Engem is George Clooney vigyen el a vidámparkba!

Forrás: Fórum Hungary

-

A Holnapolisz pont olyan, mint egy lefilmezett családi kirándulás Disneylandbe, ami nem csoda, mert az alapötletét is egy vidámpark adta. Együgyű és humanista mese, néhány megható pillanattal, de George Clooney-tól bébiszitterkedésnél többet vártunk volna.


Mindig gyanakvással tölt el, ha vidámparki látványosságok adják egy film alapötletét. A Karib-tenger kalózai első része kivételes eset, annál cseppet sem zavart, hogy a disneylandi szellemvasútból írták a forgatókönyvet, mert voltak benne élő, lélegző karakterek, kalandos és vicces volt a története, Johnny Depp pedig Jack Sparrow-val emblematikus hőst teremtett. A Holnapolisz (Tomorrowland) alkotói ugyanezeket szerették volna elérni, csak a műfajt cserélték kalózfilmről sci-fire. Még a sztori is hasonló: a fiatal, lázadó szellemű és álmodozó főszereplőnek birtokába kerül egy mágikus talizmán, amely ismeretlen, csodákkal és veszélyekkel teli varázsvilágba vezeti őt és idősebb, illúzióit vesztett útitársát.


Holnapolisz


A gond csak az, hogy a Holnapoliszból hiányzik az a frissesség és lendület, ami A Karib-tenger kalózait – szigorúan csak az első részről beszélünk – kiemelte az óriási költségvetésű nyári popcornfilmek tömegéből. Pedig hatásos a nyitány: George Clooney szomorúan ráncolja dús szemöldökét, és a kamerába mondja, hogy az emberiség napjai meg vannak számlálva, majd el is kezdi mesélni, hogyan sodródtunk az apokalipszis szélére. A hangvétel akkor változik meg, amikor a képen kívülről egy lány akaratosan instruálni kezdi Clooney figuráját, hogy legyen optimistább. Kettejük civódásából rögtön megértjük, hogy nem világvégi nyomasztásra, hanem könnyed szórakozásra számíthatunk, ahol valaki, remélhetőleg Clooney, végül úgyis megmenti a Földet.


George Clooney a Holnapolisz című filmben


A bevezető után a cselekmény a múltban, az 1964-es New York-i világkiállításon indul be igazán. Ide érkezik a tíz év körüli Frank Walker, aki csillogó szemekkel mutogatja házi készítésű jetpackjét, amit a szinkronizált változatban röptáskának magyarítottak. Brad Bird, a film rendezője itt van igazán elemében: a hidegháborús űrverseny nosztalgikusra hangolt világát már első filmjében, a Szuper Haverben is könnyű kézzel, emlékezetesen teremtette meg, és Frank is pont olyan, mint annak a filmnek a főhőse.

A kisfiú annyira lelkesen magyarázza az ötleteit a világkiállítás cinikus szervezőjének (Hugh Laurie), hogy a közelben tébláboló, titokzatos lány megajándékozza egy kitűzővel, amelynek segítségével Frank egy alternatív valóságban találja magát, ahol égbe törő, karcsú tornyok alatt, fákkal borított leszállópályák között cikáznak azok, akiknek igazi jetpackjük van. De hogy egészen pontosan micsoda is a címbe foglalt Holnapolisz, arra csak később derül fény.


Britt Robertson


Sajnos a folytatásban nem Frankkel maradunk, az ő karaktere csak egy órával később, a történet jelenidejében, immár Clooney alakításában tér vissza. A film valódi főszereplője ugyanis nem ő, hanem egy Casey nevű kamaszlány (Britt Robertson), aki éjszaka darukat rongál, így próbálva megakadályozni, hogy lebontsák a NASA-kilövőállomást, ahol az apukája dolgozik. Mivel ő is a csillagokba vágyik és szeret képzelődni, nem éri meglepetésként a nézőt, hogy neki is kijár egy kitűző, amivel beléphet Holnapoliszba. Előtte azért a megkeseredettnek tűnő Franket is felkeresi, és naná, hogy visszaadja a hitét abban, hogy a környezetszennyezés, éghajlatváltozás és hasonlók miatt végóráit élő Földet igenis meg lehet menteni, amihez persze az utópikus űrváros fejlett technológiája is kell. De a leginkább arra van szükség, hogy merjünk álmodni.


Britt Robertson, Hugh Laurie, George Clooney


Brad Bird legutóbb a Mission: Impossible negyedik részét rendezte, ami az előzményeinél játékosabb és – egyáltalán nem rossz értelemben véve – súlytalanabb lett. Az egyik legkorábban épült disneylandi látványosság által inspirált Holnapolisz is maximálisan családbarát, az M:I4-nek, vagy Bird legjobb filmjének, a Hihetetlen családnak a fáradhatatlan tempója és remek humora viszont ezúttal fájóan hiányzik. Ráadásul a karakterek sincsenek elég jól megírva ahhoz, hogy igazán érdekessé váljanak. Clooney az elmúlt években minden szerepében karizmatikusabb volt, itt inkább unottnak látszik. Britt Robertson tehetségéről – akit a Sikoly 4-ben és az Elpuskázva című Vince Vaughn-komédiában lehetett látni a magyar mozikban – pedig senkit nem ez a film fog meggyőzni.


Britt Robertson


Mindezek ellenére a Holnapoliszt mégis érdemes lehet megnézni a gyerekekkel, mert a teremtő képzelőerő fontosságát és az egyéniség értékét hangsúlyozó tanulság nyilvánvalóan megszívlelendő, még ha naiv és együgyű módon közvetítik is. Kissé lassú és elnyújtott, de látványos, humanista mesét kapunk, amelynek a fináléjára legalább egy megható és vicces romantikus jelenet is jutott ember és robot között. Ez a rész végre a család összes tagjához szól, mert egyébként a Holnapolisz leginkább csak azoknak a felnőtteknek ajánlható, akik érett fejjel is úgy gondolják, hogy a jetpacknél nem létezik menőbb találmány.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!