most annak az idejét éljük, hogy kipróbálunk olyan dolgokat, amiket Benkó nem engedett.

Ezért választottak olyan klarinétost, aki gyakran szaxofonozik, ami jazzes irányban viszi a hangzást?

Ennél ez egyszerűbb: azért nem volt a zenekarban szaxofon, mert Benkó a hetvenes évek óta nem játszott szaxofonon, végérvényesen kikötött a klarinétnál. Ha játszott volna, akkor lett volna. Valóban jazzesebb a hangzás szaxofonnal, de azért ez egy nagyon nehéz hangszer. Nem túl gyakori, hogy valaki mindkét hangszeren magas színvonalon játsszon.

Dennert Árpád melyiken erősebb?

Juj, de gonosz kérdés. A válasz viszont egyszerű: ő mindkettőn kiváló.

A repertoár is szélesedik a klasszikus dixielandtől a jazz felé? Egy kis bebop?

Azért akkorát nem fogunk nyitni, hogy bebopot játszunk. Eddig is színes és széles volt a műsorunk. A Benkó által felállított szabályokon valamelyest változtatunk, hogy mikor mit minek kell követnie. Eltérünk ettől, és ez így is van rendjén. Miért ne játszhatnánk mostantól kicsit másképp?

Benkó ideje alatt nem lehetett?

Az említett 12 perces blues is erre példa. Nem volt más lehetőségünk, mint 12 percen át játszani. Azért számtalan olyan példát is tudnék mondani, amikor meg tudtuk győzni a véleményünkről. Amin változtatunk: megpróbálunk visszatérni az autentikus dixielandhez.

Ez azért érdekes, mert Benkó számára a Louis Armstrong-féle dixieland volt az alap.

Armstrong nem dixielandet játszott, de tény, hogy Benkó nagy kedvence és ideálja ő volt. Ha megnézzük az elmúlt tíz év dalait, nagyon sok sláger keveredett a dixieland közé.

Most is játszanak slágereket.

Természetesen, de kicsit változtatunk az arányokon.




Inkább több tradicionális jazzt játszunk, és kevesebb slágert.

Szalóky Béla, trombitás, Benko Dixieland

Gáspár Pál – bendzsó


Lendület, tűz, szerelem

A dixielandet jazzként említi, nem érdemes megkülönböztetni a kettőt?

Nem, a dixieland a jazzmuzsika egyik stílusa, éppúgy, mint a hot jazz, a manouche swing vagy később a bebop, a west coast vagy éppen a cool. A barokk zenét sem akarjuk elválasztani a komolyzenétől.

Zenei kísérleteket terveznek előadni?

Nem, ilyenről nincs szó. Viszont sok olyan dal van, amit Iván már rég szeretett volna meghangszerelni, de nem került rá sor. Most itt a lehetőség.

Lesz ezekből lemez is?

Remélem. Ha találunk valakit, aki megfinanszírozza.

Benkó halála után azt nyilatkozta, ön volt az egyedüli a zenekarban, aki professzionális zenész. Marad ez a szemlélet?

Ezt sokan félreértették, most szeretném tisztázni: a professzionális és az amatőr nem minősítés. Professzionális alatt azt értem, hogy ha valaki hivatása szerint zenész. Nekem mindkét diplomámban zeneművészi képesítés szerepel, következésképpen ez a hivatásom, a szakmám. Az számít amatőr zenésznek – a státusza és nem a teljesítménye alapján –, aki nem hivatásos, és nem ebből él. Ettől függetlenül lehet kiváló zenész. A BDB legnagyobb erényének éppen azt tartottam, hogy minden pillanatban az amatőrök elkötelezettsége, a muzsika iránti olthatatlan vágy és szerelem hajtotta, nem a hűvös profizmus. Ezt a lendületet és tüzet a közönség pontosan érezte és nagyra tartotta. Én magam is nagyra tartottam, engem is ez vonzott a zenekarhoz.

Most hányan élnek a zenéből?

Ma már több hivatásos muzsikus is van a bandában, a BDB legendás zongoristája, Halmos Vilmos halála után került hozzánk Pintér Péter, illetve az új nádfúvós Dennert Árpád, ők mindketten hivatásos zenészek. Gáspár Pali, a bendzsósunk a kettő között van, nem tanult zenész, de leginkább ebből él. Csikós Mikinek, a bőgősünknek, aki fiatal korában csellózni tanult, ez egy komoly hobbi, ő egy nagy építőipar cég ügyvezetője. Nagy Iván nyugdíjas elektroműszerész, Kovacsevics Gábor szintén műszaki területen dolgozik.


Szalóky Béla, trombitás,


2016: megmaradni

Készítettek üzleti tervet, mikorra lehet jövedelmező, önfenntartó a zenekar?

Én nagyon nehezen tudok egy zenekart üzleti vállalkozásként értelmezni. Lehet, hogy ez hiba, általában azok a zenekarok működnek sikeresen, amelyek ezt a szemléletet meghaladják. Mi egyelőre a hangsúlyt a zenei részre helyezzük, így is szépen szaporodnak a naptárban a koncertmeghívások.

Tudnak annyit próbálni, mint Benkóval? Mondjuk heti rendszerességgel?

Annyit nem, mert nem tudjuk időben összehozni. Akkor próbálunk, amikor szükség van rá. Koncert előtt vagy amikor van valami újdonság.

Van kitűzött céljuk, amit el kell érni ebben az első évben?

Hogyne, persze. Az a célunk, hogy túléljük ezt az átmeneti évet. Elsőre viccesnek hangzik, de ez sajnos véresen komoly. Amikor január végén szakítanunk kellett a Benkó névvel, és februárban megalakultunk, addigra már a nagy nyári rendezvényekre minden koncertet leszerveztek.


Most azon vagyunk, hogy megmaradjunk.

Névjegy

Szalóky Béla jazzharsonaművész, rendőr őrnagy, a Készenléti Rendőrség Zenekarának karmestere. Játszik harsonán, szárnykürtön, corneten, ventilharsonán, euphoniumon és egyéb rézfúvós hangszereken. A magyar jazz élvonalának szinte minden tagjával dolgozott.

  • 1995-ben diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazztanszékén.
  • Az Oldsmobile Dixieland Jazz Band tagjaként kezdett, a Hot Jazz Bandben folytatta. Öt évet zenélt a Budapest Ragtime Band tagjaként
  • 2000 óta tagja, 2005-től 2008-ig a Határőrség zenekarának vezetője, karmestere.
  • 2002-ben az év jazzmuzsikusa kategóriában eMeRTon-díjat kapott és megalakította a klasszikus jazzt játszó Szalóky Classic Jazz Bandet.
  • 2003-ban hívta életre a Szalóky Classic Jazz Quartettet.
  • 2004 májusa óta dolgozik együtt Gyárfás István triójával.
  • 2008-tól közel 20 év együttműködés után lett a Benkó Dixieland Band trombitása.
  • 2016-ban a Dixie Kings Of Hungary egyik alapítója.