Ez mind hatékonyabb lenne, mint a kerítés

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Magyarország határát naponta 1500-2000 menekült lépi át, egyelőre az EU és a nemzeti kormányok is tehetetlenek a menekültáradat ellen. Nem csoda: a migráció teljes megállítása nagyon bonyolult lépések sorát igényelné, és rengeteg pénz kellene hozzá. Íme néhány módszer a brutálistól az önzőn át az utópisztikusig.


A jelek szerint Európa nem találja az ellenszert az illegális bevándorlás egyre növekvő hullámával szemben. Az EU határőrizeti ügynöksége, a Frontex friss jelentésében azt írta, júliusban minden rekordot megdöntött az emberáradat: 107 500 migráns érkezett az Európai Unió határaihoz, háromszor annyi, mint egy évvel korábban. Januártól júniusig pedig összesen több mint 340 ezer illegális határátlépést regisztráltak az EU határain.

A közhangulat egyre menekültellenesebb, és a politika is egyre inkább ennek megfelelően gondolkodik. Az Európai Bizottság által javasolt, a menedékkérőket a tagországok közt elosztó kvótarendszert sem tudták bevezetni, csak önkéntes alapon, mivel egy sor tagállam, köztük Magyarország elutasította azt.

A magyar plakátok biztosan nem tartja vissza a migránsokat, és a kerítés sikere is kétséges: ha nem mehetnek a szerb-magyar határon, akkor valószínűleg Horvátországon vagy Románián keresztül próbálkoznak majd a menedékkérők. Hamarosan bűncselekménnyé nyilvánítják az illegális határátlépést, elválik, ez mennyire tántorítja el az EU-ba igyekvőket.

Mit lehet hát akkor tenni, ha tényleg az a cél, hogy ne jöjjenek Magyarországra menedékkérők?


Az ausztrál módszer

Tony Abbott ausztrál miniszterelnök már megmondta, hogy Európának is az ő példájukat kellene követni: kiküldeni a haditengerészetet, és még a hazai felségvizek előtt visszafordítani a menekültekkel teli csónakokat, hajókat (hivatalosan tagadják, de egyes hírek szerint az ausztrál hatóságok még fizetnek is a csempészeknek, hogy Indonéziában rakják ki a menedékkérőket). Kritikusai szerint az ausztrál kormány megszegi a menekültekről szóló nemzetközi konvenciót, mire Abbott azt szokta válaszolni: az intézkedés bevezetése óta nem érkezett egyetlen hajó sem, és senki nem fulladt a tengerbe.

Az európai hatóságok jelenleg nem fordítják vissza a Földközi-tengeren érkező menekülthajókat, inkább kimentik az utasokat, és az európai partra szállítják őket. Az ausztrál példa követése persze technikailag is nehezen lenne kivitelezhető, főleg a Törökország és a görög szigetek közti vizeken: egyszerűen nincs annyi hajó és tengerész, amivel kezelni lehetne a helyzetet, hiszen csak júliusban 50 ezer embert kelt át itt európai partra. Semmi nem garantálja azt sem, hogy az emberek nem indulnak el másnap, ugyanott, ha visszaküldik őket.



Legyen másnak a problémája

Már írtunk korábban arról, hogy az EU-ban a menekültügyet jobbára a probléma kelet és dél felé tolásával letudják: míg a legtöbben Németországba, Svédországba vagy Nagy-Britanniába szeretnének menni, a határőrizettel Olaszországnak, Görögországnak és Magyarországnak kell megküzdenie. Magyar szempontból nagy segítség lenne például, ha működne a görög menekültügyi rendszer, és a dublini rendeletnek megfelelően vissza lehetne küldeni oda a menedékkérőket, de egyelőre ezt nem lehet megtenni. Igaz, ez ott nem is oldana meg semmit, sőt, súlyosbítaná a bajokat

Ha Görögországot nem lehet alkalmassá tenni a menedékkérők visszafogadására, kézenfekvő megoldás lenne, ha felvennénk Szerbiát és Macedóniát az EU-ba. Mindkét ország tagjelölt, és ha csatlakoznának, magukra vállalnák a menekültügyi szabályokat is. Így például Magyarországról a dublini eljárás szerint vissza lehetne küldeni az ott regisztrált menedékkérőket. Nyilván ez sem állítaná meg az embereket, de nem Magyarországnak kellene velük foglalkozni. A realitása persze csekély ennek, pont olyan tagállamok vétóznák meg a bővítést, amelyek amúgy a menekültek tömegeit is távol szeretnék látni a határaiktól.



Segítsenek a törökök

Az illegálisan Európába indulóknak két fő gyűjtőországuk van: Törökország és Líbia. Előbbi viseli leginkább a szíriai menekültek ellátásának gondját, de a Pakisztánból és Afganisztánból Európába tartók is itt gyülekeznek. Törökország a jelek szerint nem töri össze magát, hogy megállítsa a határain a továbbindulókat, sőt, az évtizedes tárgyalások után tavaly tető alá hozott úgynevezett visszafogadási egyezmény sem működik a valóságban.

Európának érdekeltté kellene tennie Ankarát a hatékonyabb határőrizetben és az illegális határátlépők visszafogadásában. Az egyetlen, valóban értékes dolog ezért cserébe a vízummentesség megadása lehet – amit törökök régóta szeretnének, és jelenleg is zajlanak róla a tárgyalások.

Líbiában Moammer Kadhafi diktátor 2011-es – a nyugati hatalmak katonai beavatkozásával kierőszakolt – bukása óta gyakorlatilag nincs állam, jelenleg két kormány küzd egymással, és megjelent az Iszlám Állam helyi szervezete is. Emiatt nincs rendőrség vagy parti őrség, ami megakadályozná, hogy a zömében afrikai migránsok elinduljanak az embercsempészek lélekvesztőin. Ha sikerülne Líbiában rendezni a helyzetet, nagyságrendileg visszaesne az Olaszország felé tartó vándorlás – elég csak arra gondolni, hogy Marokkóból sokkal kevesebben próbálkoznak meg a tengeren átjutni Spanyolországba, pedig közelebb van.



Béke és működő állam kellene

Az EU-ba tartó migránsok nagy része szíriai menekült, így a polgárháború lezárásától okkal remélhetnénk a számuk visszaesését. Egyelőre azonban esély sincs erre: a nagyhatalmak az ENSZ Biztonsági Tanácsában csak most hétfőn, négy év és 350 ezer halott után jutottak el egyáltalán oda, hogy béketárgyalásokról kezdjenek beszélni. A katonai helyzet viszont annyira átláthatatlan, hogy azt sem tudni, kinek kivel kellene tárgyalnia. Egyelőre egyik ország sem akar közvetlenül beavatkozni a harcokba, a történelmi tapasztalatok szerint egy ilyen helyzetet háborút szinte lehetetlen megnyerni, és valószínűleg súlyosbítanák a polgári lakosság szenvedéseit.

A másik fő kibocsátó országból, Afganisztánból tavaly év végén vonták ki az amerikaiak az utolsó harcoló egységeket, de ezzel nem ért véget a háború, ami még 1978-ban kezdődött, azóta kisebb megszakításokkal dúlnak a harcok. A kabuli kormány az amerikaiak nélkül még a fővárost is nehezen képes kézben tartani, júniusban közvetlenül a parlamentet támadták meg fegyveresek, a tálibok szabadon mozognak, és a menedékkérők elmondása szerint terrorizálják a vidéki lakosságot. Ha valaki tényleg meg akarja állítani a tömeges migrációt, ezzel a helyzettel is kezdenie kellene valamit, ami nyilván a lehetetlen határát súrolja.


menekült, bevándorló, bevándorlás, hajótörött, hajóbaleset, Valletta, málta


Százmilliók szegénységben

A bevándorlás ügyében az igazi kihívást viszont nem Szíria vagy Afganisztán jelenti. Ezekben az országokban legalább az elvi lehetőség megvan arra, hogy normalizálódjanak a viszonyok, és ne induljanak útnak tömegek Európa felé. A Szaharától délre található Afrikai országok azonban a következő évtizedekben egyre nagyobb kihívást jelentenek majd: ezekben a nagyon szegény, fejletlen országokban óriási tempóban növekszik a népesség, az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re megduplázódik a kontinens népessége, az évszázad végére pedig akár meg is négyszereződhet.

Bár a magyar kormány által indított úgynevezett nemzeti konzultáció kérdései közt is szerepelt, hogy „a bevándorlás elleni küzdelem legjobb eszköze, ha az Európai Unió tagországai segítik azon országok fejlesztését, ahonnan a bevándorlók érkeznek”, a helyzet sokkal súlyosabb, mint azt pár tízmillió euróval (az EU 81 millió eurót szán nemzetközi fejlesztésre 2020-ig). meg lehetne oldani. Lehet víztisztítót, utat vagy kórházat építeni, ami javítja az életviszonyokat, de ettől még sok millió fiatal embernek nem lesz megélhetést biztosító munkája. Számukra valószínűleg még nagyon sokáig az lesz a kitörés remélt útja, hogy megpróbálnak valahogy eljutni Európába.