Ezért kaptak sokkot a devizahitelesek

-

Ha valaki sok éven át kiköhögött 14 milliót a 15 milliós hitelére, és most mégis 20 milliót követel rajta a bank, az hihetetlennek, de legalábbis számítási szarvashibának érzi a banki elszámolást. Pedig nem az: csak nehéz tudomásul venni, hogy mit is jelentett az árfolyamkockázat, hogy mennyit gyengült a forint 2009 óta, és hogy tényleg milyen mély a devizagödör. Elmondjuk, hogyan ellenőrizheti egyszerűen a bankját.


Ezt a cikket a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által gondozott gyerekek illusztrálták. Segítse őket adója 1%-ával!

A hivatalos kommunikáció szerint gördülékenyen halad a banki elszámoltatás, a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) eddig kevés panasz érkezett. Nem úgy a szerkesztőségünkhöz. Május eleje óta sorra kapjuk azokat a beszámolókat, amelyekből világosan kiderül, hogy nagyon sokan egészen másra számítottak, felfogni nem tudják, elfogadni pedig nem hajlandók azt, amit a banki elszámolási levélben látnak.


Tehát 10.000.000 = 27.500.000. Aki szerint ez egy jó üzlet abban a szép Parlamentünkben, az egészen biztosan vagy nem tud számolni, vagy életében nem dolgozott még versenyszférában, ezáltal nem is tudja mennyi munkával jár ezt megkeresni, vagy teljes egyszerűséggel totál idióta

– írta egy közgazdász olvasónk, Bence, miután azt látta a bankjától kapott levelében, hogy 10 milliós hitelére hiába fizetett be eddig 13 milliót, még mindig 14,5 millióval tartozik.

Ő azon kevesek közé tartozik, akik nagyságrendileg értik, mi hogyan jön ki: a hitelt 143 forintos frankárfolyamon vette fel, a forintosítás 256-os árfolyamon történt, kapásból közel 80 százalékos árfolyamveszteséget realizáltatnak vele. Azt viszont ő sem érti, hogy:


Ez nekem mitől is jó???


Hasonló történt Katáékkal, csak még riasztóbb számokkal és arányokkal. Ők 2008-ban vettek föl 15 milliós hitelt 35 évre. Az elmúlt 7 év alatt nagyjából 10 milliót törlesztettek, de a bank szerint még mindig 21 milliós a tőketartozás. További 27 éven keresztül – 2042-ig – havi 108 ezer forintot kell törleszteniük, majd 2043-ban még egy összegben 13 milliót.


Így összesen a felvett 15 millióra 53 milliót fizetnénk vissza

– panaszolta Kata hét felkiáltójellel a végén, hozzátéve, hogy:


Kicsit ráparáztunk a dologra. Most akkor tényleg ki kell menni külföldre? Mi nem szerettünk volna.

Külső pestit belbudai árban

Bármennyire is riasztónak és hihetetlennek tűnik a 3-4-szeres szorzó, és az, hogy egy pesti panelért végül egy tágasabb budai társasházi lakás árát kell kifizetni, mindezért nem az elszámolási módszer a hibás. Hogy a tisztességtelen kamatemeléseket és az úgynevezett árfolyamrést hogyan számolták el a bankok, azt ugyan az erre vonatkozó képlet bonyolultsága miatt önállóan aligha tudja bárki is ellenőrizni, de az ebből visszajáró pénzek sajnos amúgy is eltörpülnek az elmúlt évek – svájci frankhoz számított – 60-70-80 százalékos árfolyamvesztesége mellett. Márpedig ezt a Kúria döntése alapján az adósoknak kell állniuk.


devizahitel


Vagyis az elszámolás és a forintosítás együttes hatásából az utóbbi a sokkal erősebb. Ez az, amit a banki elszámoltatás folyamatában nem nagyon hangsúlyoztak a 25-30 százalékos megkönnyebbülést ígérő politikusok és bankárok, holott éppen ez tereli felfoghatatlan dimenziókba a még fennálló tartozást. És idézi elő azt, hogy hosszú évek törlesztése után az adósok többsége ott tart, mint a legelején. Újra nekifuthat a teljes törlesztésnek, nagyjából úgy, ahogy egy másik olvasónk, Hajni megfogalmazta:


Mintha eddig egy buznyákot se fizettem volna.

Nagy összegű és főleg hosszú futamidejű szerződéseknél mindez tényleg elkeserítő eredményeket hoz, és bár vigaszt nem ad, mutatunk egy egyszerű módszert, amivel bárki beláthatja a sanyarú igazságot, és legalább nagyságrendileg leellenőrizheti, hogy rendben van-e a bank levele.


Számoljon utána!

Vegyük például Kata esetét, hogy megnézzük, hogy lesz 53 millió forint a 15 milliós frankhitelből. Mivel a mostani forinthitelek kamata többé-kevésbé ugyanolyan alacsonyan van, mint annak idején a devizahiteleké volt, meg lehet nézni, mi történt volna, ha Kata árfolyamkockázat nélkül vette volna fel az eredeti kölcsönt. (A devizahitelezés boomjánál ez nem volt valódi opció, mert akkor jóval drágábbak voltak a forinthitelek, de most éljünk ezzel a feltételezéssel.)

Bármilyen hitelkalkulátor (mi ezt használtuk) ezek után kiadja, hogy 15 milliós forinthitelt 35 éves futamidőre milyen feltételek mellett adnak a bankok: egy tipikusnak tűnő 6 százalék körüli THM mellett is 35-36 millió forintot kellene visszafizetni 35 év alatt. Ez már eleve több mint kétszer annyi, mint maga a kölcsön volt, csakhogy mivel valójában devizahitelről volt szó, amelyet ráadásul közvetlenül a válság előtt vettek fel, a durván 80 százalékos frankerősödést is hozzá kell számolni. (A forintosítás 256 forintos frankárfolyamon történt, a hitelt pedig 140-hez közeli frankárfolyamon vették fel, a kettő között laza 80 százalék az eltérés). A 35 milliós tartozást 80 százalékkal megnövelve több mint 60 milliót kapunk, ahonnan nézve sajnos Kata még egy picit örülhet is, hogy „csak” 53 milliót kérnek rajta számon.


Ettől nem járhatnak igazán jól a devizahitelesek.


Egy másik módszer ugyanezt az eredményt hozza: a kezdeti hitelösszeget is felszorozhatjuk közel 80 százalékkal (van, akinél csak 60-nal, 70-nel, attól függően, hogy mikor, milyen árfolyamon vette fel annak idején a kölcsönt), mert az árfolyamveszteség lenyelése mindenkinél azt jelenti, hogy valójában legalább másfélszer annyit vett fel, mint gondolta volna. Kata példájában így 27 millió lesz a kezdeti 15-ből, a hitelkalkulátor eredménye pedig egy ekkora hitelnél megint 63 milliós visszafizetési kötelezettséget mutat (6 százalékos THM és 35 éves futamidő mellett). Ennél jobb ajánlat legfeljebb szigorúbb feltételek vagy magasabb jövedelem esetén adódhat, de ez is 49 milliós teljes visszafizetést eredményez.


Nehezített pályán

A fenti példa egyébként arra is jó, hogy belássuk, melyek a fő súlyosbító tényezők, kik lehetnek a legcsalódottabbak az elszámolás és forintosítás miatt:

  1. Ha valaki közvetlenül a válság kirobbanása előtt vette fel a kölcsönt, amikor a forint még bombaformában volt, de hetek leforgása alatt vészesen meggyengült, és kisebb visszaerősödéseket leszámítva azóta is csak gyengül, az különösen rosszul járt (mint például Kata).
  2. Ha valaki nagy hitelt igényelt, nem 2-5 milliót, hanem 15-20-at, szintén rosszabbul járt.
  3. Ha a hitel futamideje is jóval hosszabb az átlagosnál, például 35 év, mint a fenti példában, az szintén nagyon ráfázott. A futamidő nyújtása ugyanis önmagában látványosan megdobja a visszafizetendő összeget: ha például 5 milliót 5 év alatt kell visszafizetni, akkor összesen 5,6 milliót kap a bank, de ha csak 35 év alatt kell törleszteni, akkor 9,3 millióra ugrik a teljes visszafizetendő összeg (mindkét esetben 6 százalékos THM mellett).
  4. Akinek lakástakarék-pénztárral vagy életbiztosítással kombinált hitele volt, és a futamidő első éveiben csak kamatot törlesztett, az jellemzően azzal szembesül, hogy a havi törlesztője ugyan szépen csökken, de mivel a tőkéből még alig fizetett valamit vissza, a fennálló tartozása a forintosítás után az átlagosnál is nagyobbra duzzadt.
  5. Aki belépett az árfolyamgátba, az az elszámolási oldalon jár a többieknél rosszabbul, hiszen arra hivatkozva, hogy már eleve sok kedvezményt kapott, most kisebb korrekcióban részesült. Esetükben tehát az elszámolás az átlagosnál is kisebb mértékben tompítja a forintosítás hatását.
  6. Akinek a hitelére a fentiek közül több pont is áll, az megnézheti magát.

Szerencsére olyanok is akadnak, akik tényleg jól jártak, és most örülnek az ajándékpénznek. A hozzánk eljutott esetek alapján mindegyikük eleve kis összegű hitelt vett fel (például 2 millió forintot 5 évre), és már vissza is fizette azt. Ilyenkor már nincs mit forintosítani, s ekképp beégetni az árfolyamveszteséget, viszont készpénzben visszajárt az elszámolni való: az általunk megismert példákban 70-90 ezer forint értékben. Eszter ezt így nyugtázta:


A magam részéről ezt én most talált pénznek tekintem, mivel már 4 éve lezártuk a hitelünket.

devizahitel


A Fidesz szerint 77 százalék jól járt

A kormányzati nyilatkozatok hallatán jóval több szerencsés devizahitelesnek kellene lennie. Rogán Antal számai legalábbis egész mást mutatnak, mint ami a hozzánk érkezett panaszokból leszűrhető. A fideszes politikus úgy számol, hogy a banki elszámolásban érintett devizahitelesek 77 százalékának csökkent vagy változatlan a törlesztőrészlete.

Sőt, szerinte a tőketartozás is „szinte minden esetben komolyan csökkent, már csak azért is, hiszen a forintosításnak köszönhetően ezek a devizahitelesek mentesültek a hitelek átváltási árfolyamánál 17 százalékkal drágább jelenlegi svájci frank árfolyam hatásától”. Ez magyarul azt jelenti: mindenki örüljön, és maradjon csendben, mert sokkal rosszabb is lehetne a helyzet. Ez részben így is van: ha nem fixálják tavaly novemberben a forintosítási árfolyamot 256 forintos svájci frankon, és ma váltanák a devizahiteleket, akkor azt már 295 forintos kurzuson lehetne csak megtenni. Innen nézve az elszámoltatás és a forintosítás tényleg jókor történt, de ettől még sajnos az is igaz, amire most adósok tömegei panaszkodnak: már eddig is gigászi árfolyamveszteséget szenvedtek el.


Ezt a cikket a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által gondozott gyerekek illusztrálták. Az alapítvány 2500 hátrányos helyzetű gyereknek ad meleg, szerető otthont és biztonságot. Segítse őket adója 1%-ával!