Ennyi pénzről a múzeumok nem is álmodhatnak

Fotó: MTI / Reprodukció

-

Hogyan vesz részt az állam a műkincspiacon, és mik voltak az utóbbi évek legfontosabb beszerzései? Utánajártunk.


A 4,5 milliárd forintért megvásárolt Tiziano-festmény a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának eddigi legnagyobb presztízsű és legdrágább beszerzése. A tavalyi év elején életre hívott program keretein belül 2018-ig 30 milliárd forintból vásárolhatnak vissza külföldi tulajdonban lévő magyar műkincseket, vagy gondoskodhatnak róla, hogy biztosan itthon maradjanak az egyetemes vagy a magyar kultúrkincs jelenleg is hazai magángyűjteményekben lévő, fontos darabjai. A program vezetője Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke, a vásárlásokat egy tanácsadó testület felügyeli, amely az alelnökön kívül a hazai országos közgyűjtemények vezetőiből és más neves szakértőkből áll. Ez a testület hivatott meghatározni meg a műkincsek eredetiségét, művészettörténeti jelentőségét és értékét.


Gerhardt Ferenc és Baán László az Értéktár programról tartott hétfői sajtótájékoztatón


A 30 milliárd forintos keretösszeg és az elmúlt másfél év vásárlásai mutatják, hogy az MNB sokkal komolyabb összegeket szán a műkincsekre, mint amekkora vételi ajánlatot a magyar múzeumok tehetnek egy-egy, a gyűjteményükből hiányzó műtárgyra. Önmagában szokatlannak számít, ha nem is példa nélküli, hogy állami intézmények saját hatáskörükben vásároljanak ilyen értékű műkincseket. Magyarországon ugyanis a műtárgyak vásárlását alapvetően a múzeumok végzik, szem előtt tartva, hogy milyen fontos művek hiányoznak a gyűjteményükből, mi az, ami a legjobban illene a meglévő kollekcióba.


A múzeumok nem tudják tartani a lépést

A magyar múzeumi közgyűjteményekben található műtárgyak tulajdonosa az állam, ugyanakkor az új vásárlásokat a múzeumok intézik. Az intézmények saját kutatói, művészettörténészei mérik fel, hogy mire van szükség. Az utóbbi években, nagyjából a kétezres évektől azonban már a nagyobb múzeumoknak sem igen volt rá pénzük, hogy nagy értékű műtárgyakkal gyarapíthassák a gyűjteményüket. Ehhez képest teremt teljesen új helyzetet, hogy a Magyar Nemzeti Bank is részt vesz az állami műkincsbeszerzésekben.



„A nyolcvanas, kilencvenes években még tudtunk vételi ajánlatot tenni, akár a kikiáltási ár duplájáért” – idézi fel Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, hogyan zajlottak a műtárgybeszerzések régebben. Ekkor még százezres nagyságrendű vételárakról volt szó. Azóta a magángyűjtemények erősödése miatt sokkal magasabb összegekért adják-veszik a műkincseket az aukciókon, a múzeumok pedig nem tudták tartani a lépést. Ráadásul Szücs szerint az is nehezíti a vásárlásokat, hogy általában a kinézett műtárgy tulajdonosa sürgősen nyélbe akarja ütni az adásvételt, a múzeumoknak viszont sokáig tart, mire össze tudják szedni a pénzt.

Saját források hiányában általános múzeumi gyakorlattá vált, hogy állami pályázatokon indulva, esetleg magáncégek, szponzorok támogatásával intézzék a vásárlásokat. Ha elérhetővé válik egy jelentős, a gyűjteménybe passzoló mű, a múzeumok munkatársai a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt pályázatok útján próbálhatják megvásárolni. A komolyabb értéket képviselő műkincseket viszont NKA-pályázatokból sem lehet megvenni, ilyenkor más állami intézmények támogatására van szükség.


A Magyar Nemzeti Galéria épülete


Az állam közbelép

Az utóbbi 15 év legfontosabb múzeumi vásárlásai közé tartozott az actiumi relief egy darabja, a császárkori római művészet fontos emléke, amelyet a Szépművészeti Múzeum vett meg 95 millió forintos állami támogatással. A vásárlás azért volt kiemelt jelentőségű, mert az Augustus-korabeli műtárgy egy kisebb töredéke már előtte a múzeum birtokában volt. Szintén az antik gyűjteményt gyarapította a Szépművészeti eddigi legnagyobb értékű beruházása, a 100 millió forintos állami támogatással megvásárolt, óbirodalmi (i.e. 2200 körül) sírból származó, több mint 2 méteres reliefes faltöredék.


Az actiumi relief egy darabja


Kiemelt múzeumi beszerzésnek számított Robert Capa fényképeinek megvásárlása is. A nagyjából ezer fotóra 280 millió forintot költött a Nemzeti Múzeum 2009-ben, célzott kormányzati támogatással. Ez volt a Nemzeti Múzeum utóbbi tizenöt évének legkomolyabb vásárlása, de ennél jóval alacsonyabb összegeknél is állami vagy magánjellegű szponzorációra szorulnak – a múzeum közlése szerint nincsen saját műtárgy-szerzeményezési keretük, a költségvetésből már nem jut erre. Az 500 ezer forint alatti vásárlásokhoz szükséges pénzt megpróbálják más területekről átcsoportosítani, ha ennél drágább a kinézett műtárgy, kénytelenek állami szerveknél lobbizni.


múzeumok költései


Előfordult ugyanakkor az is, hogy állami szervek nem támogatóként léptek fel a múzeumok műtárgyvásárlásainál, hanem saját hatáskörükben döntöttek a beszerzésről – majd a számlát a múzeummal fizettették ki. Két éve a pécsi városvezetők húzása kavart botrányt: bejelentették, hogy 19 millió forintért megvesznek egy Zsolnay-vázát. Pontosabban nem ők, hanem a Janus Pannonius Múzeum, az ottani szakemberek azonban erről nem tudtak, sőt, az igazgatót is meglepetésként érte a hír, hogy saját forrásaikból kell kigazdálkodniuk egy általuk nem is tervezett vásárlást.

Természetesen az állami szervek nem csak múzeumokkal összefogva – vagy ahogy a pécsi eset mutatja, a múzeumok kontójára – vásárolnak műtárgyakat. A kultúráért felelős államtitkárság tájékoztatása szerint leggyakrabban a Fővárosi Vagyonkezelő, a műemlékvédelemmel foglalkozó Forster Központ, valamint a mostanában legaktívabb Magyar Nemzeti Bank vesz műtárgyakat, arról azonban nincsen közös nyilvántartás, hogy az egyes intézmények mennyit költenek ilyen célra.


zsolnay

Zsolnay-kiállítás a budai Várban


Csontvárytól Tizianóig

A tavaly indult Értéktár program keretein belül óriási összegeket költő Magyar Nemzeti Bank már korábban is adott pénzt egy-egy komolyabb beszerzéshez. Bernard van Orley Krisztus az olajfák hegyén című festményét is a jegybank segítségével vehette meg a Szépművészeti 2006-ban 70 millió forintért. Egy évvel azelőtt pedig, Járai Zsigmond elnöksége idején vásárolta meg az MNB Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusát, és adományozta a Magyar Nemzeti Galériának, ez azonban kivételes esetnek számított.

Az MNB jelenlegi vezetésének célja, hogy visszavásárolja a legfontosabb, külföldi tulajdonba került magyar műveket, itthon tartsa a hazai hagyatékokban található munkákat, valamint a „kulturális örökséget jelentős mértékben gyarapító” műkincseket vegyen a múzeumok számára. A legtöbb pénzt, 4,5 milliárd forintot Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festményére költötték. Ez a kép eddig is egy hazai gyűjtő, Pintér Gyula tulajdonában volt, és folyamatosan ki volt állítva. Védett képként nem lehetett volna kivinni az országból, így a vételárat több szakmabeli sokallja.


MNB Értéktár Program

Tiziano Vecellio: Mária gyermekével és Szent Pállal


Pócs Dániel reneszánszkutató, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa szerint a Tiziano-képnek a védettsége miatt nincs is igazán értelmezhető világpiaci ára. Ennek ellenére a jegybank által fizetett vételár nagyságrendileg megegyezik azzal a rekordösszeggel, amennyit a Sotheby’s aukciósház 2011-es árverésén fizettek egy másik Tizianóért – a Sacra Conversazione 16,9 millió dollárért, kb. 4,7 milliárd forintért talált új gazdára. Pócs nem érti, ha a jegybank ilyen összegeket költhet műtárgyakra, miért magyarországi magángyűjteményből vásárol, ráadásul egy olyan képet, amely nem tartozik a művész legjelentősebb alkotásai közé – a kutató szerint Tiziano műhelyében rengeteg Madonna-kép készült, egy nagyobb méretű portré jelentősebb értéket képviselne.

Ám ez a vásárlás és az Értéktár program néhány másik beszerzése sokkal inkább presztízsberuházásnak tekinthető, hasonlóan a Seuso-kincsek egy részének két évvel ezelőtti visszavásárlásához. Gerhardt Ferencnek feltett kérdéseinkre az MNB sajtóosztályáról elmondták, hogy ezeknek a nagy értékű műalkotásoknak a beszerzése ugyanúgy a nagyobb múzeumok vezetőinek egyetértésével zajlik. Ajánlásokból egyébként nincs hiány, például a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége tételesen felsorolta az MNB kezdeményezésének indulásakor, milyen műtárgyakra lenne szükségük az általuk képviselt intézményeknek.


MNB Értéktár Program


Senki sem vitatja, hogy az Értéktár programban rengeteg lehetőség rejlik, hiszen a jegybank olyan árakat engedhet meg magának, amelyekről a múzeumi dolgozók nem is álmodhattak. A múzeumi vezetők, szakemberek ötleteit figyelembe véve az egyes kollekciók jelentős művekkel gyarapodhatnak, valamint fontos magángyűjtemények sorsa rendeződhet. Legutóbb az Artpool gyűjteményét vette meg a jegybank, így a magyar neoavantgárd művészettel foglalkozó intézmény anyaga biztosan itthon marad – ugyanakkor nem tisztázott, hogy továbbra is kutatható marad-e az archívum.


Kövesd a VS.hu kultúrrovatát a Facebookon is!