Ésszel eddzen, ha élni akar! (X)

Fotó: Getty Images/iStockphoto / lzf

-

Naponta lefut 10 kilométert? Minden szabad percét a konditeremben tölti? Hagyja abba, ha kedves az élete!


Ha testedzésről van szó, akkor általában a „minél több, annál jobb” mentalitás szokott érvényesülni – ez nem is feltétlenül baj, hiszen az emberek túlnyomó többsége meg sem közelíti azt a szintet, ami már problémát okozhatna. Ha viszont valakit mégis elkap a gépszíj, akkor egyáltalán nem nehéz önpusztító fitneszfanatikussá válni, aki két tizedesjegy pontosságig méri a kalóriabevitelt, és durvábban hajtja magát, mint egy versenylovat.


Az edzésfüggőség csapdája azért különösen veszélyes, mert az ember azt hiszi, egészséges, amit csinál. Pedig a túlzott edzés kimerültséghez, sérülésekhez, depresszióhoz, sőt szélsőséges esetben még öngyilkossághoz is vezethet. Extrém igénybevétel esetén ugyanis a test elkezd őrült módon adrenalint pumpálni a véráramba, ami hosszú távon könnyen felboríthatja a szervezet hormonháztartását.



A legtöbb szakember egyetért abban, hogy napi fél óra testmozgás elegendő ahhoz, hogy a lustaságból eredő legfőbb negatív hatásoknak – például a cukorbetegségnek, magas koleszterinszintnek és vérnyomásnak – elejét vegyük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy 2 órányi esztelen önhajszolás négyszer egészségesebb lenne, mint az orvos által felírt kényelmes 30 perces edzés.

Dán tudósok egy csoportja egy 12 éven át tartó kutatás eredményeképpen kimutatta, hogy azok, akik hetente több mint 4 órát futottak intenzíven, ugyanakkora arányban haltak meg a vizsgált időszak alatt, mint a szófán tespedők. A statisztikák alapján arra jutottak, hogy az egészségünkre nézve az a legideálisabb, ha heti 1-2 órát kocogunk 8 km/h körüli tempóban. Lassan fuss, tovább élsz.


„Jóból is megárt a sok” – mondják a nagy öregek lényegében bármire, és kezd kiderülni, hogy igazuk van. Túl sok alvás, vitamin, testmozgás, szex: mind mind romba dönt. A következő Nobel-díjat az fogja kapni, aki talál valamit, amit nem lehet túlzásba vinni. (X)