"Erre nem lehet felkészülni" - Interjú Nagy Viktor pólókapussal

-

A németek elleni, olimpiai kvótáról döntő pénteki meccsen parádésan védő Nagy Viktor szerint eddig remek csapatépítő volt a trieszti vízilabdatorna. Elmesélte a VS-nek azt is, hogy miben tud segíteni a WTCC-be igazolt öccsének. Interjú.


Nyugodtabb volt itt Triesztben a péntek éjszakád, mint az előző hét?

Igen, többet aludtam. Bár valaki viccelődött, és becsöngetett hajnalban, utána nehezebben tudtam visszaaludni. A csütörtök éjszaka viszont rettenetes volt, azt nem is szeretném felidézni.

A pénteki, németek elleni sorsdöntő negyeddöntő után azt mondtad, hogy reméled, a franciák elleni szombati elődöntőben örömvízilabdát fogtok játszani. Az volt?

Az. A vereség mindig benne van a pakliban, de bármennyire is fáradt a csapat, mindenki döntőt akart játszani, így pedig, hogy a kvóta megszerzésével már lekerült rólunk a teher, kevesebb esély volt arra, hogy ne húzzuk be az elődöntőt. Sőt, az olaszok elleni döntőt is meg akarjuk nyerni. Hullafáradt mindenki, de ez nem számít.


A legfontosabb meccsen, a németek ellen védett a legjobban


Hozzá lehet szokni ehhez a fajta sorozatterheléshez, hogy nyolc nap alatt ez lesz a nyolcadik meccsetek?

Nem, ehhez nem. Még a heti két meccs is néha sok, de ahhoz jól hozzászoktunk ebben az évadban a klubjainkban. A Világliga még az, ahol minden nap van meccs, de annak sem látom sok értelmét. Mindegy, ez van, alkalmazkodnunk kell hozzá.

Benedek Tibor szerint azon is múlt a riói kvóta, hogy a németek elleni meccsre összeszedted magad, és remekül védtél. Nehéz volt előtte felpörögni a gyengébb csapatok ellen?

Nem, az egész onnan indult, hogy a felkészülés során megsérült a derekam. A kiutazás előtt öt napig nem nagyon védhettem, nem olyan állapotban érkeztem Triesztbe, ahogy szerettem volna, így a teljesítményem sem volt megfelelő. Sportemberek vagyunk, mindenkinek van egy mércéje saját magával szemben, amit akkor is hoznia kell, ha beteg, ha fáradt, ha nem aludt semmit. Őszinte leszek, én egyik meccsen sem éreztem úgy, hogy a számomra elvárható száz százalékot nyújtottam volna.


Jöhetnek az olaszok a vasárnapi döntőben


A hazai közvélemény egyértelmű továbbjutást várt a torna előtt, viszont hatalmasat is lehetett volna bukni. Hogy sikerült ezt a kettősséget feldolgoznia a csapatnak?

Erre nem lehet felkészülni, csak ott kell lenni fejben, csak a németek elleni meccs után tudtuk feldolgozni ezt a kettősséget. Visszanéztük utána videón az utolsó negyedet, és nem tudtuk eldönteni, hogy sírjunk, vagy nevessünk. De ha megnézzük, hogy milyen eredmények születtek a riói kvótáról döntő negyeddöntőkben, akkor lehet látni, hogy mennyire szoros csaták voltak. Ha játszunk 20 meccset a németekkel, akkor valószínűleg 19-szer simán nyerünk, de egy sorsdöntő meccsen bármi megtörténhet. Lásd: a Wolfsburg is le tudja győzni a Real Madridot a foci Bajnokok Ligájában. Mi a végén már a sportistenekre voltunk bízva, hogy behullik a labda, vagy kapufa lesz. Szerencsére kapufa lett, de sokat tettünk ezért a szerencséért.

Mit kell még tenni azért, hogy Rióban esélyes legyen a csapat?

Rengeteg területen kell még fejlődni. Ami szembetűnő volt, hogy minden meccsünket jól kezdtük el, a második negyedben azonban minden egyes alkalommal visszaengedtünk. Az volt a kérés az elődöntő előtt is, hogy ha megszerezzük a két-három gólos előnyt, akkor azt vigyük végig. Ennek ellenére most sem sikerült jól a második negyed. Ilyenkor valamiért magunkra engedjük az ellenfelet, és elkezdünk védekezésben és támadásban is kapkodni. Ezt rutinból lehet csak kijavítani.


Nagy nem érti, a második negyedben miért egednek ki mindig


Benedek Tibor szerint a fiatalok ezen a tornán egy hét alatt akkora lelki fejlődésen mentek keresztül, mint normális esetben két-három év alatt. Szerinted bevethetőek lesznek már Rióban?

Én 32 éves leszek a nyáron, de ilyen pillanatokat még nem éltem át, mint itt. Ha azt nézzük, hogy ezek a fiatalok most be lettek dobva a mély vízbe, akkor már előrébb tartanak néhány évvel, mint én. Ha ezt okosan tudják felhasználni a jövőben, akkor sokat profitálhatnak ebből az egy hétből.

Nem lehet, hogy csapatépítés szempontjából mégiscsak jól jött ez a trieszti selejtező?

Az első pillanattól kezdve azt mondtam, hogy hiszek a sorsban, hiszek abban, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell. Most is így gondolom, hogy ennek így kellett történnie, hogy egy paraszthajszálon múlt a németek elleni negyeddöntő végén, hogy kapufára pattant a labda. Ezekből a pillanatokból iszonyatosan sokat lehet tanulni és rengeteg erőt lehet belőlük meríteni.


Manhercz és a többi fiatal sokat fejlődött Triesztben


Mit lehet még meríteni ebből a tornából az olimpiára?

Ez egy hektikus hét volt. Egy nagy terhelésből belecsöppentünk egy másik közegbe, a bajnokság megszakadt, nem tudtunk együtt gyakorolni, voltak sérülések is, kicsit úgy jöttünk ki, hogy összevisszaság volt a csapat körül, messze nem voltunk száz százalékosak. Itt kezdtük el felvenni a ritmust, Rio viszont teljesen más lesz, lesz nyugodt két hónapunk, nem kell kapkodnunk, fel tudjuk magunkat építeni.

Elég jól megy most a Nagy testvéreknek, Viktor kijutott az olimpiára, Dániel pedig WTCC-s szerződést kapott a Zengő Motorsporttól. Mennyire lepett meg, hogy az öcséd 17 évesen a túraautózás királykategóriájában versenyezhet?

Már 18, hiszen pont most volt a születésnapja, ezúttal is boldog születésnapot, Öcsi! Én tudtam, hogy ő mire képes, hogy mire lehet képes, hogy mennyire elhivatott és mennyi alázat van benne. Az egy külön öröm, hogy a Suzuki Kupából egyből a WTCC-be került, szerintem ilyen még soha nem történt, egyből három lépcsőfokot lépett. Nyilván még türelmesen várnia kell az eredményekre, és nagyon óvatosan kell vezetnie, hogy ezt a sokkot, ami most őt érte, fel tudja dolgozni, de nem hiszem, hogy rosszul kezelné a helyzetet.



Miben tudsz neki segíteni?

Bár az autóversenyzéshez nem értek, de az élsport pszichológiájában tudok neki segíteni. Elmondom, hogy miből jöttem ki jól és miből rosszul, próbálom elérni azt, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amiket én elkövettem. Lehet mondani, hogy ő egyéni versenyző, de mégiscsak egy csapatban versenyez ő is, akárcsak én. Viszont ahogy a kapus is egy csapaton belül egy kicsit egyéni versenyző, ahogy a kapu csak az övé, úgy egy autóversenyzőnek is az autója csak az övé. Ha összejönne neki is egy jó szereplés a WTCC-ben és nekem is Rióban, akkor tényleg egy remek évet zárhatnánk.