Eltévedtem, úgyhogy sétálok négyezer kilométert

Forrás: Andy Dávidházy

-

Életközepi válság? Le lehet sétálni fél év alatt. Andy Dávidházy Mexikótól Kanadáig gyalogolva döntötte el, mit akar az élettől, a szelfivideóját bő három hét alatt már több mint egymillióan látták. Skype-on mesélt a VS-nek a kalandról.


Akármit mondanak is a költők és a gyereküket altató apák, a távolságot nem kapjuk meg üveggolyóként. Fáradsággal és idővel lehet csak meghódítani. Ezt valószínűleg mindenki nagyon jól tudja, ezért futhatott körbe pillanatok alatt az interneten az a videó, amelyen egy turista hat hónap alatt végigsétál az amerikai Pacific Crest Trail nevű 2600 mérföldes – mintegy négyezer kilométeres – túrán, és mérföldenként készít egy szelfit. Eddig több mint 1,3 millióan látták.



A túrázó neve Andy Dávidházy, 47 éves, és nem ez volt az első kalandja.

Az életközepi válsággal könyveket írtak tele, talán azért, mert nem lehet megúszni. Kivétel, ha az ember fiatalon hal meg, mint Kurt Cobain, de az csalás. Dávidházy nem csak gondolta, hogy maga mögött kellene hagynia mindent, amikor beköszöntött az érzés, hanem meg is csinálta. Otthagyta kreatív igazgatói állását, eladta a lakását, szakított a barátnőjével, majd beült a kocsiba a kutyájával, és Seattle-ből elindulva megcélozta Új-Fundlandot.


Jéghegyeket akartam látni.

A tervbe egy hiba csúszott: amikor a túra felénél New Yorkba ért, ahol az apjával töltött pár napot, kitört a forradalomsorozat, amelyet arab tavasznak neveztek el. A jéghegyek hátrébb kerültek az érdeklődési területek között, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök lemondása után Andy repülőjegyet vett, és pár Leica kamerával, valamint hatvan tekercs filmmel Kairó felé vette az irányt.



„Úgy éreztem, oda kell mennem. Nagyon inspirált, hogy fiatalok, bátran, szenvedéllyel és békésen próbálták megváltoztatni az országukat” – mesélte Skype-on a VS-nek úgy, hogy még mindig sütött a lelkesedés a hangjából. Tíz napot töltött fotózva, emberekkel beszélgetve a Tahrir téren és Kairóban.



Akkor nem is gondolt arra, hogy veszélyes lehet, amit csinál. „Valószínűleg elég naiv, önbizalomteli és talpraesett voltam, hogy kezeljem. Többször volt konfliktusom a rendőrséggel, mert fényképezőgépet vittem mindenhová, és fotóztam, de azt hiszem, segített, hogy egy kicsit arrogáns voltam, ráadásul amerikai és férfi. Nem tetszett, hogy valószínűleg ugyanazokkal az emberekkel kellett egyezkednem, akik borzasztó bűntetteket – gyilkosságot, nemi erőszakot – követtek el” - mesélte Dávidházy.


Nagyon furcsa időszak volt: senki nem tartozott senkinek felelősséggel. Mubarak már nem volt hatalmon, a rendőrök nem csináltak semmit, nem volt főnökük. Szürreális helyzet jött létre, teljes hatalmi vákuum.

Az egyiptomi képekből kiállítási anyag lett, Dávidházy pedig befejezte a 25 ezer mérföldes autós túrát, majd újra munkába állt. A kalandozásnak azonban nem tudott sokáig ellenállni, 2013 tavaszán újra útnak indult, ekkor már gyalog.


Két munkahely között volt, nem tudta, mit akar kezdeni az életével, és eszébe jutott, hogy tavasszal szoktak indulni a mexikói határ közeléből azok, akik a Pacific Crest Trail nevű négyezer kilométeres túra teljes hosszán végigsétálnak. Egy hét alatt talált pótgazdát a kutyájának Seattle-ben, két hét alatt összeszedte a felszerelést, és már úton is volt.


„Az volt a legvonzóbb a túrában, hogy nagyon egyértelmű. Egy irányba lehet menni, nincsenek rövidítések. Vagy végigsétálsz Mexikótól Kanadáig, vagy nem. Nem a természethez való közel kerülésről, a szórakozásról vagy élményszerzésről szólt nekem az út, hanem arról, hogy teljesítsek. Ez volt a legnehezebb dolog, amit ki tudtam találni” – mondta Dávidházy.

Ilyen bevezetés után nem lehetett kihagyni a kérdést, hogy mi volt a legnehezebb pont, amire a meglepőségében is vicces választ kaptam.


Az első hétszáz mérföld.

Andy szerint ez a majdnem ezeregyszáz kilométer kellett ahhoz, hogy átálljon a természetben való életre, a lábai hozzászokjanak a folyamatos gyalogláshoz, ráadásul ennek a végére érnek ki a túrázók az első, sivatagos, vízhiányos szakaszról. Hogy mégis legyen mihez viszonyítani, az Országos Kéktúra alig hosszabb ezeregyszáz kilométernél. Ha egyszer végigsétálják egyhuzamban, akkor minden, ami utána jön, már egyszerűbb.

A 702. mérföldnél található Kennedy Meadows volt a fordulópont. „Magashegyi lesz a táj, mindenhol van víz, csak belemeríted a kulacsod a patakba, és megihatod. A többi túrázó is jobb kedvű, akikkel összefutsz.” A kihívás nem lesz kisebb, hátravan még 1600 mérföld, ami alatt arra kell koncentrálni, hogy az ember sétáljon tovább, igyon és egyen.



Mi az értelme?

A 2600 mérföld megtétele nagyon sok időt vesz el, de nem unatkozik közben az ember. Az út egy részét a sétálásban teljesen elmerülve töltötte Dávidházy, de sokat törődött az apróságokkal is. „Biztosan jártak a fejemben kreatív ötletek is, de valószínűleg arra gondoltam a legtöbbet közben, hogy mennyire fáj a lábam, milyen iszonyatosan nehéz ez nap, mennyire csípnek ma a moszkitók, vagy hogy abba kéne hagyni. Ezekkel többet törődtem, mint a filozófiával” – mondta nevetve. Majd hozzátette, hogy a Pacific Crest Trailen valójában nagyon egyszerű az élet: mozogni kell, és vizet találni, különben meghal az ember.


Pacific Crest Trail


Értelme mégis volt a szelfis videón túl is a projektnek. Dávidházy rájött, hogy történeteket akar elmondani. Akár egy olyan filmmel, amely a hat hónapos túrázásból készült, és idén nyáron fogják bemutatni, akár fotókkal, mint az egyiptomi látogatás után tette. Az élet megfejtésére pedig nem is sok az a hat hónap, amit elsétált belőle.


Debrecen, ex Kassa, tengeri hajó


Nagypapi, a tengerész

Andy nem az egyetlen kalandor a családban. Akármennyire jó történet is a jéghegyet nézni Új-Fundlandig autózó amerikaié, a nagyapját valószínűleg soha nem fogja lepipálni. Az 1911-ben született Dávidházy András – akire a túrázó Dávidházy csak nagypapiként hivatkozott – a második világháború alatt az akkor még létező magyar fekete-tengeri kereskedőflotta egyik tengerészkapitánya volt. A háború végén pedig addig hajózott a Dunán a rábízott három áruszállítóval, amíg amerikai csapatok nem állták útját Ausztriában. Az egyik hajó még ma is vízen van: az m/s Kassát ugyan ma Debrecennek hívják már, ellenben Budapest közepén parkol múzeumhajóként.

A békeszerződések 1947-es megkötése után a kapitány a hazatérés helyett előbb Argentínába, majd kilenc év múlva az Egyesült Államokba költözött. Az utóbbi helyen ismét építhetett és tesztelhetett hajókat. Fő kezdeményezője és támogatója volt Horthy Miklós magyarországi újratemetésének.