Én még a Balatont se láttam

Fotó: Marton Magocsi / Marton Magocsi

-

Vidéki strandok, a koszos Duna-part, pár évente egy nap a Velencei-tónál – sokaknak csak ennyi nyaralás jut egy évben. De sok ápolónő vagy dada évek vagy akár évtizedek óta nem jutott el sehová. A közmunkásoknak még szabadságból is kevesebb jár, az ország keleti feléből pedig már a Balaton is elérhetetlenül messze van.


Papíron a magyar turizmus növekedik, a magyarok egyre többször járnak külföldre és egyre több pénzt hagynak ott. Sokaknak azonban egyáltalán nem természetes, hogy ha itt a nyár, akkor felkapják a gyerekeket, és irány a tenger. Nem kell ahhoz a kelet-magyarországi szegénytelepekre menni, hogy olyan magyarokkal találkozzunk, akik már évtizedek óta nem tudtak eljutni nemhogy külföldre, de a laktótelepvégi piszkos Duna-parton kívül sehová sem - írja az abcug.hu.

A lap körbekérdezte az ország különböző területein élőket: kinek hová van lehetősége eljutni idén nyáron.

23 éve nyaraltam utoljára egy diabetes táborban Parádfürdőn… Családdal együtt soha. Dolgoztam, most munkanélküli vagyok. Régen a munka miatt nem volt idő, ma már nincs miből. Nem érte meg. (Ferenc)

“Én ide járok, Alsó-Horvátországba” – mondta Edit, aki éppen egy padon ücsörgött a békásmegyeri panelházak között péntek délután. Idén januárban ment nyugdíjba, előtte a közeli óvodában volt dada. Alsó-Horvátországnak pedig semmi köze az Adriai tenger partján fekvő államhoz, Edit a békásmegyeri Duna-partot hívja így.

Marikáék négy éve költöztek Budapestre Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, ahol a határ mentén éltek. “Szabolcsból messze volt a Balaton” – mondta. Dupla annyi idő és dupla annyi pénz volt elautózni onnan a magyar tengerhez, mint a fővárosból, így rendszerint el sem indultak.

Erzsébet évek óta közmunkásként dolgozik Budapesten, jelenleg éppen két állás között van. A férje bádogos, jelenleg szintén munkanélküli, együtt nevelik a 11 éves kislányukat. A 22 800 forintos szociális segélyből, plusz a családi pótlékból élnek. “Nyaralásról szó sem lehet ebből a bérből” – mondta Erzsébet, pedig a Velencei-tóra terveztek menni. Egy teljes napra. Nem baj, majd talán jövőre – mondta.

A kislány napközis táborban van, ott egész nyáron ingyen gondját viselik. Sőt, Erzsébet szerint még olyan helyekre is elviszik kirándulni, ahová a szülőkkel esélye sincs eljutni. Például a budapesti állatkertbe.

A közmunkásoknak nemcsak pénzük nincs, de jóval kevesebb rendes szabadság is jár, mint a nem ebben a szférában dolgozóknak. Minden közfoglalkoztatottnak maximum 20 nap szabadság jár egy évben, az életkorától, gyermekei számától, egészségi állapotától függetlenül, pedig egy átlagos munkavállalónak 27 nap fizetett szabadsága van egy évben. Ráadásul, a Közmunkás Mozgalom a Jövőért közleménye szerint azt a húsz napot is csak a már elvégzett munka idejével arányosan vehetik ki, azaz egy hónap után 1-­2 napot - olvasható az abcug.hu cikkében.