Ez az a sport, ahol tényleg minden megtörténhet

-

Kilencvenkét év után visszatér a rögbi az olimpiára, de a hagyományosan tizenöt fős csapatokkal játszott játék helyett a hétemberes változat kerül a programba. Ezt a szakágat hajlamosak is lenézni, pedig a hetes rögbi gyors, változatos, izgalmas, akár a meccs minden percére juthat pontszerző akció.


Idén nyáron 1924 után visszatér az olimpiai programba a rögbi. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban a hagyományos, 15 fős változat helyett a kevésbé ismert, és kissé le is nézett hétemberes variánsnak szavazott bizalmat. Bár már ez a szakág is több mint százéves múltra tekint vissza, a klasszikus rögbi hívei szerint inkább gálaelőadás, mint sportesemény. A varázsa azonban éppen ebben rejlik: minden pillanatában szórakoztat, és minden elemében kiszolgálja a közönséget. Ismerkedjünk meg vele közelebbről!


A hetes rögbi különleges szabályai

  • Csapatonként egyszerre hét játékos tartózkodhat a pályán (15 helyett)
  • A csapatoknak öt cserelehetőségük, és öt helyettesítési lehetőségük van a meccs alatt (hét-hét helyett)
  • Hétperces félidők (40 perces helyett)
  • Egyperces szünet a játékrészek között (15 helyett)
  • Döntetlen esetén ötperces hosszabbítások következnek, hirtelen halállal
  • A jutalomrúgást csakis droprúgásként lehet elvégezni, azaz rúgás előtt a labdát le kell dobni a földre (15 fős rögbiben lehetőség van állított helyzetből elrúgni a labdát)
  • A tolongásba mindkét csapatból három játékos állhat csak be (nyolc helyett)
  • Pontszerzés után mindig a pontszerző csapat végzi el a kirúgást (a pontot kapó helyett)
  • A sárga lapos figyelmeztetés kétperces kiállítást jelent (tíz helyett)

A hétszemélyes vagy hetes rögbi szabályai csak két ponton térnek el jelentősen a sztenderd rögbiétől. Az egyik, hogy a normál méretű pályán csupán hét-hét játékos küzd a területért, és mindössze kétszer hét percig. A cserepadon csapatonként öt cserejátékos foglal helyet, és mivel a játékrészek között csak egyperces szünet van, ők általában szerepet is kapnak a találkozókon, azaz a pályán folyamatosan friss emberek tartózkodnak. Mindez együttesen egy pörgős, negyedórás darálást eredményez, üresjáratok nélkül.

A csapatok sűrűn szereznek pontokat, hiszen a játékosoknak sokkal nagyobb területük van arra, hogy felgyorsuljanak, és egy az egyben megverjék a védőjüket. Egy találkozón átlagosan 35-40 pont születik, ami a normál rögbi 2-3- 5 pontos rendszerét tekintve azt jelenti, hogy akár a meccs minden percére juthat pontszerző akció. A nagyobb terület a védelmeknek is kedvez: nagyobb sebességen – a közönség legnagyobb örömére – sokkal jobban meg lehet büntetni a magányosan sprintelő támadókat. A kemény, olykor akusztikus élménynek sem utolsó szerelések után a labda gyakorta vált gazdát, ami még inkább növeli az izgalmakat.

Kicsit mintha egy, kizárólag letámadásokból álló kézilabda találkozót néznénk, vagy egy csupa jól sikerült visszahordásból álló amerikaifoci-meccset.

Ráadásul ez az a sport, ahol tényleg minden megtörténhet. Egy elpasszolt labda, egy elrontott szerelés, vagy egy komolyabb ütközés az egész mérkőzés képét gyökeresen megváltoztathatja. Talán ez az oka annak, hogy a hetes rögbiben a tradicionális rögbinemzetek (Új-Zéland, Ausztrália, Anglia, Dél-Afrika, Skócia) mellett olyan válogatottak is képesek komoly eredményeket elérni, amelyeket az anyasportban nem jegyeznek a legjobbak között.

Csak a legjellemzőbb példák: az 1997-es és a 2005-ös világbajnokságot egyaránt a Fidzsi-szigetek nyerte, míg Szamoa a 2009/10-es világkupa sorozatban szerezte meg az első helyet, de a világ elitjébe tartozik Japán, Kenya és Argentína is.


A hetes rögbinek van még egy közönségcsalogató oldala: a tornák lebonyolítási rendszere. Míg más labdás csapatsportokban egy-egy nagy torna hetekig is eltarthat, addig a heteseknek két nap is elég arra, hogy eldöntsék, ki közülük a legjobb. Rendszerint a torna első napján zajlanak a selejtezők, a másodikon már a helyosztók. A csapatoknak így egy napon belül többször is pályára kell lépniük, ami rögtön meg is magyarázza miért csak negyed óráig tart egy-egy meccs.



A kétnapos zúzás végére a legfittebb, legszívósabb, legsokoldalúbb csapat marad állva. Mindez egyfajta gálajelleget kölcsönöz a tornáknak: a szurkolók a legszebb ruhájukban, családostól, piknikkosarakkal vonulnak be a stadionba, ahol általában hét-nyolc órát töltenek a teljes program végignézésével.


Másodvonalban

Magyarországon a kilencvenes évek vége óta létezik férfi hetes rögbi válogatott, amely elsősorban a nagyválogatott utánpótlásaként funkcionál. Jelenleg az európai divízió második vonalában (Conference 1) szerepel, de a 2014-es évet egy osztállyal feljebb töltötte, miután Görögországban magabiztosan nyerte a B csoportos Európa-bajnokságot. Az európai élvonalbeli tagságot tavaly nyáron veszítette el a csapat a hazai rendezésű, kecskeméti A csoportos viadalon.

Az őszi és tavaszi idényre osztott magyar bajnokságban évente 8-12 csapat indul el, de tavaly mindössze hat olyan együttes volt, amely a hatfordulós bajnokság összes állomásán megjelent. A szerény magyar mezőnyből három csapat emelkedik ki: a kecskeméti, az esztergomi és a fehérvári, ez a három galeri adja a válogatott gerincét is.

A női válogatottunk 2010-ben alakult meg, és jelenleg az A csoportos európai mezőny tagja. A hetes rögbi női fellegvára Székesfehérvár: tavaly az Európa-bajnoki keretben összesen hét fehérvári játékos kapott helyet.

A hetes rögbi gyakorlatilag kényszerből született meg 1883-ban a skóciai Melrose-ban. A játékot egy Ned Haig nevű hentes találta ki, aki maga is játszott a helyi rögbicsapatban. Haig egy sportnap alkalmával egész napos tornával próbált támogatókat szerezni az egyesületének, mivel azonban egyetlen délután alatt képtelenség lett volna a 80 perces meccsekből többet is lejátszania a csapatoknak (az eseményen nyolc csapat jelent meg), Haig a meccsek hosszát 15 percre, a játékosok számát pedig hét főre redukálta. Bár a kezdeményezés Skóciában és Angliában is nagy sikert aratott, és lassan terjedni is kezdett, a hétszemélyes változat csaknem száz évig megmaradt kiegészítő szórakozásnak a sztenderd rögbi mellett.

Még az 1976-ban kiadott rögbi enciklopédia (The Encyclopedia of Rugby Union Football) is kissé lekezelően, olyan „fesztiválként” hivatkozik a formátumra, „amely a szezon végén segít levezetni a nehéz és kemény idény feszültségeit.” A játék mostoha sorsát jól példázza az is, hogy az első válogatott tornára 1973-ig kellett várni, világbajnokságot pedig csak 1993 óta rendeznek a férfiaknál, és 2009 óta a nőknél.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szemében azonban a könnyed fesztiválhangulat sokkal inkább előny volt, mint hátrány, mikor a hetes rögbit beemelte a programba. A szervezet évek óta próbálja modern, látványos, közönségcsalogató sportágakkal bővíteni az olimpiai menüt, a hetes rögbi pedig kétségkívül ebbe a kategóriába tartozik. 2009-es statisztikák szerint a világkupához tartozó háromnapos dubaji és hongkongi tornákon átlagosan nyolcvan-kilencvenezer ember fordul meg, azaz mindhárom nap megtelik egy harmincezer fős stadion.

Telt ház Dubajban


Az elmúlt két évtizedben a hetes rögbi rengeteg nagy sztárt adott az anyasportnak. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: a hetes válogatottban kezdte pályafutását az új-zélandi Jonah Lomu, az ausztrál válogatottsági csúcstartó George Gregan, és az angolok 2003-as világbajnokai közül Lawrence Dallaglio, Matt Dawson és Josh Lewsey is. A Fidzsi-szigeteken, valamint Dél-Afrikában szinte elvárás volt, hogy a játékosok a heteseknél edződjenek, és megtanulják az alapvető egy az egy elleni játékot, tökéletesítsék a passztechnikájukat. A hétszemélyes játék emellett ugródeszkaként is szolgált a tehetségek számára, atletikusságuk és helyzetfelismerő képességük sokkal jobban megmutatkozott a szellősebb mezőnyben.



Manapság azonban a két formátum kezd elválni egymástól, és egyre ritkább az átjárás. A hétszemélyes játék a maga egy-két napos tornáival teljesen más edzésmunkát követel meg, mint a 15 fős variáns, a heteseknek sokkal inkább a gyorsaságukat és az állóképességüket kell fejleszteniük, mint a testi erejüket. Az olimpiai programba való felvétel pedig talán végleg falat húz a két változat közé, a fiatal játékosoknak ugyanis most már komoly okuk lesz arra, hogy véglegesen a hetes rögbi mellett tegyék le a voksukat.

Angliában sokan már egyenesen attól tartanak, hogy az olimpiai rögbi elszipkázza a tehetségeket a 15 fős változattól, és a riói torna nem egy, hanem két sportág jövőjéről fog dönteni. Bárhogy is lesz, a rögbi legfurcsább, leghányattatottabb sorsú, ám kétségkívül leglátványosabb változata most kap egy esélyt arra, hogy tízezrek helyett milliókat zárjon a bűvkörébe.


Rögbi Rióban

Férfiak: Brazília (házigazdaként), Nagy-Britannia, Új-Zéland, Fidzsi, Dél-Afrika, Argentína, USA, Franciaország, Japán, Ausztrália, Kenya
Nők: Brazília (házigazdaként), Ausztrália, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Kolumbia, USA, Franciaország, Kenya, Fidzsi, Japán

Mind a nőknél, mind a férfiaknál egy hely még kiadó. Az olimpiai rögbitornát augusztus 6-11-ig rendezik.

KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!