Egyszer még a Dankó utcai paradicsomáról lesz híres Olaszliszka

-

Magyarországon komoly településrendezési hagyomány, hogy ahol a betonút véget ér, ott kezdődik a Dankó Pista utca. A borsod megyei Olaszliszkán is ez volt a helyzet, de egy debreceni közösségszervező segítségével összefogtak az utcabeliek, az út megépítése mellett kijárták a rendszeres szemétszállítást, és a téli tüzelőre valót is előteremtik. A falu pontosan 9 éve híresült el Szögi Lajos halála miatt, de talán még sincs örökre elátkozva. Még akkor sem, ha a fejlődés útja még korántsem akadálymentes.


Hazai és uniós források jöhetnek-mehetnek, a magyar vidéken valahogy mindig előbb jut ravatalozóra, szökőkútra vagy Trianon-emlékműre, mint a legszegényebb utcák lekövezésére. A sárosan oviba, iskolába érkező gyerek aztán sokszor megkapja, hogy „koszos cigány”.

A Borsod megyei Olaszliszkán évtizedek teltek el úgy, hogy míg minden utca megkapta az aszfaltburkolatot, a Dankó Pista utcába sosem jutott belőle. A szülők gyakran a hátukon cipelték le gyerekeiket az aszfaltos útig, hogy ne sárosan menjenek iskolába. Így volt ez egészen a legutóbbi időkig, amikor is az utcabeliek összefogtak, és kiharcolták a betonutat.

„Legalább két hónapig rimánkodtunk az önkormányzatnál az aszfalt végett, mire végül adtak. A falunak egy másik útépítésről megmaradt négy kocsival – azt adták ide nekünk” – meséli a telepiek számára nem mindennapi sikertörténetet az utca egyik lakója, Fidó.

Bár az elhanyagoltság mindig is bántotta a Dankó utcaiakat, nem tudták magukat Münchausen báró módjára kirángatni a sárból. Ehhez Kovács Tímea személyében egy külső szereplő is kellett. A közösségszervező végzettségű fiatal nő az Életfa Segítő Szolgálat Egyesület programja kapcsán került a településre, és hamar elfogadtatta magát a falu legszegényebb embereivel. Különösen a Dankó utcaiakkal épített ki jó kapcsolatot.

„A közösségszervezői segítségnyújtás lényege abban áll, hogy rámutatunk azokra az eszközökre és lehetőségekre, amelyek mindenki számára rendelkezésre állnak, de az érintettek addig nem tudtak róluk” – sűríti egy mondatba a könyvtárnyi szakirodalommal rendelkező szakma lényegét, miközben az utcában sétálunk. A közösségszervezők nem felülről erőltetik rá a közösségre, hogy mit kellene csinálniuk, hanem teljesen egyenrangú viszonyban a saját céljaik megfogalmazásában segítik őket. Az embereknek saját maguknak kell megoldaniuk ügyeiket.

A Dankó utcaiak végre összefogtak, és közösen léptek fel mindannyiuk érdekében. „Ez nem egy sztráda, alig 2-3 centi az aszfalt, de így is sokkal jobb, mint bármikor azelőtt” – veszi vissza a szót Fidó, aki olyan, másoknak természetes előnyöket kezd el sorolni, mint például, hogy a mentő végre be tud állni az utcába, vagy hogy a gyerekek tudnak hová ugróiskolát rajzolni. Hívnak is játszani. Néhány félresikerült dobás és esetlen ugrás után inkább az összefogás további eredményeiről kérdezek.

Ildi, a fiatal anyuka felé terelnek, mondván, ő az egyik legaktívabb szereplője az összefogásnak. Egy kis ideig karján ülő kislánya mögé próbál bújni, de végül beadja a derekát. „Orsós Peti segített, hogy legyen tüzelőnk télen, és ne kelljen a férfiaknak fát gyűjteniük. Sok büntetést kaptunk azelőtt” – meséli. Orsós Peti fatelepen dolgozik, ahonnan a tulajdonos jóvoltából ingyen haza is vihette az általa kitermelt fát, ami szinte a teljes fűtésszezonra elég volt tavaly.



A sikeres tűzifaakció kiegészítéseként jól jött volna a szociális tüzelő megpályázása is, amivel a településvezetés korábban nem bajlódott. A közösség lobbijának köszönhetően azonban az önkormányzat végül beadta a derekát: pályázott és nyert is. 3,7 millió forintot. A Dankó utcaiak ütőkártyája az volt, hogy felajánlották: megszervezik az elnyert fa szétosztását. A helyi romák és nem romák rászorultság szerint egyaránt részesültek a tüzelőadományból.

Nagy problémát okozott a környéken szétszóródott rengeteg szemét is. Sok háznál nem volt felcímkézett kuka, amelyet a kommunális szolgáltató így nem is köteles elszállítani. Volt olyan család, amely nem tudta fizetni a szolgáltatást, akadt viszont, akinek a lakhatási támogatásából következetesen vonták az elszállítás díját – holott kukája sem volt.

A szemétprobléma megoldásaként első lépésben a TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció keretében gyűjtötték össze a környéken a szemetet, egészen pontosan 55 zsáknyit. Ezt az állapotot minden féllel egyeztetve igyekeztek fenntarthatóvá tenni. Sikerült tisztázni a díjfizetést, az elmaradásokat minden fél részéről, így mára a legtöbb háznál van már kuka. „Jó lenne, ha lenne több – teszi hozzá Zsolt, az egyik lakó –, mert a legtöbb házban nagy család lakik, ahol több a szemét is.”

Ez valahol látható is: itt-ott továbbra is feltűnik egy-egy műanyag flakon, fémdoboz az utcán, de az itteniek szerint a korábbi állapotokhoz képest jelentős a javulás. „Nem lehet azt várni, hogy minden tökéletes legyen, egy szegregátumról beszélünk. Van, hogy az emberek elengedik magukat, és elszórnak egy szemetet, de van olyan család, amelynek továbbra sincs kukája, mert nem tud kifizetni 2000 forintot sem” – mondja a közösségszervező.

A következő lépés a házak mögötti gazos, kövekkel teli földterületek megművelése lehetne. Újfent Zsolt ragadja magához a szót: „Ha az önkormányzat felszántatná, akkor mi bevetnénk zöldséggel-gyümölccsel, és akkor nem nőne vissza a gaz.” Azt mondja, az előző polgármestertől már kértek segítséget, de nem kaptak. Megkérdeztük a jelenlegi polgármestert, Fekete Gyulát, aki pozitívan áll a kezdeményezéshez, „Rendelkezünk két erőgéppel. Ha olyan helyzetbe hozza a gazda a földjét, ha ki lesz takarítva, akkor egyszer kell szólni, és az önkormányzat segít. Ingyen és bérmentve fel lesz szántva, csak látni kell az akaratot. Még azt se mondom, hogy a vetőmagban nem segítünk.”

Reméljük, jövőre már a Dankó utcában termett paradicsomot is megkóstolhatjuk, ha a helyiek rákapnak a kertészkedésre, ami nem áll messze tőlük, hiszen a liszkai cigányok emberemlékezet óta a közeli szőlőbirtokokon dolgoznak. Idén évek óta először újra bőséges a termés, így bőven akad munka.

A sikeres kezdeményezések óta Kovács Tímea foglalkoztatása véget ért Olaszliszkán. A Dankó utcai közösség életét Timi szabadidejében továbbra is követi, és biztosította őket arról is, hogy ha újabb ügy akad, amiért összefognának, ő továbbra is mellettük áll. A földek megművelésével, amihez segítségét a polgármester is felajánlotta, tavaszig várni kell. Azt mondják, várják, és nem felejtik. Tavasszal újra jelentkezünk Olaszliszkáról.