Életet menthet a szökés az egészség börtönéből

Fotó: iStockphoto / wildpixel

-

A téli ünnepek rendszerint a nagy zabálások jegyében telnek, amiket rögtön a nagy fogyásokat ígérgető újévi fogadalmak követnek. Akik most készülnek belevetni magukat egy új diétába, vagy már most kizárólag gluténmentes paleo biobabcsírát hajlandóak enni, nem árt, ha tudják: mint minden másnál, az egészséges étrendnél is a kulcsszó a mértéktartás. Létezik viszont egy nehezen felismerhető betegség, amely nem jár testképzavarral, nem feltétlenül okoz drasztikus fogyást, mégis nagyon veszélyes lehet. Az orthorexiában szenvedők olyan rögeszmésen ragaszkodnak az egészségesnek hitt táplálkozáshoz, hogy abba akár bele is halhatnak.


Kate Finnt éveken át emésztési zavarok gyötörték, orvosai azonban nem találtak nála semmilyen rendellenességet. Úgy gondolta, az egyre súlyosabbá váló tüneteket az egyetemi stressz és a sajátos diéta okozták. Szigorú vegán étrendet tartott, mellette viszont rengeteg szénhidráttal és cukorral tömte magát. Hogy megszabaduljon a kínzó puffadástól és hasfájásoktól, még keményebb diéták után nézett.

Az évek során Finn végigpróbálta a legfelkapottabb étkezési trendeket: vallásosan követte többek között a „nyers diéta” az „intuitív étkezés” és a „természetes higiénia” dogmáit. A gyomorbántalmai a legjobb esetekben is csak enyhültek, ugyanakkor drámaian lefogyott (55 kilóról 38-ra), gyengének és enerváltnak érezte magát. A megoldást még drasztikusabb étrendekben kereste.



Családja egy idő után kórházba küldte a lányt, ahol anorexiával diagnosztizálták. Mivel évek óta keservesen próbálta visszaszerezni elvesztett kilóit, Finn tudta, hogy nem anorexiás – így a kezelésnek sem vetette alá magát. Ekkoriban olvasta el Dr. Steven Bratman egyik korai publikációját az általa „orthorexiának” elnevezett jelenségről.

A cikket olvasva Finn ráébredt, hogy ő maga is orthorexiában szenved, vagyis annyira megszállottan tartja magát a szerinte egészséges táplálkozáshoz, hogy éppen azzal rombolja szét a szervezetét. A küzdelmeiről vezetett blogján Kate Finn lelkesen számolt be a megvilágosodásáról. Meg kell szabadulnia az étkezéshez kötődő érzelmi szálaitól – írta –, a testet és lelket megterhelő drasztikus változások helyett pedig a lassabb folyamatokra kell koncentrálnia. Kate Finn rátalált a gyógyuláshoz vezető útra.

A következő bejegyzés 5 évvel később került fel a blogra – ám azt már nem Finn írta. Az egymondatos frissítés szerint Kate Finn alultápláltság okozta szívelégtelenségben elhunyt. Halálát az orthorexia okozta.


Mi az orthorexia?

Kate Finn 2003-ban halt meg, Bratman cikkét 1997-ben olvasta. Az orthorexia fogalma tehát egyáltalán nem új keletű, mégis, csak mostanában kezd beszivárogni a köztudatba.

A fogalmat megalkotó Dr. Steven Bratman maga is az orthorexia enyhébb formájában szenvedett, mikor a hetvenes években egy hippi kommunában volt szakács, és nem volt hajlandó olyan zöldséget megenni, amelyet már több mint negyedórája húztak ki a földből.



Annak a szüksége, hogy hús-, zsír- és mesterségesadalék-mentes ételt vegyek magamhoz a szociális étkezés minden formáját ellehetetlenítette számomra. Ráadásul néha élvezetes beszélgetéseket törtek meg babcsírákkal foglalkozó váratlan gondolatok. Úgy éreztem, az életemből kiveszett a költészet. Csak a táplálkozással tudtam törődni.

Így emlékszik vissza blogján dr. Bratman, aki eleinte az úgynevezett „cukkoló terápiához” (tease therapy) alkotta meg az orthorexia fogalmát. Azokat a pácienseit, akik túlságosan belefordultak az egészséges táplálkozásba, azzal húzta, hogy foglalkozniuk kell az orthorexiájukkal. Az évek alatt Bratman rájött, hogy a félig-meddig viccelődve kitalált betegség nagyon is valódi, ráadásul súlyos következményekkel, akár halállal is járhat.


Ahogy az történt Kate Finn esetében is. Finn és Bratman egyébként felvették egymással a kapcsolatot, és a lány története volt az egyik alap, amely mentén Bratman pontosította az elméletét és könyvvé bővítette az 1997-es publikációját.

Bratman hangsúlyozza, hogy nem az egészséges táplálkozással vagy bizonyos diéták betartásával van a baj. „Ha valaki az egész életét átszövő értékeket egyedül az étkezésre vetíti, akkor beszélhetünk evési zavarról. Az anorexia és a bulémia az étel mennyiségével foglalkozik. Az orthorexia a minőségével.”


Az egészséges ételek is könnyen egészségtelen rögeszmékké válhatnak.


Gyányi Andrea táplálkozás-pszichológus szerint nem mindenkit veszélyeztet az orthorexia, kellenek hozzá bizonyos hajlamosító tényezők. Ezek azonban nagyon sokfélék lehetnek: gének, személyiségjegyek, szociokulturális hatások és az egyén életében bekövetkezett események végtelen kombinációja vezethet a betegség kialakulásához. Általában elmondható, hogy az ortorexiások kényszeres-­fóbiás személyiségvonásokkal rendelkeznek, a kényszeresség, a perfekcionizmus és a kontrollra való törekvés, valamint bizonyos személyiségzavarok – például nárcizmus – gyakran együtt járnak az orthorexiával.

A szakember szerint gyakran olyanok sodródnak bele a kényszeres étrendmániába, akik korábban csalódtak a hagyományos orvoslásban és alternatív módszereket kerestek. Az orthorexiásokat tehát alapvetően nem a külső megjelenés motiválja, hanem az egészség megőrzése vagy visszanyerése.

Az anorexiásokkal ellentétben az orhorexiásoknak nincsen klasszikus értelemben vett testképzavaruk, nem látják magukat 35 kilósan is kövérnek. Az ő belső konfliktusuk egy szinte spirituális dimenzióban zajlik. Azzal, hogy tartják magukat a szigorú diétákhoz, az orthorexiások hajlamosak magukat különbnek, erkölcsileg felsőbbrendűnek tartani másoknál. Ugyanakkor, ha „tiltott” ételt fogyasztva megszegik a „törvényeket”, úgy érzik, bemocskolták a testüket és brutális vezeklésbe kezdenek.


Mik az árulkodó jelek?

Akárcsak az étkezési zavarral küszködők általában, az orthorexiások sem veszik magukon észre, hogy baj van – már csak azért sem, mert a koplalás euforikus érzéssel is párosulhat. Sőt, mivel az anorexiával ellentétben nem jár szükségszerűen látványos fogyással, a környezetnek sem feltétlenül tűnik fel, hogy valami nincsen rendben.


„A környezet láthatja, hogy az illető egy nagyon speciális étrendet követ. Ha nem tudja betartani, akkor inkább nem eszik, feszült és frusztrált lesz. Olykor viszont falási rohamok törnek rá, amikor az elveivel ellentétes ételeket fogyaszt” – sorolja Gyányi Andrea az intő jeleket.



A pszichológus szerint onnantól lehet orthorexiáról beszélni, hogy az illetőt az egészségesnek vélt táplálkozás már akadályozza a mindennapi életében, a baráti kapcsolatokban vagy a munkahelyén. „Itt nem arról van szó, hogy valaki mondjuk laktózérzékeny, ezért inkább nem eszik desszertet. És nem is egy sima fogyókúráról.”

Ugyan az orthorexia nincs még nincs hivatalosan bejegyezve mint betegség, a legtöbb orvos, pszichológus és dietetikus ismeri és elismeri a létezését. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy fel is ismerik, ha találkoznak vele. Mivel a tünetei akár az anorexiára is utalhatnak (például drasztikus fogyás, menstruáció megszűnése), Gyányi szerint gyakori, hogy a szakemberek félrediagnosztizálják az othorexiásokat. Emiatt aztán nem is igazán lehet megbecsülni, hány embert érinthet a betegség, Gyányi szerint ez egy nem túl gyakori válfaja a táplálkozászavaroknak, amelyeket azonban összességében már népbetegségnek kell tekinteni. Hiszen csak az elhízás és a túlsúly a magyarok 2/3­át érinti!


Mit lehet tenni?

Azt gondolhatnánk, hogy azok, akik képesek az egész életüket a szerintük egészséges életmódnak szentelni, azonnal felhagynak a radikális diétájukkal, ha megtudják, valójában mennyire káros. De ez nem így van. Nem lehet csak egyszerűen felnyitni a szemüket orvosi szakvéleményekkel, vérképekkel vagy hasonlókkal – a legtöbb orthorexiás tíz körömmel kapaszkodik a rögeszméjévé vált életmódjához.

Gyányi Andrea szerint mivel az orthorexia kialakulásának számos oka lehet, nincsen triviális gyógymód. „Első körben általában kognitív viselkedés terápiával érdemes próbálkozni a tünetek kezelésére, de mellette fontos a feltáró terápia is, hogy az okokra is fény derüljön.”



Száz évvel ezelőtt ez a betegség valószínűleg nem létezett, mivel szociokulturális hatások és a média szerepe nem elhanyagolható az orthorexia megjelenésében – mondja a szakember. Nem a nádszálvékony címlaplányok miatt, hiszen az orthorexia elsősorban nem az ideálisnak hitt külsőt bálványozza. Hanem a félelmet gerjesztő és tudományosan megalapozatlan tévképzetek miatt, amelyeket étkezési tanácsokba csomagolva a magazinok, könyvek és a közösségi oldalak hajlamosak terjeszteni. Gyányi szerint ezért nagyon fontos, hogy az emberek kritikusan álljanak hozzá ezekhez az információkhoz, és ne ugorjanak fejest egy extrém diétába csak azért, mert valaki esküszik a hatékonyságára.