Ezért fizetett a kormány négymilliárdot – Századvég-akták I.

-

  • Csaknem háromévnyi pereskedés után a VS újságírója februárban megkapta azokat az elemzéseket, amelyeket a Századvég készített a kormánynak 2012–2014 között 4,1 milliárd forintért.
  • Több mint 77 ezer oldalnyi iratot kaptunk és dolgoztunk fel az elmúlt hetekben, ezek háromnegyede azonban olyan közvélemény-kutatási nyersanyag, amelynek szakértők szerint az iratok közt nem is lenne keresnivalója. A 21 gigabájtnyi adathalmaznak így csak a negyede – alig 18 ezer oldal – a valódi elemzés.
  • A dokumentumokat átadás előtt átkonvertálták, hogy se másolni, se keresni ne lehessen bennük, és az átalakítás miatt azt sem lehet lekövetni, hogy az anyagok mikor keletkeztek.
  • Jogi fenyegetéssel is próbálták megakadályozni, hogy feldolgozzuk és közöljük a tanulmányokban foglaltakat.
  • A mostani, bevezető írás után délben közzétesszük sorozatunk első, a cégcsoport közvélemény-kutatásairól szóló darabját, hamarosan pedig az összes iratot nyilvánosságra hozzuk, immár technikai korlátozások nélkül.


Háromszor tagadta meg 2015 novembere és januárja között a Miniszterelnökség a jogerősen kiperelt századvéges tanulmányok átadását arra hivatkozva, hogy az óriási adatmennyiség miatt az anyagok összerendezése nagyon időigényes. A szervezetet vezető Lázár János visszatérően harmincezer oldalról beszélt, de a tárca egyik munkatársa hatvanezret említve mondta le az egyik találkozót, amelyen az iratokat kellett volna átadniuk.

Amikor februárban végre hozzájutottunk a tanulmányokhoz, az addig emlegetettnél is jóval több, közel 78 ezer oldalnyi dokumentumot kaptunk az átadott hét pendrive-on.

Nem kellett sokat bogarásznunk azonban, hogy kiderüljön: az anyagoknak csak a negyede valódi tanulmány vagy elemzés, az adatmennyiség háromnegyedét – majdnem 60 ezer oldalt – a cégcsoport által végzett közvélemény-kutatások nyersanyagai teszik ki.


Ezekről az úgynevezett kutatási gyorsjelentésekről a következő cikkünkben külön is szó lesz. Az egyenként több száz, de nem ritkán több ezer oldalas dokumentumokról itt most csak annyit, hogy önmagukban használhatatlanok, a tanulmányokhoz csatolásuk több, közvélemény-kutatásban jártas, a VS.hu által megkérdezett szakértő szerint olyan,


mintha egy újságíró a jegyzeteit adná le a szerkesztőnek.

A méret a lényeg

Az oldalszámok felduzzasztásában a gyorsjelentések formátuma is segített: az alábbi képen jól látszik, hogy ugyanaz a szöveg, amely a Századvég 36-os betűmérettel írt összefoglalójában egy teljes oldalt kitesz, 3 sort sem töltött ki, amikor a leggyakoribb,12-es betűmérettel gépeltük be a szövegszerkesztőbe.

A válaszokat összegző diagramokat pedig akkorára nagyították, hogy egyenként kitegyenek egy oldalt: az általunk kérdezett szakértők közül többen felnevettek, annyira amatőrnek és nevetségesnek találták az átlátszó, oldalszám-szaporító tálalást.



Hatástalanított dokumentumok

A pendrive-ok rövid böngészése után az is világossá vált, hogy miért tartott olyan sokáig a Miniszterelnökségen az „iratrendezés”: az összes, eredetileg nagyrészt Wordben készült dokumentumot átalakították ugyanis nagyméretű PDF-ekké.

A változtatás lényege, hogy a dokumentumok ettől kezdve már nem szövegként, hanem képként viselkedtek, vagyis semmilyen, a feldolgozáshoz szükséges műveletet nem lehetett végezni rajtuk.

A teljes biztonság kedvéért a műveleteket külön-külön is letiltották, se keresni, se másolni nem lehetett a szövegben, sőt, amivel még informatikus kollégánk sem sokszor találkozott: a nyomtatás funkciót is inaktiválták.

Az egyes fájlok mérete ráadásul annyira megnőtt az átalakítással, hogy a közkeletű visszakonvertáló programok – amelyek a képeket beolvasva újra kereshető és másolható szöveget állítottak volna belőlük elő – rendre feladták velük a küzdelmet.


Az átalakításból azon túl, hogy feldolgozhatatlanná tették vele a szöveget, egy további haszna is volt a Miniszterelnökségnek: az eredeti fájlok metaadatai ugyanis – vagyis, hogy az anyagokat mikor, esetleg kik írták és módosították – mind elvesztek a konverzióval. Így az összes kiperelt, 2012 és 2014 között született dokumentum ugyanazt a 2015. 12. 07-i és 08-i dátumot viseli, amikor átalakították őket, vagyis felderíthetetlen, hogy az anyagok valójában mikor keletkeztek.



Ez utóbbi azért lett volna érdekes, mert a Századvég előző ciklusbeli munkájára rálátó források szerint a szerződéskötés után a cégcsoport jó ideig nem végzett érdemi tevékenységet (a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium [NFM] ezt 2012 márciusában az Indexnek el is ismerte), így elképzelhető, hogy több anyagot utólag, az elszámolás után készítettek.


A cégcsoport egyébként 2011 decemberében kötötte meg a szerződést az NFM-mel, az első anyagok azonban csak 2012 márciusában készültek (kivéve néhány, egy külső cégnek kiszervezett februári közvélemény-kutatást).


Nem bízták a véletlenre

A tanulmányok használhatatlanságáról még egy további módon igyekezett gondoskodni a Miniszterelnökség: amikor lapunk munkatársa februárban végre átvehette a kiperelt anyagokat, meglepő fordulatra bukkant az átadás-átvételt igazoló jegyzőkönyvben. Az aláírandó papír utolsó bekezdésében arra figyelmeztettek, hogy a Kúria ítélete csak az anyagok megismerését teszi lehetővé, a felhasználását nem, a kitétel megszegése esetén pedig polgári és büntetőjogi következményekkel fenyegettek.



Erről a bekezdésről azonban nemcsak az adatkiadási perben kollégánkat képviselő TASZ szakértője látta úgy, hogy teljes képtelenség, hanem az Ítélőtábla nyári döntése után maga Lázár János is azt mondta, hogy a tanulmányok szabadon terjeszthetők.


0.39-től a felhatalmazás


A 4 milliárdért készült tanulmányok megismeréséért lapunk munkatársa, Joó Hajnalka 2012-ben, még az Origo újságírójaként perelte be a Miniszterelnökséget, miután a szervezet sorozatban elutasította adatkéréseit a cégcsoport szerződésével kapcsolatban.

A perben született bírósági döntésről, illetve arról, hogy az anyagok átadását milyen módon igyekezett akadályozni a Miniszterelnökség, ebben a cikkünkben írtunk részletesen. Az eljárás hátteréről és a 4 milliárdos megbízás teljesítéséről itt olvashat bővebben.

A kiperelt tanulmányokat szerkesztőségünk az elmúlt hetekben feldolgozta, az anyagokban szereplő érdekességekről cikksorozatban számolunk be. A sorozat végén az érintett 2012–14-es időszak összes dokumentumát eredeti formájában is elérhetővé tesszük.

Munkatársunk képviseletét a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el.


A Századvég-megbízások

A Fidesz régóta legjelentősebb szellemi műhelyének számító Századvég Politikai Iskola Alapítvány, a 2010-ben alapított Századvég Gazdaságkutató Zrt. és a Strategopolis Kft. konzorciuma 2011 decemberében nyerte el a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2014 decemberéig szóló, 1,4 milliárd forint értékű tanácsadói tenderét. A szakpolitikai kutatással alátámasztott tanácsadásra, tanulmányírásra, projektmenedzsmentre és kommunikációs-stratégiai tanácsadásra szóló szerződést 2012 februárjában a minisztérium egy újabbal egészítette ki, amellyel az eredeti megbízási díj több mint a duplájára, 3,85 milliárd forintra emelkedett. A cégcsoport a kiegészítéssel tíz témában stratégiaalkotásra és jogszabály-előkészítésre is megbízást kapott, néhány hónappal később pedig egy újabb kiegészítéssel 4,1 milliárd forintra nőtt a megbízási díj.