Egyre gyorsabban fogyunk; Angliában termékenyebbek a magyarok

Fotó: MTI / Oláh Tibor

-

Ijesztő számok állnak a 10+10 milliós lakástámogatás árnyékában.


Szintet lépett a kormány a múlt év végén a három- vagy többgyermekes családoknak szánt támogatások terén. December közepén jelentette be Lázár János, hogy a három vagy többgyermekes családok, illetve a legalább három gyermeket vállaló családok 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaphatnak az újlakás-vásárláshoz, emellett 10 millió forint hitelt is igényelhetnek 25 évre fix 3 százalékos kamat mellett. Majd rohamtempóban el is készült az erről szóló rendelet, amely már a múlt év utolsó hetében megjelent a Magyar Közlönyben.

Az új lakás megvásárlásához kínált 10+10 milliós támogatás az egyik legjelentősebb ösztönzés a gyerekvállalásra a mostani kormány 2010-es hatalomra kerülése óta, de ilyen volt például a családi adókedvezmény bevezetése is, amely három gyerek esetében 99 ezer forinttal megdobhatja a családi büdzsét.

A gyermekvállalás ösztönzését célzó intézkedések nyilván politikai hasznot hajtanak a kormánynak, és azzal is lehet vitatkozni, mennyire igazságos olyanoknak lakástámogatást adni, akiknek van lakásuk. A másik oldalon azonban ott vannak a riasztó adatok, amelyek szerint sokkal több gyerekre van szükség, hogy a társadalom elöregedése ne rójon elviselhetetlen terhet a magyar gazdaságra.



Évtizedes mélypont

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kivándorlást nem számítva is egyre gyorsabban fogynak a magyarok. A természetes népességcsökkenés ezer lakosra vetítve 4,2-re nőtt 2015 első tíz hónapjában, ami meghaladja az előző (teljes) évi 3,4-es mutatót. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatait tanulmányozva az is kiderül, hogy februárban például a természetes fogyás 6370 fő volt, ami 2008 óta a legrosszabb hónapot jelentette.

Bár a múlt év egészére vonatkozó adatok még nem elérhetőek, ha 2015 első tíz hónapjában az ezer főre vetített 4,2-es természetes népességfogyás így marad egész évre, akkor ez rekord közeli negatívumot jelenthet. A KSH honlapján elérhető, 1941-től feltüntetett – nem teljes körű - népmozgalmi statisztikák között éves szinten ilyen rossz adatot még nem találtunk. 2003-ban és 2011-ben volt még hasonló, akkor 4,1 volt a népességfogyási mutató, 2010-ben pedig kereken 4 volt az eredmény ezer főre vetítve.

A tényleges fogyás azonban nem ennyi, ezt még módosítja a be- és kivándorlás különbözete, ez pedig erősen negatív, azaz jóval többen mennek külföldre, mint ahányan onnan érkeznek.


Van azért kedvező mutató

Mégpedig az, hogy valamennyivel azért több gyerek születik, gazdasági nyelven a teljes termékenységi arányszám 2010-beli 1,26-ról 1,41-re nőtt tavalyig, azaz 2014-ig. Visszaesés az elmúlt fél évtizedben csak minimálisan és átmenetileg, 2011-ben történt. Az1,41-es 2014-es adat egyébként 1997 óta a legmagasabb szám, ami kedvező trendre utal, a szám abszolút értékben azonban még mindig alacsony, és elmaradt az 1,6-os uniós átlagtól.

Az pedig a kivándorlásról beszédes adat, hogy a 2011-ben vállalt gyermekek közül 1225 újszülött Angliában vagy Walesben jött világra, miközben 2011-ben egész Vas megyében 1826 gyermek született. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete által tavaly publikált Demográfiai Portré című tanulmánya szerint az Angliában vagy Walesben élő magyarokra számolt teljes termékenységi arányszám 1,63, amely lényegesen meghaladja a Magyarországon ugyanebben az évben mért 1,24-es értéket, de meghaladja a 2014-es 1,41-et is.


Fogyunk

A népesség fogyása hosszabb távon hat a gazdaság teljesítményére, ugyanakkor rövid távon a gazdaságpolitika célkitűzései befolyásolhatják például a bruttó hazai termék, a GDP alakulását. Az mindenesetre fontos kérdés, hogy a népesség hogyan alakul a következő évtizedekben, és még a legoptimistább prognózis is csökkenéssel számol. 1990-ben közel 10,375 millió embert élt Magyarország területén, 2001-ben 10,2 milliónál jártunk, 2011. októberére pedig 9,982 milliót mutat a statisztika.

Vagyis 1990 és 2011 között 400 ezer fős volt a csökkenés. A Demográfiai Portrét készítő kutatók becslése (úgynevezett továbbszámított népesség) szerint 2014 elején 9,877 millió fős volt a népesség, ami két év alatt tovább 100 ezer fős csökkenésnek felel meg. A kutatók három előrejelzést készítettek 2060-ra, ezek közül a legoptimistább prognózis 8,69 millió fővel számol, a középérték 7,9 millió főt valószínűsít, a legrosszabb forgatókönyv 6,7 milliót vetít előre.

A két véglet között 2 millió fő különbség, ami gyakorlatilag megfelel Budapest lakosságának. Hiába növekedhet a jövőben a várható élettartam, ez önmagában nem állítja meg a népességfogyást, fordulat csak a születések számának emelkedése mellett képzelhető el a következő évtizedekben. A népességfogyás megállítható a bevándorlás fokozásával is. Az Eurostat múlt évben kiadott tanulmánya azzal számol, hogy Európába 2080-ig összesen 72 millió bevándoroló érkezik, Magyarországra pedig 1,1 millió bevándorlót saccol az EU statisztikai hivatala.



Sok-sok nyugdíjas

A népesség alakulása a gazdaságon belül a nyugdíjak alakulása miatt is lényeges kérdés. Márpedig ezen a téren is minimum rosszaknak mondhatóak a kilátások. A KSH-s kutatók szerint a 65 évnél idősebbek aránya egyre nagyobb: 1990 és 2014 között 13 százalékról 18 százalékra nőtt, és 2060-ban pedig már 29 százalékos lehet.

Ezzel párhuzamosan a fiatalok aránya várhatóan nem emelkedik ilyen tempóban: 2060-ban a 65 évnél idősebbek két és félszer annyian lesznek, mint a 14 éven aluliak. A kutatók szerint ez a helyzet kezelhetetlen lehet, ezért nyugdíjkorhatár-emelésre lehet szükség. (A nyugdíjasok számának növekedése, vagyis az elöregedés európai probléma is: az Európai Unióban a hivatalos prognózis szerint 2060-ban két dolgozóra jut majd egy nyugdíjas, míg 2013-ban négy dolgozó tartott el egy uniós nyugdíjast.)


Egyszer fent, egyszer lent

A Brüsszelnek leadott konvergenciaprogram szerint (pdf) 2020 és 2060 között a GDP-arányos nyugdíjkiadások 8,9-11,4 százalékra rúgnak majd, ami elmarad a 2013-as 11,5 százaléktól. A szóban forgó évtizedekben a prognózis 10,2-10,5 százalékos GDP-arányos nyugdíjjárulék-bevétellel számol. 2020-ban 10,5 százalékra becsüli a konvergenciaprogram a GDP-arányos nyugdíjjárulék-bevételeket, miközben a kiadásokat 9,8 százalékra taksálja, 2030-ban pedig a bevételeknél 10,4 százalék szerepel, a kiadásoknál pedig csak 8,9 százalék.

Azaz a konvergenciaprogram szerint a bevételek lényegében azonos szinten maradnak, miközben a kiadások mérséklődni fognak a GDP-hez mérten. Tehát vagy jóval magasabb lesz a GDP, ha pedig ez nem jön össze, akkor a nyugdíjkiadásokat kell megvágni, ami történhet a nyugdíjajak csökkentésével és a korhatár emelésével.


Később fordulat várható a konvergenciaprogram szerint: a nyugdíjkiadások 2040-ben már 9,6 százalékosak lehetnek, 2050-ben 10,7, 2060-ban pedig 11,4 százaléknál járhatnak, miközben a bevételek 10,2 százalékon stagnálhatnak.


A kérdés a jövőre nézve leginkább az, hogy gyermekvállalást ösztönző lépések, köztük a 10+10 millió lakástámogatási konstrukció a következő évtizedekben valóban megoldja-e a népességfogyást. A válaszra sajnos mindenképpen várni kell.