És az ön okostelefonjához mennyi vér tapad?

Fotó: AFP / EMMANUEL PEUCHOT

-

Az eszköz, amelyen most nagy valószínűséggel ezt olvassa, nem működhetne egy tantál nevű fém nélkül. Ennek jelentős részét véreskezű kongói hadurak bányásztatják rabszolgákkal, és a bevételből finanszírozzák a térség véget nem érő háborúit. A nyugati cégeket ma már kötelezik a tantál forrásának ellenőrzésére, de a gyakorlatban ez lényegében lehetetlen feladat.


A 21. század mindennapjainak legfontosabb eszközei – mint az okostelefonok, tabletek és laptopok – nem csupán megkönnyítik az életünket, de hatalmas piacot is jelentenek. Ez az óriási iparág nagyban függ egy igen ritka fémtől, a tantáltól. Az elektromos töltést rendkívül jól megtartó tantált a koltán nevű ásványból lehet kinyerni, nélküle nem lenne sem iPhone, sem Xbox.


Csakhogy a Föld tantálkészletének egyik leggazdagabb lelőhelye a polgárháborúk és gerillák tépázta Kongói Demokratikus Köztársaságban található, ahol helyi hadurak modern kori rabszolgákkal bányásztatják a ritka koltánásványt, hogy véres küzdelmeiket finanszírozzák. (Nagy és stabilabb hátterű tantáltermelő országok még Brazília, Kanada és Ausztrália.) A tantál ezzel egyike annak a négy, a nyugatnak fontos földkincsnek – tantál, ón (tin), volfrám (tungsten) és arany (gold), angolul 3TG –, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaságban bányásznak. Ezeket emiatt konfliktusásványoknak is nevezik.

2013-ban ennek a négy nyersanyagnak a globális importja mintegy 153 milliárd euróra (47 billió forintra) rúgott, és csillapíthatatlannak tűnik irántuk a kereslet.



A high-tech ipar véres gyémántjai

A 3TG bányászata közvetlenül és közvetve is borzalmas mértékű halálhoz és szenvedéshez vezet. A gyakran a milíciák irányítása alatt levő, elmaradott és veszélyes bányákban ezreket dolgoztatnak embertelen körülmények között, sokan közülük 6 évesnél is fiatalabb gyerekek. A halál és a sérülések mindennaposak, a fegyveresek pedig a nemi erőszakot a háború egyik eszközének tartják a lakosság megtörésére – egy 2011-es felmérés szerint naponta 1150 nőt erőszakolnak meg brutálisan a Föld nyolcadik legszegényebb országának számító, mintegy 70 milliós Kongóban. Nem ritka az sem, hogy haduraktól független bányászokat gyilkolnak le a felhalmozott ásványokért.

A befolyó pénz pedig a véget nem érő konfliktusokat táplálja fegyverrel és munícióval. Az 1998-tól 2003-ig tartó, „Afrika világháborújának” is nevezett kongói konfliktus volt a legvéresebb háború, amelyet a második világháború óta a Földön vívtak: közel 6 millió ember vesztette életét, és több millióan váltak otthontalanná. A háború hivatalosan ugyan véget ért, de béke korántsem köszöntött az országra – még ma is több mint 50 fegyveres csoport tizedeli egymást és a népességet.



A mobiltelefon a mérnöki zsenialitás egyik legékesebb példája. Azonban ha belenézünk, láthatjuk, hogy vér van benne

– hallható a Blood Coltan című dokumentumfilm elején. A 2007-es francia tényfeltáró film volt az egyik első olyan anyag, amely nagyobb figyelmet irányított az elektronikai ipar sötét titkára, miszerint bizonyos nyersanyagokat emberek tömegeinek vére árán szereznek be.


Törvény van, csak betartani nem lehet

Ezt követően egy lassú folyamat vette kezdetét, melynek eredményeképpen végül 2014-ben hatályba lépett az amerikai üzleti szférát megreformáló Dodd–Frank-törvény 1502-es cikkelye. Az új szabályzat arra kötelezi a vállalatokat, hogy azonosítsák a beszerzett nyersanyagok származási helyét, kiváltképp abban a tekintetben, hogy azok köthetőek-e valamilyen fegyveres konfliktushoz. A határozat célja, hogy elvágja a kongói fegyveres szervezeteket a bányászat jelentette bevételektől.

A 2015 júniusáig beérkezett jelentésekből a Tulane University kutatói állítottak össze egy listát, amely aszerint rangsorolja a cégeket, hogy azok termékei mennyire „konfliktusmentesek”, illetve mennyire tartják magukat a Dodd–Frank előírásaihoz.

„A listán jól szereplő vállatok a tőzsdei befektetők és a fogyasztók szemében is csábítóbbnak fognak tűnni” – idézi a New York Times Matthew Whittekert, a tanulmányt megrendelő Assent Compliance marketingigazgatóját.

Sok óriáscéghez hasonlóan az Apple is közzétette 2014-es jelentését. A dokumentum szerint a 3TG-beszállítóik 60 százaléka (225-ből 135) igazoltan megfelel az előírásoknak, további 64-et pedig a közzététel idejekor világítottak át. A kaliforniai cég szerint ezek a számok kétszer jobbak a megelőző évnél, és a vállalat mindent megtesz a további javulás érdekében. Azokkal a beszállítókkal, akiket nem tudnak igazolni, készek megszakítani a kapcsolatot.

A Samsung azt állítja, hogy 2015-re a tantálbeszállítóinak a 99 százaléka már megfelelt a konfliktusmentességi kritériumoknak – igaz, a többi ásvánnyal kapcsolatban homályosan fogalmaznak.



A Dodd–Frank értelmében a cégeknek „jóhiszeműen” és „megfelelő mértékben” kell utánajárniuk a 3TG-készleteik származási helyének. Ugyan a törvény büntetéssel sújtja azt, aki tudatosan hamis jelentést ad be, azt, hogy mi számít jóhiszeműnek, illetve megfelelő mértékűnek, nem részletezi – jókora teret hagyva ezzel a szabad értelmezésnek.

Amire szükségük is van a vállalatoknak, hiszen lényegében lehetetlen feladat biztosan kideríteni, hogy a beérkező tantálhoz tapad-e vér. A bányák és a kohók olyan nehezen elérhető területeken vannak, hogy oda életveszélyes ellenőröket küldeni, a kibányászott érc pedig még nagyon hosszú utat tesz meg, mire mondjuk egy iPhone-ba kerül. Az afrikai káoszban a szállítmányok összekeverednek, és számtalan kézen átmennek, hogy a csalásokat és a korrupciót ne is említsük.

Az ENSZ szakértői jelentése szerint a kongói és ruandai feketepiacon olyan hivatalos zárjegyet is lehet kapni, mint amilyennel az igazoltan tiszta forrásból származó érceket látják el az erre illetékes nemzetközi szervezetek. Általános jelenség az is, hogy a konfliktuszónákban bányászott nyersanyagot valamelyik szomszédos országba csempészik, utána pedig úgy utazik tovább, mintha Ruandában vagy Angolában került volna ki a földből. A gyémánttal ellentétben a tantál származási helyét nem lehet utólag meghatározni.


Kongói Demokratikus Köztársaság, bánya, Ritkaföldfémek, coltan


Emellett a New York Times szerint egy washingtoni szövetségi bíróság augusztusban alkotmányellenesnek ítélte azt a kitételt, amely arra kötelezte a vállalatokat, hogy a jelentésben és a honlapjukon jelöljék meg azokat a termékeket, amelyek nem bizonyítottan konfliktusmentesek. A testület szerint a szólásszabadság megsértésének számít rákényszeríteni egy vállalatot, hogy nyíltan bevallja, vér tapad a kezéhez. A jelentéseket továbbra is be kell nyújtani, ám a cégeknek nem kötelező magukat súlyos mondatokkal inkriminálni.

„Tulajdonképpen a vállalatok leadják a jelentésüket, bemutatják, hogyan világították át az ellátási láncukat, aztán a konfliktusmentesség kérdésében azt mondanak, amit akarnak. Nincsenek semmilyen vallomásra sem kötelezve, ami pont a törvény lényegét heréli ki” – mondta Celia Taylor, a Denver University nemzetközi joggal foglalkozó programjának vezetője.


Kongói Demokratikus Köztársaság, bánya, Ritkaföldfémek, coltan


Áldás vagy átok?

A Dodd–Frank-törvénynek természetesen ellenzői is akadnak, akik szerint a határozat nemcsak tökéletlen és betarthatatlan, de egyenesen ártalmas is. Egy 72 akadémikus által aláírt nyílt levél arra hívja fel a nemzetközi döntéshozók figyelmét, hogy a Dodd–Frank-törvény csak megnehezítette annak a 8-10 millió kongóinak az életét, akiknek a primitív bányáktól függ az egzisztenciájuk.


A dokumentum aláírói úgy gondolták, hogy a szabályozástól tartva az eddig legalább részben tisztán dolgozó kitermelők is elkezdik csempészeken és egyéb alvilági elemeken keresztül értékesíteni az ásványokat, hogy teljesen ellenőrizhetetlen legyen a tevékenységük. Sok vállalat pedig inkább úgy, ahogy van, kivonul Kongóból, ami rengeteg bánya bezárását eredményezi. Az is előfordul, hogy a munkájukat elvesztő bányászok inkább beállnak valamelyik fegyveres csoport soraiba – mondják a szabályozás kritikusai.


Kongói Demokratikus Köztársaság, bánya, Ritkaföldfémek, coltan


A levél még a magukat konfliktusmentesnek nevező mamutvállalatoknak – mint az Apple vagy az Intel – a tisztaságát is kétségbe vonja, mivel azok csak a kohókat világítják át (melyek gyakran nem is Kongóban vannak), és nem a bányákat, ráadásul az állításoknak sokszor nem is néz utána független harmadik fél.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a Dodd–Frankkal mindenki jól jár, kivéve az egyszeri kongóiakat – vagyis éppen azokat, akiket a törvény védeni hivatott. Az ENSZ felmérése szerint (részben a rendelkezés hatására) ma már az ország koltántermelésének közel háromnegyede megkerüli a hivatalos utakat, így nem elég, hogy a hadurak továbbra is élvezhetik a bányák bevételeit, de a bányáknak még annyi munkavédelmi és egyéb rendszabálynak sem kell megfelelniük, mint korábban.

Nekünk pedig a fejlett világban szintén nem kell lemondanunk a technikai vívmányok nyújtotta kényelemről, a lelkiismeretünket viszont megnyugtathatjuk, hogy mi bizony minden tőlünk telhetőt megtettünk egy jobb világ érdekében...