Ezek a cégek uralják a kutatás-fejlesztést Magyarországon

Fotó: Zoonar RF / Zoonar RF

-

Az innováció fázisába kell léptetni a gazdaságot, a cél, hogy Magyarországra csábítsuk a fejlesztőcégeket – mondta a külügyminiszter. Szijjártó Péter elgondolását nehezíti, hogy a magyarországi kutatás-fejlesztés rendkívül centralizált. A vállalati költések négyötödét három vállalat produkálja, a kicsiknek pedig sok esélyük nincs beszállni.


Szintet lépne Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter: a kétnapos tudományos és technológiai konferencián azt mondta, kutatás-fejlesztésre és innovációra épülő fázisba kell léptetni a magyar gazdaság növekedését. Sok a teendő ezzel kapcsolatban, és az a cél, hogy az idevonzani szándékozott beruházások központjába az innováció és a kutatás-fejlesztés kerüljön – mondta Szijjártó.



Valóban sok a teendő ezzel kapcsolatban, hiszen Magyarországon kutatás-fejlesztésre fordított költség az uniós átlagnak mindössze kétharmada. A tagállamok átlagosan a GDP-jük két százalékát költik k+f-re, Magyarország pedig összterméke nagyjából 1,4 százalékát. Az igazán innovatív államok, mint Németország vagy Finnország ennél is többet, a GDP három százalékát költi K+F-re. Persze ha az állam célja az innováció turbózása, akkor az uniós átlag elérése nem lehetetlen.

A teljes költés 2014-ben a statisztikai hivatal szerint 441 milliárd forint volt, a tavalyi adatokat egyelőre nem ismertette a KSH, de nagyságrendileg 450 milliárd forint lehet a reális kiadás. A költés majd fele – 48 százaléka – a vállalati szférából jön, az állami hozzájárulás aránya 33 százalék, a fennmaradó hányad pedig külföldi és egyéb forrás. A vállalati szféra túlsúlya bizakodásra ad okot, ezek szerint ugyanis a fejlesztéseket és kutatásokat nem a nehezen kontrollálható állami leosztás határozza meg, hanem a cégek saját igénye.

Ezt a remek képet azonban jelentősen árnyalja néhány körülmény. A vállalatok a statisztika szerint évente több mint 200 milliárd forintot költenek kutatásfejlesztésre, ám ez a költés nagyon koncentrált. A VS.hu által vizsgált néhány, komoly kutatási háttérrel bíró nagyvállalat adja ugyanis a költés döntő részét. A legfrissebb hozzáférhető céges beszámolók szerint az Audi Hungaria tavaly több mint 130 milliárd forintot költött K+F-re, a Richter 2014-ben 35 milliárdot – ezt a szintet a korábbi költések fényében vélhetően tartotta tavaly is a vállalat –, a Teva pedig 13,2 milliárdot. A három vállalat összedobta tehát a teljes vállalati K+F-kiadás 83 százalékát.



Ez azt jelenti, hogy a cégek nem vesznek részt tömegével a kutatás-fejlesztésben, sőt. A Szijjártó által remélt innovatív szemlélet egy viszonylag szűk vállalkozói réteg sajátja, erre tipikusan a néhány száz nagyvállalat képes, mellettük pedig a tőkeerős közepes cégek jöhetnek még reálisan szóba. Ráadásul a miniszter fenntartaná ezt az állapotot: legalábbis a konferencián azt mondta, a továbbiakban is az autóipart látná húzóágazatként szívesen. Ez persze jelenthetné azt is, hogy a nagy autógyárak hazai beszállítói kezdenek vad innovációba, ám a jelek azt mutatják, hogy a Magyarországon megtelepedett autógyárak nem húzták magukra az erős beszállítói kört, a közepes cégek nem nagyon tudnak megerősödni a multik mellett.

A Deloitte kutatása szerint a K+F-aktivitást leginkább az hátráltatja, hogy nem is tudják pontosan, mi sorolható be a kutatás-fejlesztés címszó alá, illetve a hatóságok – főleg a NAV – bírálata sem következetes. A túlbonyolított pályázati rendszer is hátráltatja a kutatás-fejlesztést. A vizsgálatok szerint a kutatási-fejlesztési támogatások elnyerése érdekében sorra jönnek létre az életképtelen együttműködések. A vállalatok és oktatási intézmények olyan megállapodásokat kötnek, amelyek jó részére sosem bólintanának rá, ha nem lenne benne ingyen pénz.

Ezen valamelyest segít majd, hogy a most folyó támogatási ciklusban 200 milliárd forint rendelkezésre áll ugyan kutatás-fejlesztésre, ám ezek csak visszatérítendő források, vagyis hitelek, garanciák, nem ajándék pénzek. Ez minden bizonnyal visszaveti majd azokat, akik csak a támogatás miatt kezdenek valami innovációba. Azokat is megfontolásra kényszeríti azonban az új felállás – vélik a Deloitte szakértői –, akik a túlzott kockázatoktól tartanak. A visszatérítendő támogatásoknál ugyanis komoly vállalást kell tenniük a pályázóknak, márpedig elég nehéz megbecsülni előre, hogy egy fejlesztés beválik, vagy sem.