Ezért nem szülök gyereket

Fotó: AltoPress / Odilon Dimier

-

Kövér Lászlót és Kovács Ákost kellő alapossággal szétszedte már az internet, ezért más irányból közelítenénk meg a nagy vihart kavaró mondanivalójukat a női princípium beteljesítéséről, valamint az unokák világra hozásáról, és segítünk, hogy kicsit jobban megismerjék a nőket. Egész pontosan azokat, akiknek jól megfontolt és határozott szándékuk, hogy nem vállalnak gyereket. Többen vannak, mint gondolnánk, az ő döntésükről Magyarországon mégsem beszélünk sokat, ezért is tűnik olyan egzotikusnak a téma. Van húsz érvünk, hogy közelebb hozzuk.


  • A méhem egy lehetőség. Ahogy Gloria Steinem mondja: „Nem kell mindenkinek gyereket szülnie, akinek méhe van. Hiszen nem lesz mindenkiből operaénekes, akinek hangszálai vannak.”
  • Nem vagyok annyira önző, hogy gyerekem legyen. Nem vagyok annyira önfeláldozó, hogy gyerekem legyen.
  • A gyerektelenség racionális, érzelmi és pénzügyi döntés egyszerre. Pont úgy, mint a gyerekvállalás. A hangsúly a döntésen van.
  • Képes vagyok felfogni a gyerekkel járó kihívásokat, és eljutottam az önismeretnek arra a szintjére, hogy belássam, ezek nem az én kihívásaim.
  • Nincs szükségem arra, hogy kihordjak, majd kipréseljek magamból egy gyereket ahhoz, hogy nőnek érezzem magam.
  • Nem, nem hallom a biológiai órám ketyegését, pont azért, mert nincs jelentősége. Felnőtt, érett döntést hoztam, aminek semmi köze a reproduktív szerveim érettségéhez.
  • Mindig lesznek emberek, akik tesznek egy kísérletet arra, hogy tudatosítsák bennem: majd megbánom. Egy majdani megbánás azért elég vékony ürügy arra, hogy egy embert a világra hozzak.
  • Szeretem a gyerekeket, ezért sem hoznám őket abba a helyzetbe, hogy velem kelljen élniük.
  • Szeretem a csendet. A gyerekzsivajnak van egy olyan szintje, amelytől megfájdul a fejem.
  • Nem gondolom, hogy az önmegvalósításhoz egy másik élőlény kell. Senkit sem kényszeríthetek arra, hogy asszisztáljon a vélt vagy valós önmegvalósításomhoz. Ahogy én sem szeretnék eszköz lenni mások önmegvalósításában.
  • Épp elég nehéz volt felnőni, nem szeretnék végigcsinálni még egy gyerekkort. Gyerekkoromban amúgy is épp eleget babáztam.
  • A szülés az utolsó, ami az emberi faj kihalása elleni fegyverként eszembe jut. Ebből a szempontból sokkal jobban járnánk, ha figyelnénk az erre járó aszteroidákat vagy az olvadó jéghegyeket az Északi-sarkon.
  • Az élet rengeteg olyan helyzettel dob meg, amikor valamilyen mértékben meg kell tagadnunk önmagunkat, a szülővé válás pont egy olyan helyzet, amelyben ez nagyon nem lenne szerencsés. Szóval én inkább ragaszkodom magamhoz.
  • Nemcsak az identitásomhoz ragaszkodom, hanem a szabadságomhoz, az alvásomhoz és az időmhöz is. Épp elég elfoglaltságot ad a magam létezése, örülök, ha öregkoromra legalább ennek a végére járok.
  • A méhemmel egész jól összenőttünk az évtizedek alatt. Nem szívesen borítanám fel ezt a harmóniát.
  • Elkerekedik a szemem akkor is, amikor nők kérik számon rajtam a gyereket, de amikor férfiak teszik, egyszerűen nem tudok nem nevetni. Ilyenkor ágaskodik bennem az ellenállás, hogy csak azért sem szülök.
  • Persze elsősorban magamért és a meg nem született gyerekemért nem szülök. Nekem is egy életem van, neki is egy lenne, szándékosan ne szúrjuk el egyikünkét sem. Nem jó úgy világra jönni, hogy nem várják teljes szívvel az embert.
  • Nem könnyű egy ilyen döntést meghozni, ezért (is) elvárom, hogy tiszteletben tartsák, legalább annyira, amennyire azt a döntésemet tisztelnék, hogy gyereket vállalok.
  • Minél idősebbek a reproduktív szerveim, annál kevésbé érdekel, hogy milyen demográfiai álmokat szőnek mások a méhem körül.
  • Tetőtől talpig női princípium vagyok. Pont.