Ezek a gárdisták olyanok, mintha robot irányítaná őket

Forrás: Megafilm

-

A Veszettek című film nem rossz, csak éppen annyira kiszámított minden egyes pillanata, hogy egy cseppnyi élet sem fért el benne. Mégsem távozunk csalódottan a moziból, mert jön ifj. Vidnyánszky Attila, és leesik az állunk.


Goda Krisztina rendezett egy filmet gárdistákról, amelyben a gárdistákat sosem hívják gárdistáknak, cigánygyűlöletről, amelyben a cigányokat sosem hívják cigányoknak, emberekről, akik olyannyira nem kelnek életre, hogy a film közben a laptopján gépelő forgatókönyvíró, Divinyi Réka jelenik meg a lelki szemeim előtt. Goda filmjeivel (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem) mindig is ez volt a baj: profi filmes ő, aki hoz egy bizonyos – nagyon is elvárható – színvonalat, de egy csöpp spontaneitás, szabadon lélegzés, szív sincs az alkotásaiban. A Veszettek olyan, mintha patikamérlegen porciózták volna ki az összetevőit, egy precízen felépített tanmese, stabilan áll a lábán, de átérezni legfeljebb futó pillanatokra lehet.


Klem Viktor és ifj. Vidnyánszky Attila a Veszettek című filmben


Ezek a pillanatok mind egyetlen embernek köszönhetők: ifj. Vidnyánszky Attilának, aki a főszerepben lehengerlő alakítást nyújt. Illetve nem is ez a jó szó, mert visszafogott, érzékeny, cseppet sem hivalkodó színészi játékot látunk, de közben csak úgy süt le a vászonról ennek a fiúnak a tehetsége. Akik látták már színházban, azoknak ez valószínűleg nem újdonság, de a nézők többsége itt fogja felfedezni magának, és, ígérem, nagy élmény lesz. Nem is tudom, magyar filmben utoljára mikor lépett színre ilyen látványosan egy ilyen elementáris erejű tehetség. Amire a rendező nem képes, azt eléri nálunk Vidnyánszky: nem a filmen rendülünk meg, hanem azon, hogy van egy ilyen kaliberű színészünk.

Vidnyánszky itt nagyon emlékeztet a fiatal Edward Furlongra. Ő is ugyanilyen sugárzó tehetségként mutatkozott be az Amerikai história X-ben (erősen remélem, Vidnyánszky élete és pályája sokkal szebben alakul), de persze nemcsak ezért jut most eszünkbe, hanem mert a Veszettek főhőse és az egész film meglehetősen, túlságosan emlékeztet az Amerikai história X-re, mintha annak a Magyarországra áthelyezett, lebutított változatát néznénk.


Veszettek


Máté (Vidnyánszky) és bátyja, Joci (Klem Viktor) egy reménytelen magyar kisvárosban suhanckodnak, anyjuk meghalt, apjuk börtönben, és egyetlen halovány lehetőségük arra, hogy ne ugyanígy végezzék, hogy Máté jól fut, esetleg lehet még belőle profi sportoló. Rendesen felépített, de abszolút sablonos jelenetek követik egymást: nem átérezzük, ami történik, hanem tudomásul vesszük, hogy ez itt az a jelenet, amely bemutatja, hogy a srácoknak milyen fontos az apjuk, ez meg az, ami érzékelteti, hogy a srácok csak egymásra támaszkodhatnak. Pipa, megyünk tovább.


Fenyő Iván és Györgyi Anna a filmben


Következő – ezúttal western – sablon: belovagol a városba az idegenből jött antihős, aki behozza a konfliktust, felforgatja az erőviszonyokat. Ló helyett fekete motoron érkezik, talpig feketében, hogy mindjárt lássuk, miféle alak. Fenyő Iván játssza, bizarr módon Ács Jánosnak hívják, és ő az új rendőrkapitány. Természetesen ő lesz az, aki a jövő nélküli, bajkeverő srácokat összefogja, és pofás kis hadsereget verbuvál belőlük, akik alaposan besegítenek a közrend helyreállításába a városban. Még szerencse, hogy ez az Ács pont olyan logikusan építkező, taktikus manus, amilyen alaposan Divinyi és Goda is szereti intézni a dolgokat: kezdetben csak edzeget a fiúkkal, aztán lépésről lépésre halad, ügyesen építi és használja ki új kapcsolatait és még a két főhős személyes tragédiáját is, és hipp-hopp, máris bevetésre készen áll a kopasz, egyenruhás banda.


Veszettek – háttal Fenyő Iván


Na és hogy kik ellen lépnek fel? Hát a „telepiek” ellen! Ugyanis szerintük a koszos, büdös, lusta telepiek tehetnek a város minden bajáról, és szinte már várom, hogy elhangozzon a „telepi bűnözés” kifejezés, annyit telepiznek ezek a fiúk. A probléma az, hogy a napnál is világosabb: telepiek = cigányok. Nem, nem úgy értem, hogy ezt sugallja a film, hanem hogy effektíve mindenki, aki telepit alakít a filmben, cigányt alakít. Hogy csak a fontosabbakat említsem: Máté edzője Nyári Oszkár, az ellenséges bandavezér Nagypál Gábor, az edző lánya, aki megtetszik Máténak, Törőcsik Franciska – ők mind cigány figurát játszanak. Ha az lett volna a cél, hogy általánosabban fogalmazzanak meg valamit a kirekesztés és gyűlöletkeltés természetéről, tulajdonképpen elég lett volna egyetlenegy feltűnően nem cigány figurát (lehetne fehér, de mondjuk akár ázsiai is) beleírni a telepiek közé, de nem, sőt: Máté nyilvánvalóan cigány barátja a bőrszíne miatt nem léphet be az egyesületté alakított bandába. Nincs több kérdés.


Törőcsik Franciska és ifj. Vidnyánszky Attila a filmben


Teljesen evidens, hogy a film arról szól, hogy a helyzetet ügyesen kihasználó figura hatása alá kerülve hogyan radikalizálódnak és válnak cigánygyűlölővé ezek a fiatalok, és ezt a folyamatot a maguk szájbarágós módján tisztességesen le is vezetik az alkotók, de akkor miért nem mondják ki egyszer sem a „cigány” szót? Az úgy tiszta és egyértelmű lenne, ez a lavírozás, álszenteskedés viszont legalábbis megkérdőjelezhető.


Veszettek

Klem Viktor ujjal mutogat


Odáig talán nem kell elmenni, hogy kifejezetten károsnak nevezzük, mert annyira azért nem ütős a film, hogy feltételezhető lenne, elementáris hatást vált majd ki bárkiből. A színészi alakítások legalábbis tisztességesek (amilyen rég nem láttuk mozifilmben Fenyőt, örömteli felismerés, hogy még mindig milyen erős a vásznon), de mivel végig az az érzésünk, hogy a filmet egy képlet alapján dolgozó robot írta és rendezte, sosem éljük át igazán a figurák drámáját. Egyetlenegyszer kel igazán életre a dolog: a film fő fordulópontján Máté súlyos erkölcsi dilemmába kerül, és itt Vidnyánszky kitépi magát a rendezés szorításából, és képes arra, hogy átélhetően érzékeltesse a fiú vívódását és fájdalmát.

Ezzel éles ellentétben, amikor az egyik fontos szereplő meghal, abszolúte semmit nem érzünk, mert őt csak kimatekozták, nem vált hús-vér figurává, akinek a sorsát a szívünkön viselnénk. Ez pedig azért is baj, mert így hatástalan marad a tanmese, nem jön át a tanulság, hogy a gyűlölködés, gyerekek, semmi jóra nem vezet.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!