Ezért fontos Magyarországnak, hogy felminősíti-e a Fitch

Fotó: ANADOLU AGENCY / CEM OZDEL

-

Ma közli a Fitch Ratings Magyarországgal kapcsolatos döntését. De miért várjuk annyira, hogy kikerüljünk a bóvliból? Azt is elmagyarázzuk, hogyan váltak a hitelminősítők a gazdaság mumusaivá.


Az év gazdasági eseménye várható ma este, már ha igaznak bizonyulnak azok a jóslatok, amelyek szerint a Fitch Ratings felminősíti Magyarországot. A várakozásokat azonban maga Varga Mihály hűtötte: az M1 reggeli műsorában a nemzetgazdasági miniszter arról beszélt: nem számít gyors döntésre. Nem egyszerű döntésről van szó: ha a Fitch valóban egy szinttel feljebb sorolja a magyar államadósságot, akkor az ország hosszú idő után az első nagy hitelminősítőnél kerül le a feketelistáról és lesz újra a befektetésre ajánlott kategóriában.

Mindez annak fényében kicsit elkésettnek tűnik, hogy Magyarország távolról sincs csődközelben, ráadásul az esetleges felminősítés önmagában legfeljebb szimbolikus lépés lesz. A piac több mint 90 százalékát lefedő három nagy minősítő – a Fitch Ratings mellett a Moody's Investors Service és a Standard & Poor's – közül ugyanis legalább kettőnél jó lenne feljutni erre a szintre, hogy minden befektető komolyan vegye a magyar papírokat. Megnéztük, mit nyerünk a felminősítéssel, és mióta számít ilyen mumusnak a három nagy minősítő.



A nagy lebőgés

Pedig a pénzügyi válság kitörésekor, 2008-ban egészen más volt a helyzet. Akkor úgy tűnt, a hitelminősítők egy életre megégették magukat azzal, hogy nem ismerték fel a végzetesnek tűnő kockázatokat a rendszerben. Nem csak az Egyesült Államok történetének legnagyobb csődjét produkáló Lehman Brotherst értékelték biztonságosnak egészen addig, amíg 2008 szeptemberében csődvédelmet nem kért, de abban sem találtak kivetnivalót, hogy Amerikában jelzálog-fedezetű értékpapírokkal kereskedett.

Az persze túlzás, hogy mindezt megúszta szárazon. Az S&P például idén februárban 1,375 milliárd dollárt fizetett a washingtoni igazságügyi minisztériumnak, hogy ne vigye bíróság elé azt a vádat, miszerint a hitelminősítő szándékosan torzította-e a válság előtti időszakban az jelzálog-fedezetű papírok minősítését. Nagyjából az egyezséggel egy időben kezdődött hasonló vizsgálat a Moody's ellen is.

A válság következtében a hitelminősítők szabályozása is szigorodott. Az USA-ban a pénzügyi szabályozás részeként, a Dodd-Frank szabályozással, az EU-ban pedig az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) létrehozásával igyekeztek megkötni a kezüket. Ennek egyik következménye az is, hogy ma már kiszámítható menetrend szerint értékelik az egyes értékpapírokat. (Kivételek persze találhatók; amikor például idén nyáron Görögország fizetésképtelenné vált azzal, hogy elmaradt az IMF-nek az aktuális törlesztéssel, azonnal reagáltak.)



Tyúk meg a tojás

A vizsgálatok és szigorítások azonban csak látszólag nyirbálták meg a cégek tekintélyét. Volt ugyanis a krízisnek egy sokkal távolabbra mutató következménye: a papírok vásárlói is sokkal óvatosabbá váltak, így pedig minden korábbinál jobban odafigyelnek arra, amit a hitelminősítők mondanak. Ma már magára valamit is adó befektető nem vehet olyan értékpapírt, amelyet nem minősítettek, sőt, a legtöbben olyat sem, amely a három nagy cég közül legalább kettőnél nincsen a befektetésre ajánlott kategóriában. Így aztán a nagy hármas szárnyal: áraikat 2010 óta évente négy százalékkal tudták emelni – írta elemzésében a The Economist –, árbevételük több milliárd dollárra rúg.

Nem csak a piac vált óvatossá, hanem maguk a hitelminősítők is, és természetesen emiatt is rengeteg bírálatot kaptak. És nem is csupán azoktól a kormányoktól – mint például a magyartól –, amelyeknek a papírjait rosszabb kilátással illették.

Sokan például úgy tartják, hogy az elsőrendű besorolás megfosztása olyan nagy euróövezeti országoktól, mint Franciaország vagy Ausztria, önmagában is hozzájárult ahhoz, hogy elmélyüljön az euróövezet 2011 óta tartó válsága. Persze, ha jól belegondolunk, ez a tyúk meg a tojás kérdése, hiszen a francia gazdaság gyengélkedése az egész valutaunióra hatással van, így pedig érthető volt a leminősítés.



A minősítések többnyire betűjelzések A-tól D-ig. Az A a legjobb, a D pedig a legrosszabb – mellesleg a csőd (default) angol rövidítésére is rímel, hiszen ezt abban a ritka esetben alkalmazzák, ha egy ország fizetésképtelenné válik.

A kilátást a le- vagy felminősítés „előszobájaként szokták emlegetni, mivel a következő minősítés lehetséges irányát jelöli. Ez azonban nem minden esetben irányadó. Az persze nem jellemző, hogy például egy negatív kilátás után felminősítéssel élnek. Az időtáv azonban nem mindegy: elképzelhető, hogy a minősítő a következő soros vizsgálat esetében is fenntartja például ezt a negatív kilátást, anélkül, hogy leminősítene.


A minősítés ráadásul nem csak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem nagyon is pontosan mérhető a következménye.

A leminősítés – amely azt jelzi, hogy egy adott értékpapír kibocsátója nagyobb eséllyel válik fizetésképtelenné – nyomán ugyanis törvényszerűen emelkedik a hozam, vagyis az az összeg, amelyet a kibocsátó (esetünkben a magyar állam) fizet a vásárlónak. Logikus lenne, hogy a felminősítés pedig olcsóbbá teszi az államadósság finanszírozását, ám arról sem lehet megfeledkezni, hogy az elmúlt időszakban már a minősítők közreműködése nélkül is csökkentek a piacokon a hozamok. Magyarország például 2012 óta mindhárom hitelminősítőnél befektetésre nem ajánlott, vagyis bóvli kategóriában van, a tízéves államkötvények hozama azonban azóta 10 százalékról 3 százalék körüli szintre süllyedt.


A tízéves államkötvények hozama


source: tradingeconomics.com

A piac tehát nem követi szigorúan a minősítők ajánlását, a felminősítés azonban mégis sokat dobna az ország megítélésén. A kormány ugyanis azt látná benne: ezzel végre elismerik az „unortodox” névvel illetett gazdaságpolitika eredményeit.

A hitelminősítők ugyanis nem csak azt nézik, egy ország mennyire van csődközelben, hanem ajánlásukban azt is értékelik, milyen eszközökkel igyekszik egy cég vagy kormány elkerülni a fizetésképtelenséget. Magyarország esetében sokat nyomott a latba a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosítása, az ágazati „válságadók”, elsősorban a rekordszintű bankadó bevezetése, vagy a Nemzetközi Valutaalappal folytatott vita is.


A befektetési ajánlás megvonása

Fitch: 2012. január 6.

Moody's: 2011. november 24.

Standard & Poor's: 2011. 12. 21.


Mostanra azonban nem csak az államháztartás helyzete stabilabb, de ha valóban elindul a felminősítés, azzal azt is jelzik, hogy kiszámíthatóbbnak, a befektetők számára kedvezőbbnek ítélik a hazai gazdaságpolitikát. Fontos volt ebből a szempontból a februárban az EBRD-vel és az Erstével kötött megállapodás, amelyben a kormány vállalta a bankadó csökkentését. De londoni elemzők ilyen „utolsó pillanatos” pozitív fejleményként értékelték azt is, hogy az Alkotmánybíróság a hét elején elkaszálta a Quaestor-károsultak megmentéséről szóló törvény bankok számára kedvezőtlen passzusait.

A felminősítésre maga a Fitch is utalt néhány héttel ezelőtt, amikor egy elemzésében azt közölte: Magyarország és Portugália lehet a következő két szuverén adós, amely visszakerülhet a befektetésre ajánlottak körébe.