Éhüket csak emberi agyvelőkkel lehet csillapítani

-

Az alkoholista vagy a méregkeverő istent választaná inkább? Melyek azok a titkos szavak, amelyekért feltétlenül meg kell kínozni egy óriást? És mit tud a fülemüle, amelyet a világ legtávolabbi sarkában is érdemes felkutatni? A Mítoszok Csatáján jártunk.


Se tábortűz, se farönkök, még a négy égtáj minden csillaga se borult a hallgatók fölé az első budapesti Mítoszok Csatáján, a Kis Á bár pincéjében. A mesés kellékek helyett szőnyeggel letakart színes, világító tánctér, lepauzolt diszkógömb és videokazetákkal teleragasztott fal várt a termet teljesen megtöltő, körülbelül harminc emberre. Az estét magyar mesemondók szervezték, akik viszont most nem népmeséket vagy saját történeteket mondtak el, hanem egy nép mitológiájának egy darabját. „Mítoszokat azért jó mesélni, mert hosszabb, komplexebb történetek” – mondta Zalka Csenge, az esemény főszervezője a VS.hu-nak a rendezvény előtti héten. Volt, aki saját szavaival, mai nyelvhasználattal mondta a sztorit, de hallottunk olyan történetet is, amelyet úgy adtak elő, ahogy ezer évvel ezelőtt mesélhették a tábortűz körül.


Az első pár mondat után eltűnt belőlem a kétely, hogy felnőttként egyáltalán illik-e mesét hallgatni. Utólag persze a bizonytalanság is marhaságnak tűnik. A mítoszok soha nem a gyerekeknek szóltak, bőven van bennük vér is, szex is. Egyáltalán nem George R. R. Martin találta fel a melleket és a gyilkosságot.


Az első mese azért szelídebben indult. Hajós Erika azt mondta el, hogyan hergelte fel az álruhás Ódin fiát, az izomagyú Tórt. A nevek akár a Bosszúállókból is ismerősek lehetnek, de ez a Tór nem az a figura, akit Chris Hemsworth alakít a moziban. Kevélyebb, türelmetlenebb, hetvenkedőbb, és ennek megfelelően minden istenek legbölcsebbike úgy játszik vele, hogy Tór észre sem veszi.


Csavaros beszédeddel
nehogy még magadat csapd be!
Gondolok egyet,
átgázolok az öblön,
üvöltesz majd, féreg, ha
kalapácsom fejeden koppan.

Edda (fordította Tandori Dezső)


Még olvasva is szórakoztató a Hárbard-ének, elmondva pedig életre kel a mítosz.


Vejnemöjnen később már nem úszta meg küzdelem nélkül


„Hol lelek ható igéket?” – ezen már Vejnemöjnen gondolkodott el a következő történetben, amelyet Bumberák Maja mondott el. A legendás táltos és énekes – valamint ritka balszerencsés szerelmes – hírében álló hős ugyanis akkor fogyott ki a varázsszavakból, amikor a hajóját be akarta fejezni. Az új szavakért egészen Anteró Vipunennek, az óriásnak a gyomráig kellett mennie, és alaposan meg kellett kínoznia az óriást, hogy az kiadja titkait.


Ott a bűvigés Vipunen,
A jeles javas öregcsont,
Kinek tudással szája telve,
Merő bűbájjal a melle,
Ím, kinyitja igetárát,
Fölfedi a versesládát,
Hogy a legjavát danolja,
Szebbnél szebbjét szedje sorra,
Eredetek mély igéit,
Idők kezdődte regéit,
Miket nem dall minden gyermek,
Férfiak se mind ismernek
Ez ínséges esztendőkben,
E veszendő végidőkben.

Kalevala (fordította Vikár Béla)


Az új igékkel Vejnemöjnen már be tudta fejezni a hajóját, és elindulhatott feleséget szerezni magának. Az igazi bonyodalmak pedig csak ezután kezdődnek, jóformán a teljes Kalevala hátra van még a mítosznak ezen a pontján. Erre lehet folytatni.


Pálmabor és aranyozott fülemüle

A második blokkban testvérekről és teremtésről volt szó. Már az esemény ajánlója is azt ígérte, hogy a házimunkát az öccsükre lőcsölő istenekről lesz szó, azt viszont korábban nem sejtettem, hogy volt olyan isten – vagyis óriás –, aki megpróbálta megúszni a világ teremtését. Pont ez történt Varga-Fogarasi Szilvia elmondása szerint Obatálával, aki egy pár sziget – ezeket egy ötlábú kakas kapirgálta szét egy kis rakás földből – és néhány pálmaerdő megteremtése után felfedezte a pálmabort, így testvére és irigye, Oduduwa fejezte be helyette a munkát. Ez az oka annak, hogy a Föld olyan lett, amilyen. Kész szerencse, hogy a két isten atyja még így is büszke volt a gyerekeire, így a világ megalkotása folytatódhatott, megszülettek a jorubák.


A vidám joruba mítosz után Nagy Enikő sötétebb történettel állt elő. A mongolok úgy tartják, hogy a sokfelé osztott ég különböző istenei közül az egyik egyszer megmérgezte Naran Góhont, a Nap lányát.


Belgen, Bühe Beligte táltos lova az ég és a föld között repült, olyan gyorsan, mint a sólyom. Aztán egyszerre odaért lovasával, ahol az éjszaka elválik a nappaltól, ahol a Nap sugarai elárasztják a lenti világot. Bühe Beligte akkor megállította a lovát; az északnyugati ég legeslegvégén ott repült előtte a pacsirta, mellén és hátán az ezüst és az arany írással. A vitéz éles eszével azonnal felfogta, hogy nem egyszerű madárral van dolga, amelyet minden nehézség nélkül csak úgy egyszerűen el lehetne fogni.

Lőrincz László: Mongol mitológia


A méregre természetesen a teremtett világ legtávolabbi sarkában található mellén ezüst, hátán arany felirattal rendelkező fülemüle lehetett a gyógyír, amelyet élve kellett elfogni. Nem nagyon tolakodtak a feladatért a különböző istenek, hiába volt világszép Naran Góhon. Se a legnagyobb, se a legkisebb istenfi nem vállalta a küldetést, így végül a középsőre, Bühe Beligtére jutott a feladat.


gesar, mítikus hős, isten

Bühe Beligte, egyelőre fülemüle nélkül


A mitológia pedig folyik tovább a fenyegető örök éjszaka elűzése után is. Hiszen Bühe Beligtét egy más néven is lehet ismerni, ő az a Geszer kán, akit a mai napig elő-elővesznek a regényírók, ha mitikus hősre van szükségük. Legutoljára az Éjszakai őrséget vezette Timur Bekambetov hasonló című filmjében.



Ármány, szerelem nélkül

A harmadik csörte két ősi ellenség között zajlott, igaz, véletlenül jött ki így a lépés. Előbb Zalka Csenge, a Mítoszok Csatájának szervezője mondta el, hogyan sugdosta a jólelkűséggel amúgy is nehezen vádolható Zahhak herceg fülébe Ahrimán, a perzsák Lucifere a hazugságokat. Addig tüzelte a pusztító lélek a trónörököst, míg az beleegyezett apjának megöletésébe. Jutalmul – a trón mellett – két kígyót kap, amelyek a két vállából nőnek ki, és éhüket csak emberi agyvelőkkel lehet csillapítani. Az így a gonosz kezéhez szoktatott herceg negyven évet tölt a trónon, és a perzsa mítoszok egyik legrettegettebb uralkodójává válik. Annyi szörnyűséget követ el, hogy legyőzői nem is ölik meg, hanem egy barlangba zárják az Elburz hegység legmagasabb csúcsa alatt. Ha reng a föld, mondjanak bármit a földtudósok, Zahhak rázza a láncait.


mítikus hős, merkúr, hermész, isten

Hermész annyira talpraesett volt, hogy a római mitológiában is vendégszerepelt


Ennyi szörnyűség után hálás feladata hárult Gregus Lászlóra, aki Hermész születését mesélte el. Támaszkodhatott arra, hogy „hát biztos ismeritek Zeuszt”, hiszen ismertük. És Hermészről is tudtuk, hogy már születése napján el fogja lopni bátyjának, Apollónnak ötven marháját, kettőt pedig le is vág közülük. Az sem volt meglepő, hogy az első reggeli után az isten feltalálta a lantot, a sípot, és ügyesen kibeszélte magát a tehénlopós ügyből. Akár a testvéres blokkban is szerepelhetett volna, hiszen csak a bátyjával kellett egyezkednie az alig egynapos istennek. Végül mindenki úgy érezte, hogy jól járt, csupán a két felfalt tehén volt a kivétel, és a teknősbéka, akiből a lant készült.


– Szívesen megtanítlak téged is a muzsikára, sőt neked is adom a lantot – mondta Hermész, és hízelkedve simult daliás bátyjához. – Csak máskor aztán nem kell egy pár tehénért ekkora lármát csapni.

(Teremtéstörténetek, Populart)


Mondd, te kit választanál?

Bár az esemény nevében szerepelt a csata szó, a hat mesemondó csak közvetetten versenyzett egymással. Még csak nem is a mítoszokra szavazhatott a közönség, hanem a két történetet összekötő kérdésben kellett dönteniük. Például, hogy Vejnemöjnen rá tudná-e venni Odint, hogy átvigye őt a folyón. Vagy hogy ha rokonságot kellene választani, akkor az alkoholproblémáktól nem mentes joruba istenek vagy az egymásra fenekedő mongolok közé tartoznánk-e szívesebben. A díjat – egy-egy medált – viszont már nem a mitikus hős, hanem magyar hangjuk, a történetét tolmácsoló mesemondó kapta.


Erre tovább

Az első Mítoszok Csatája végén még nem lehetett tudni, hogy mikor lesz a következő. Az viszont biztos, hogy ha lesz, nagyobb helyre kell költöznie, mert alig fértek el a mesét hallgató emberek. Aki viszont nem tudja kivárni az alkalmat, az párbaj nélküli mesemondásra szinte bármikor elmehet. Olyan varázsszavakat kell csak megjegyeznie, mint a Gárembucka – ami egy gyerek- és felnőttesteket is tartó mesemondó kör – és a Cinegezaj, ami pedig meseműhely, ahol a gyerekek játszhatnak, rajzolhatnak és mesét is hallgathatnak. Az utóbbi következő rendezvénye pont május 30-án, a gyereknapon lesz.