Elhunyt André Glucksmann, a francia közélet meghatározó alakja

Fotó: dpa-Zentralbild / Claudia Esch-Kenkel

-

Volt marxista, maoista, lázadó diákvezér, aztán a NATO támogatója. Mindvégig baloldali maradt, de a 2007-es elnökválasztáson a jobboldal jelöltjét, Nicolas Sarkozyt támogatta, aztán belőle is elege lett. Halálhírét véve a mostani államfő, François Hollande is megemlékezett róla.


A totalitarizmus elítélésben és az emberi jogok védelmében elkötelezett gondolkodó szélsőséges maoista meggyőződésétől fokozatosan jutott el a NATO-politika támogatásáig. A két nagy francia értelmiségi generáció, a Jean-Paul Sartre, Raymond Aron és Michel Foucault által fémjelezett filozófusok, valamint az 1970-es években indult, a marxizmussal szakító, baloldali „új filozófusok” közötti kapcsolódási pontot jelentette.


Charlie Hebdo, túszdráma, túszejtés, Francois Hollande

François Hollande államfő szerint André Glucksmann „a XX. század tragédiáit hordozta magában”. A francia elnök közleményében arra a gondolkodóra emlékezett, aki „nem törődött bele a háborúk és a mészárlások végzetszerűségébe, mindig figyelt az emberek szenvedéseire”.

A 78 éves, többféle rákbetegségben szenvedő filozófus halálhírét fia, Raphael Glucksmann filmrendező jelentette be kedd reggel a France Inter közszolgálati rádióban. Elmondta, hogy apja gondolkodását egész életében meghatározta fiatalkora, az, hogy bújtatott zsidó gyerekként a nácik által megszállt Franciaországban átélte az üldöztetést. „Vonatba rakták, de anyjának sikerült onnan leszednie. Mindig azt mondta, hogy a többi csak ráadás, és hogy hetven év ráadást kapott. És hogy ez hihetetlen szerencse volt, amit azért kellett megragadnia, hogy másoknak is átadhasson belőle” – mondta a filozófus fia.

André Glucksmann lengyel származású zsidó családban született 1937. június 19-én a Párizs közeli Boulogne-Billancourt-ban. Kommunista szülei 1933-ban települtek át Palesztinából Franciaországba. Apja a második világháború elején meghalt, anyja csatlakozott az ellenálláshoz.

A felszabadulást követően Glucksmann filozófiát tanult, kommunista meggyőződése ellenére 1961-től a Sorbonne Egyetemen a kor szinte egyetlen jobbközép gondolkodójának, Raymond Aronnak az asszisztense lett, majd az 1968-as diáklázadások egyik vezetője volt a Sorbonne-on, ahol a maoistákhoz csatlakozott.


1975-ben látványosan szakított a marxizmussal: A szakácsnő és az emberevő. Reflexiók az államról, a marxizmusról és a koncentrációs táborokról című könyve a két évvel később megjelent Mestergondolkodók című bestsellerével együtt – amelyekben párhuzamba állította a nácizmust és a kommunizmust – bombaként hatottak az akkor még a radikális baloldal által meghatározott francia intelligencia körében. Bernard-Henri Lévyvel együtt csatlakozott az „új filozófusok” csoportjához, akik a marxizmusnak hátat fordító baloldali gondolkodókként azóta is állandó szereplői a francia nyilvánosságnak.


Jean-Paul Sartre, André Glucksmann és Raymond Aron francia filozófusok1979-ben Párizsban egy sajtótájékoztatón


A kommunizmusellenességről Glucksmann fokozatosan helyezte át a hangsúlyt a mindenféle zsarnokság elleni és az emberi jogok melletti harcra. 1977-ben egy asztalhoz ültette a baloldali Jean-Paul Sartre-ot és a liberális Raymond Aront, mégpedig az Élysée-palotában, ahol a filozófusoknak sikerült meggyőzniük Valéry Giscard d'Estaing akkori államfőt, hogy lépjen fel a vietnami menekültek érdekében.

Politikai fordulatát követően a NATO-politika támogatásáig jutott, 1999-ben támogatta a nyugati beavatkozást Szerbiában a koszovóiak védelmében, 2003-ban az amerikai beavatkozást védte meg Irakban, később Moammer Kadhafi líbiai diktátor hatalmának megdöntésére buzdította a nyugati államokat. Támogatta a csecseneket Moszkvával szemben, s keményen ostorozta Vlagyimir Putyin orosz elnök szerinte tekintélyelvű politikáját.


André Glucksmann beszédet mond az UMP védelmi napján 2007-ben Párizsban


Baloldali meggyőződése ellenére a 2007-es francia elnökválasztási kampányban Nicolas Sarkozy jobboldali jelöltet támogatta, később azonban elfordult tőle. 2013-ban élesen bírálta hazáját a kelet-európai romákkal való bánásmód miatt.