Elképesztő érvek, miért nem kaphatunk uniós pénzt lakásfelújításra

Fotó: MTI / Czika László

-

A kormány közölte, hogy képtelen az intézményrendszerünk az elszámolásra, ráadásul minek a szegények értéktelen épületein ilyen drága beruházásokat finanszírozni.


A kormány még most áprilisban is azt magyarázta Brüsszelnek, miért nem jó, ha az unió támogatja a lakások hatékonyabb energiafelhasználását. Erre a PM európai parlamenti képviselője, Jávor Benedek talált bizonyítékot.


A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív program ellenőrzésekor a Monitoring Bizottság kapott egy előterjesztést, amelyben a kormány amellett kardoskodik, hogy nem kell uniós pénzt a lakosság épületfelújítási programjaira költeni. A dokumentumban ezek az érvek találhatók:


a magyar támogatáspolitikai intézményrendszer 2014. év eleji átalakítása, az ezzel járó fluktuáció, a 2016-ban zajló 2007-2013-as programok és projektek zárása, valamint a késve induló új 2014-2020-as programok elindítása (ami a kései új EU jogszabályok következménye is) a pénzügyi eszközök terén tapasztalattal nem rendelkező KEHOP IH – Irányító Hatóság - számára nem tette lehetővé olyan erőforrások átcsoportosítását erre a területre, amelynek köszönhetően biztonsággal elindítható lenne egy rendkívül bonyolult, ugyanakkor rugalmatlan lakossági támogatási rendszer.

Jávor Benedek hozzáteszi, hogy erre nem az volt a válasz, hogy majd gatyába rázzuk a szervezetet, hanem inkább lemondtak erről a lehetőségről. A pénzt átirányították a középületek felújítására, jóllehet a dokumentumban elismerik, hogy ezzel kevesebb energiát lehet megtakarítani.



A kormány egyúttal azt is feleslegesnek tartotta, hogy a szegényebb családok kapjanak pénzt az értéktelenebb épületeik felújítására.


Ez egyrészt ellentmond a gazdasági racionalitásnak (a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok lakásállományának értéke olyan alacsony, hogy az energetikai beruházáshoz szükséges építőanyag és eszközök ára ehhez viszonyítva aránytalanul magas és az ingatlan értékének növekedésében elenyésző mértékben jelenik meg), másrészt egy akár 50%-60%-os VNT támogatási is irreális anyagi elvárásokat támasztana a hazai hátrányos helyzetű csoportokkal szemben, mivel teherviselési képességük gyenge. Ebből is következik, hogy a 30-40% körüli VNT arány épp a kevésbé rászorult, tehetősebb rétegek számára lenne vonzó (a magasabb teherviselési képesség miatt), ami ellentétes az EB által szorgalmazott szociális céllal.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter korábban a döntést azzal indokolta, hogy a lakossági energiahatékonysági lakásfelújítási programokat az Európai Unió nem teszi lehetővé.