Ezen a héten is tanultunk pár dolgot Európáról

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Gyorsan pörögtek a héten az események, határokat zártak le és nyitottak meg, menekülteket vertek vissza a határról könnygázzal, vagy épp ültettek buszokra és vonatokra. A hét végén megpróbáljuk levonni a tanulságokat a menekültkrízis legújabb fejleményeiből.


01

Volt egyszer egy dublini rendszer

Ezen a héten értelmét vesztette minden, amit eddig európai menekültügyi rendszernek hívtunk, mostantól láthatóan mindenki csak megúszni akarja a dolgot, továbbküldeni őket a szomszéd országba. A görög-macedón-szerb útvonalon eddig is ez volt a gyakorlat, de immár EU-tagországok passzolgatják a menekülteket: a magyarok a kerítéssel és némi könnygázzal Horvátország felé tolják őket, a horvátok visszahozzák Magyarországra, a magyarok elviszik őket az osztrák határra. Ott pedig akadálytalanul átsétálnak abba az országba, ami elvileg visszaállította a határőrizetet (körülbelül száz embert vasárnap már Szlovénia felől is beengedtek Ausztriába). És közben úgy tűnik, hogy legtöbbjüket nem is regisztrálják a hatóságok.


02

Senkinek nincs egy használható ötlete

A helyzet megoldását az Európai Bizottság és néhány tagállam továbbra is a kvótarendszerben látja, annak ellenére, hogy az elképzelés ezer sebből vérzik. Mivel a magyar kormány nem akar belemenni, a Bizottság jelenleg épp a horvátokat akarja bevonni a helyükre. Kedden a belügyminiszterek tanácsa újra nekiveselkedik, de kérdés, hogy sikerrel járnak-e, és ha meg is születik a megállapodás, egyáltalán nem biztos, hogy végre is lehet hajtani. A kvótarendszernek jelenleg egy alternatívája van, a magyar kerítés, és a hozzá kapcsolódó jogi furfang, de láthatóan ez sem működik két napnál tovább: a magyar rendőrség a szerb határról szerdán még könnygázzal verte vissza a menekültek egy csoportját, pénteken a horvát határon asszisztál a szomszédos ország által szervezett, csoportos határsértéshez.


03

Mindenkinek kezd elmenni a józan esze

Valódi megoldások híján egyelőre marad a szókarate, ami korábban elképzelhetetlen magasságokba emelkedett. Az Orbán-kormányt eddig is szívesen bírálták mindenféle ügyekben, de most, mikor helyzet van, tényleg egymásra licitálnak az európai vezetők, ki tud durvábbat mondani. Szijjártó Péter külügyminiszter pedig felveszi a kesztyűt, és visszaszólogat, nagyköveteket kéret be, aminek legfeljebb a belpolitika szempontjából lehet értelme. Külön meg kell emlékezni Kovács Zoltán kormányszóvivőről és az állítólag lefegyverzett horvát rendőrök esetéről, a kerítés túloldalán ragadt Gyurcsány Ferencről, illetve a horvát kormány C-tervéről, hogy a magyar határ lezárása esetén nekiindítják az embereket a zöldhatárnak.


04

Ez még nem a tetőzés

Bár hihetetlen számokat olvashatunk a horvát, magyar és osztrák tudósításokban, és a határ menti helyszíneken is jól látszik, hogy valóban hatalmas tömegek mozognak, ez még nem a csúcs, és nem is látszik a vége: Szíriában tovább dühöng a polgárháború, a törökországi és libanoni menekülttáborok megteltek, ráadásul egyre kevesebb a pénz a menekültek ellátására. Afganisztánban továbbra sincs egy működőképes állam, ahogy Líbiában sem. És akkor a Szaharától délre fekvő, nyomorgó afrikai országokról nem is beszéltünk, ahol épp hatalmas népességrobbanás zajlik.


05

Fokozódik a pszichózis

A jelenlegi menekültválságot persze alapvetően a háborúk és a nyomor okozzák, de van ebben egyfajta tömegpszichózis is: a menekültek egy része – főleg fiatal férfiak – már minimális együttműködésre sem hajlandó az európai hatóságokkal, hanem akár a rendőrsorfalon keresztül is rohan az általa elképzelt szebb világba, Németország vagy Svédország felé. Az okostelefon és a Facebook korában ráadásul gyorsan terjednek a hírek, a megbízhatóak és a legvadabb pletykák egyaránt. Egyre többen kerekednek fel azért is, mert hírt kapnak róla, hogy másnak sikerült, vagy azért, mert praktikus tippeket kapnak ahhoz, merre kell menni.


06

Megkezdődött a kijózanodás kora

Néhány napja Svédországban tüntettek menekültek az elégtelen ellátásra panaszkodva, de Norvégiában is megjelentek cikkek, amelyek arról szóltak, hogy milyen reménytelen anyagi helyzetben vannak a menedékkérők. A korán érkezők mostanában kezdenek rádöbbenni, hogy Európa nem tejjel-mézzel folyó Kánaán: a 390 eurós német segély jól hangzik egy menekülttáborban, de Németországban nagyon kevés. A „Refugees Welcome” táblák korának is vége lesz lassan, a bevándorláspárti politika szigorodni fog – ez a folyamat Németországban is látható már. Az is hamar ki fog derülni, hogy elméletben jól hangzik a friss, fiatal munkaerő beáramlása, de csak keveseknek van olyan képzettségük, amivel el is tudnak helyezkedni. És persze lesznek elutasított kérelmek, de benyújtóikat nem lehet visszaküldeni sehová, akik legfeljebb a feketemunkások táborát szaporítják majd.