Eltöprengtek a magyarok a káoszprofesszor előadásán

-

Fogékonyan reagált a magyar közönség a világ legnagyobb teniszszakértője, Craig O'Shannessy budapesti előadására, pedig nem is értett mindenben egyet vele. A sportágban csak most jött el a nagy felfedezések ideje, pedig máshol már természetes, ami itt forradalminak számít.


Alexander von Humboldt természettudós és utazó a 18. század végén fogott bele a világ fölmérésébe. Igazi polihisztor volt, számos tudományos cikket közölt a növénytani, ásványtani, geográfiai és egyéb feljegyzéseiből. Az utazásai rendkívül hasznosnak bizonyultak az addig kevéssé ismert vidékek feltérképezése szempontjából.

De a munka befejezetlen maradt. Kétszáz évvel Humboldt után Craig O’Shannessy elkezdte az addig ismeretlen foltnak számító tenisz feltérképezését. Miért nem tette már meg más is ezt? Mert „a teniszben jóval kevesebb pénz van, mint az NFL-ben vagy a fociban, tehát a játék statisztikai elemzése egyáltalán nem terjed el” – mondta a VS.hu-nak a világ első számú teniszelemzője, aki többek közt Novak Djokovicnak is segített ellenfeleket feltérképezni, állandó szakírója a BBC-nek és a New York Timesnak, és a sportág legfontosabb oldalán, az ATP honlapján is elemez, legutóbb például a Djokovic–Federer vb-döntőt.



Hogy is van ez?

O’Shannessy – aki húsz éve edzősködik is – Amerikában rendszeresen tart előadásokat, Európában pedig egy háromnapos magyarországi turnéval debütált. Előbb Budapesten tartott egy előadást, amelynek végén elemezte Andre Agassi egyik meccsét, majd két napon át a Dunakeszi Teniszklubban bemutató oktatást tartott.

A játék szisztematikus felmérésével számtalan meglepő statisztikára bukkant, melyeket ismerve az edzésmódszereken is érdemes változtatni. „Hm. Nem értek egyet mindennel, de ezt meg ezt kipróbálom majd” – nagyjából így hangzott egy tipikus vélemény a szünetben. A szép számban megjelent magyar edzők – a szervezők több mint kétszer annyi embert próbáltak meg elhelyezni a teremben, mint amennyivel előre kalkuláltak – kicsit talán szkeptikusak voltak, de egyértelműen elismerték: „a legkevesebb, hogy az ember elkezd agyalni ezeken a felvetéseken, és akkor máris megérte”. Miközben számos, a hazai edzők részéről közönnyel fogadott focis továbbképzésről hallottunk, a teniszesek még az előadás végi kérdéseknél is aktívak voltak.


A magyar közönség


A guru is tanult

„A magyar edzők ugyanúgy reagáltak, mint az amerikaiak, még a nyelvi akadály sem számított” – mondta később O'Shannessy, aki maga is tudott tanulni az estén. Az előadása végén például megkérdezett több gyereket, hogy számukra mi volt a legérdekesebb az elhangzottakból. „Az edzőm állandóan hosszú labdameneteket gyakoroltat, pedig az fölösleges” – hangzott egy őszinte vélemény.

Valóban, a szakember egyik legfontosabb következtetése, hogy bár a világon mindenhol a hosszú labdameneteket gyakoroltatják, valójában a menetek hetven százaléka négy ütésen belül eldől, csak minden tizedik alkalommal jutnak el a játékosok kilenc ütésig. „Az idei AusOpenen a férfiaknál 4,2 ütésből állt egy átlagos labdamenet, a nőknél 3,7-ből. Mi értelme tízütéses szériákat gyakorolni?”


Az igazán hosszú labdamenetekért megőrül a közönség, érthetően: 29 038 pontból mindössze 9-hez kellett legalább harminc ütés.

Még meghökkentőbb, mennyire kicsi a különbség a profik világában: Rafael Nadal 2004 és 2014 között kilenc Roland Garrost nyert, miközben az összes megnyerhető pont 56 százaléka lett az övé. Alig több mint a pontok felét megnyerve szerzett tehát kilenc GS-trófeát Párizsban. Federer vagy Serena Williams az összes pont 55 százalékát nyerte meg a legjobb éveiben, Andy Murray 54-et.

Egy százalék javulás pedig dollármilliókat jelenthet: Federernél 2013-ban 54 százalék volt ez az arány, 2014-ben már 55: előbb egy tornát nyert egész évben, és hárommillió dollárt keresett, aztán öt tornát húzott be, és hatmilliót keresett.


Edzés Dunakeszin


Agassi leckéi

Ugyanakkor nem csak számokról, elvekről is volt szó bőven. Például arról, hogy a játékosnak mindig tudnia kell: ő a második legfontosabb személy a pályán. A teniszben az ellenfelek figyelése ma még kimerül az alapokban: el lehet fárasztani, jó a fonákja, gyenge a második szervája. Az ausztrál edző viszont azt mondja, stratégiát kell kidolgozni, amihez alaposabban ismerni kell a másik játékát. Ennek illusztrálására Andre Agassi játékát, mi több, nyilatkozatait elemezte. A nyolcszoros GS-győztes amerikai rendre az ellenfeléről beszélt a meccsek után, választékosan és intelligensen, de már a meccs közben a testbeszédén is látszott, mennyire koncentrál, és hogyan olvassa le a másik játékát, miközben pontról pontra felépíti a sajátját.


Agassi a példákban három különböző meccsen háromféle játékkal rukkolt elő, mindannyiszor belekalkulálva az ellenfél erősségeit és gyengéit. Lassítva figyelve a mozgását valóban hátborzongató a tudatossága. O'Shannessy pedig elárulta: a videós elemzés után mindig megkérdezi az amerikai tanítványait, ki próbált már el fejben egy négyütéses labdamenetet? Senki nem teszi fel a kezét, soha.


Óra közben


Felfelé a ranglistán

Egyelőre inkább az Ernests Gulbis-féle hozzáállás a jellemző: „Taktika? Nem nagyon izgat. Ha jó napom van, úgyis megverek bárkit, ha rossz, úgyis kikapok bárkitől. Nem fogom kockásra ülni a seggem az ellenfeleim meccsein.” Nem csoda, hogy sokak szemében Gulbis csak egy ismeretlen lett maradt. Pedig az ellenfelek feltérképezése és a meccselemzés


a lehető legkevésbé forradalmi, egyedül ebben a sportban számít annak

– fogalmazott O'Shannessy egyik tanítványa, Rajeev Ram. A 31 éves amerikai játékost egy év alatt a ranglista 272. helyéről a 95.-re repítette a guru.

Mivel Ram már 27 éves volt, amikor elkezdtek együtt dolgozni, nem feltételezhetjük, hogy a nagy javulás egyébként is bekövetkezett volna. „Megtanított, hogyan használjam az erősségeimet, és hogyan rejtsem el a gyengéimet. Egyértelműen tisztábban látom a játékot” – mondta a játékos, akinél alapvetően azt kellett elérni, hogy középre kapja a labdákat, mert onnan sokkal jobban üt, mint a szélekről.


Ram alighanem kihozta a maximumot a pályafutásából


A hibák játéka

Az ellenfeleket nem csak azért kell ismerni, mert annyira nemes fogalom az alázat és a tisztelet: fontos fegyver is. Számos korosztályban számos felmérés készült, mindig ugyanazzal az eredménnyel: a férfiaknál 30 százalék nyerő ütésre 70 százalék nem kikényszerített hiba jut, a nőknél pedig 27-73 százalék az arány.


Egy nem kikényszerített hiba olyan, mint egy szülinapi ajándék.

Könnyebb rossz játékra kényszeríteni az ellenfelet, mint ragyogóan játszani” – állapította meg az elemző, majd végigvette, milyen sokféle módja van az ellenfél hibára kényszerítésének. Érdemes ezekre rájátszani, ahelyett, hogy valaki állandóan csak a saját játékával foglalkozna.


O'Shannessy kérdésünkre eltöprengett, melyik eredményére a legbüszkébb. Ram mellett dolgozott Kevin Andersonnal is, valamint ő készítette fel Dustin Brownt, amikor a jamaicai-német legyőzte Rafael Nadalt Wimbledonban a „szervezett káosz” fedőnevű stratégiával. Az ausztrál mégis arra a legbüszkébb, hogy világszerte segít változtatni a teniszről való gondolkodáson, mert edzőknek is előad, akik aztán továbbadják a tudását.



Mennyire hasznosak vajon a tanácsai? O'Shannessy sem állítja, hogy mindez szentírás volna, de azt mondja, a legfontosabb következtetésekkel érdemes kalkulálni. Ivan Lendl pedig az elemzés fontosságáról csak nyersen odavetette: „Akit nem érdekel, az az ő baja.”


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!