Évezredek óta ringatjuk magunkat ezekben a mesékben

Fotó: Samantha T. Photography

-

Szokott bronzkori meséket mondani a gyermekének lefekvés előtt? Azt hiszi nem? Gondolja át még egyszer!


Ismerik azt a mesét, amelyben egy kovács szerződést köt az ördöggel, hogy ő lehessen a világ legjobb kovácsa? Ha esetleg nem, akkor nagyon gyorsan lelövöm a poént: a tudásért cserébe az ördög természetesen a lelkét kéri, de legalábbis azt, hogy egy idő után neki szolgáljon. A kovács egy idő után meggondolja magát, nem nagyon akarja az ördögöt szolgálni. Végül valakitől mesétől és kortól függően ez az isten vagy Szent Péter is lehet kap három tárgyat, amivel legyőzheti a gonoszt. Az ördög pórul jár, de a kovács előtt is állnak kihívások még: halála után sem a pokol, sem a menny nem akarja befogadni, de végül csak betrükközi magát az örökkévalóságba.


Ha ismerős a történet, az nem a véletlen műve. Találkozhattak vele magyar népmeseként, ismerhetik cseh meseként, vagy féltucatnyi más nép könyveiből. Jamshid Tehrani és Sara Graca da Silva kutatása szerint pedig ez lehet a legöregebb tündérmese, amelynek különböző változatait Indiától Skandináviáig meg lehet találni. Az ördög természetesen cserélődik a sztoriban, hol dzsinnel, hol a halállal szerződik a kovács. A felfedezés azért is érdekes, mert feltételezi, hogy a korai indoeurópai népek már rendelkeztek a fém megmunkálásának a tudományával. Az elmélet új érvet adhat a kurgán-elmélet híveinek kezébe, amely szerint a Fekete-tenger északi partvidékének sztyeppéiről rajzottak szét az indoeurópai népek. Ha pedig a szélrózsa minden irányába szétszaladás előtt még megosztották egymással a kovácsos mesét, az azt is jelenti, hogy


a sztori 5-6 ezer éves.

Az összehasonlítás kedvéért az Odüsszeia az időszámításunk előtti nyolcadik századból származik és az időszámításunk előtti 1260 és 1180 közé tehető trójai háborúról szól. A mese még az időszámításunk előtt 1800-as évekből cseréptáblákon részben fennmaradt Gilgames-eposznál is régebbi lehet.


Nem a kovácsos az egyetlen öreg mese, amelyet a két kutató azonosított. A szépség és a szörnyeteg történetét sem tegnap találták ki: a kora 2500 és 6000 év közé esik. És az a mese rémlik, amelyben a hősnek az őt kisegítő gonosz törpe nevét kell kimondania, hogy érvényét veszítse az alku? Még Arany László Magyar népmesék kötetében is benne van - ott a törpét Pancimancinak hívják - de a Grimmek gyűjteményében is szerepel - náluk Rumpelstilzchen a név. (A magyar névre vannak egyéb verziók is.) Ennek a mesének is érdemes előre köszönni, könnyen lehet hatezer éves. Igaz, a Disney-feldolgozásban letagadhat néhány évezredet.


A kép ugyan Disney ihletettségű, a történet azonban sokkal régebbi


A két kutató tanulmánya bőven az írásbeliség előtti időkről tesz megállapításokat. Tehrani és da Silva az evolúciós biológia eszköztárából vett kölcsön módszereket, hogy a mesék terjedését elemezze. Az evolúciós rokonság megállapítására szolgáló statisztikai eljárást korábban már alkalmazták más kulturális jelenségek elemzésére a házassági rítusokkal kezdve, a tárgykultúrán keresztül több társadalomban jelen lévő intézményekig.


Da Silva és Tehrani az indoeurópai nyelvek és népek rokonsági fájával és az Aarne Thompson Uther (ATU) mesekatalógusba tartozó mesetípusokkal dolgozik. Az utóbbiból azonban csak egy kategóriát használtak, a tündérmesékét, amely alá a legismertebb mesék is tartoznak. Az ismertség pedig azt is jelenti, hogy ezek a mesék nagyon sikeresen terjedtek el. A kutatókat egyfajta átadási metódus érdekelte igazán, amely során szülőről gyerekre szállnak a történetek. Ez a vertikális terjedés. Emellett azonban a mesék horizontálisan, a szomszédos népek között átadva is terjednek. Ezt a fajta átadást ki kellett szűrni, hogy ne zavarja össze az eredményeket.



A nagy kettősségeket évezredek óta cipeljük magunkkal

Általában véve azok a varázs vagy másfajta mesék adódnak át a legkönnyebben, amelyeknek a motívumai időtlenek és kellően univerzálisak. Amik az emberiséget ma is foglalkoztató kettősségekkel foglalkoznak: erkölcsös és erkölcstelen, jó és rossz, büntetés és jutalom, férfi és nő és így tovább válaszolta kérdésemre Sara Graca Da Silva.

A vizsgálathoz ötven olyan populáció mesekincsét nézték át az ellenpróba a hettita volt, ha tudnak akár egy hettita mesét is, írjanak be most egy piros pontot maguknak amelyet korábban már alaposan kutattak, és amelyekben erős a szájhagyomány szerepe. A cél annak a megállapítása volt, hogy melyek lehetnek a legöregebb, az indoeurópai nyelvek szétválása előttről származó történetek. A fent emlegetett maréknyi történetről gondolják azt, hogy a legöregebbek lehetnek.


Európai nyelvek (a színek a nyelvcsaládokat jelölik: a vörös a germán, a rózsaszín a balti szláv, narancs az újlatin, zöld a kelta, kék az indoiráni, világoskék a görög, szürke az albán és barna az örmény)


Fehérlófia nem rúgott labdába

Mivel a magyar nem indoeurópai nyelv, ezért a vizsgálatban sem vettünk részt. Ha megnézik a fenti térképet, egy nagy, Magyarország alakú lyuk van rajta. A kutatók sem állítják azonban, hogy a vizsgálat teljes körű lett volna, vagy hogy az eredmények teljesen biztosak lennének. Azt azonban bizonyították, hogy az evolúciós biológiai módszerrel érdemes lehet meséket vizsgálni.


A vizsgálat későbbi kibővítése azonban érdekes lehet nekünk is. Csak a földrajzi és a filogenetikus effektust vetettük össze, olyan mesék esetében, ahol már ellenőriztük a filogenetikus hatás meglétét. Elképzelhető, hogy a népek közti terjedés nagyobb szerepet játszott azoknál a meséknél, amelyeket nem vizsgáltunk és amelyeknél a nyelvi kapcsolatok nem jelezték az átadást mondta Da Silva.

A bővítés viszont nem lesz egyszerű. Az Aarne Thompson Uther mesekatalógusnak az európai mesekincs az erőssége, a kontinenstől távolodva hajlamos pontatlanabbá válni. Da Silva szerint az ATU besorolását használó, nemzeti mesekatalógusok segítségével lehet pontosítani a kutatást. Zalka Csenge Virág régész és mesemondó még ennyire sem optimista a tanulmányról írt blogposztjában: az ATU-katalógust ugyan nagyra tartja, de még a 2004-es frissített kiadása sem teljesen pontos. Az, hogy a katalógus hiányzónak szerint valamelyik nép mesekincséből hiányzik a sztori, azt is jelentheti, hogy az adott történet nem szerepel az ATU-ban. Ha pedig meg is vannak ugyanazok a motívumok, kultúránként jelenthet mást a mese.


piroska patent

Ne hagyja magát átverni, az 1943 csak a kép korát jelenti


Mit tudtunk eddig a népmesékről?

A vizsgálat legérdekesebb eredménye, hogy a tizenhetedik-tizennyolcadik század előtt le nem jegyzett mesékről új eszközzel bizonyítja, hogy jóval régebbiek. A mesemondók korábban is úgy gondoltak az általuk mondott történetekre, hogy egy ősi hagyomány részei írja a bronzkori meséket ígérő tanulmányról Zalka. Ugyanígy gondolkodtak a mesékről a Grimm testvérek is, ők azonban azt feltételezték, hogy az általuk gyűjtött történetek az indo-germán népektől terjedtek át spirálszerűen a környékükön lakó népekhez.


A mesék forrása és kora a mai napig vitatéma a néprajzkutatók között. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a tündérmesék a szájhagyományban gyökereznek, de van vita a témában. Egyes kutatók szerint a tündérmesék egy része csak a 16. században született, és írásos eredetű mondta Da Silva. A tanulmány ebben a vitában számít új érvnek, ráadásul eszközt ad további kutatásokhoz. Ehhez képest pedig szinte nem is lényeges, hogy Hófehérke a bronzkorban született vagy a vaskorig kellett várni rá.