Egymást érik a tiltakozások a folyóirat-támogatások miatt

Forrás: VS.hu

-

Több szervezet is közleményt adott ki, amelyekben felszólítják az NKA-t és a minisztériumot, találjanak jobb megoldást a művészeti folyóiratok támogatására, mivel a jelenlegi formában több nagy múltú lap is megszűnik vagy ellehetetlenül.


„A NKA-nak és az Emminek megoldást kell találnia az irodalmi és művészeti folyóiratok ez évi támogatására, valamint felül kell vizsgálnia pályázati rendszerét és annak elbírálását” – szögezi le a Színházi Kritikusok Céhe, a Színházi Dramaturgok Céhe, a Független Előadó-művészeti Szövetség és a Magyar Színházi Társaság által aláírt közlemény.


„Súlyos aggodalommal tölt el bennünket, hogy a Nemzeti Kulturális Alap működése nyomán nagy múltú, értékes folyóiratok sora lehetetlenül el és szűnik meg. A színházi szaklapok sorsát különösen kedvezőtlenül érinti, hogy az NKA megváltozott kollégiumi rendszerében a kiemelt színházi lapok (mint például a Színház, az Ellenfény) hároméves támogatását eltörölték, más lapok már korábban hátrányba kerültek (mint például a Criticai Lapok), valamint hogy folyóirat-kuratórium híján az összművészeti orgánumok, kritikai fórumok (mint például a Revizor, az Art7.hu) pályázatát nem művészeti főtematikájú kollégiumok bírálták el, hiszen a több műfajú kritikai fórumoknak nem volt hová pályázniuk. Ez azt mutatja, hogy szükség van olyan kollégiumra – még ha az egyes műfajok kollégiumaiból tevődnek is össze a tagjai –, amely szakszerűen tud dönteni a több művészeti ággal is foglalkozó kulturális orgánumok támogatásáról” – írják.


Krucsainé Herter Anikó, az NKA főigazgatója, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az NKA elnöke és Doncsev András, az NKA alelnöke a szakmai kollégiumoknak szánt támogatásról tartott sajtótájékoztatón


A közlemény kitér arra is: bár más kollégiumok átcsoportosítással nagymértékben kiegészítették a tematikusan hozzájuk kötődő folyóiratok finanszírozására szánt pénzt, addig a színházművészet kollégiuma csak jóval kevesebbel növelte a színházi lapok 21 millió forintos keretét, hogy ne a már amúgy is szorongatott színházaktól kelljen megvonniuk a további forrásokat. A színházi lapok támogatása így átlagosan a harmadára csökkent.


„De nemcsak a pénzről van szó, hanem az NKA hatékonyabb és főleg kiszámíthatóbb működésének szükségességéről. A pályázatok időben történő kiírásáról és elbírálásáról. A három évre szóló támogatások mentén a tervezhetőségről. A folyóirat-kollégium visszaállításáról, tekintettel a többprofilú orgánumok esélyegyenlőségére is” – olvasható a közleményben.

Az aláírók szerint a színházi szakmai lapok létezése nem pusztán üzleti kérdés. „A színházi szaksajtó térképezi fel, rögzíti és értékeli a színházak működését – ha úgy tetszik: közpénzfelhasználását. E funkcióját a színházi sajtó nem tudja betölteni, ha nincs, vagy ha van, de nem független. Ebben a szerepében színházak vagy színháziak mégoly nívós kiadványai sem helyettesíthetik” – utal a közlemény arra, hogy a jelentős mértékben támogatott lapok között akad olyan is, amelyet például a Nemzeti Színház ad ki.

„A szakmai lapok hivatottak figyelemmel kísérni a színházi életet a lehetséges legnagyobb teljességében, nyomon követni a nemzeti színházművészet útját, fejlődését, eredményeit. A színház a pillanat művészete. Az utókor és a színháztörténet számára az marad meg belőle, amit a nézői emlékezet megőriz, és amit a hivatásos nézők, kritikusok, esztéták leírnak, dokumentálnak belőle. Erősen és határozottan kérjük az illetékeseket, az NKA és a kulturális tárca felelős vezetőit, hogy mérlegelve a drámai következményeket, mielőbb vizsgálják felül és korrigálják döntésüket” – zárul a színházi szervezetek közleménye.


Nem úri huncutság

Hasonló szellemben fogalmazott a legfontosabb magyar táncszínházi díjat odaítélő Lábán Rudolf díj kuratóriuma is. “A díj kuratóriuma megdöbbenéssel vegyes felháborodással szemléli az irodalmi és művészeti lapok, folyóiratok állami támogatása körül kialakult helyzetet. (...) A tánckritika, a táncelmélet fontos bázisai szűnnek meg vagy lehetetlenülnek el, olyan kritikai orgánumok és online felületek, amelyek lehetőségeikhez képest megpróbálták a színházi élet integráns és innovatív részeként érdemben követni a hazai és nemzetközi kortárs táncélet eseményeit, változásait, jelenségeit.”


Az Artus Cseppkánon című előadását a héten tüntették ki Lábán Rudolf-díjjal


A kuratórium úgy véli, a helyzet azért is aggasztó, „mert a tánckritika, a táncelmélet jelen állapotában még a színházinál is mostohább helyzetben van. Akadozik a kritikus-utánpótlás, hiánypótló tánctörténeti munkák nem tudnak megjelenni támogatás híján, esetleges vagy halódik a tudományos feldolgozás, nincs átfogó koncepció sem kultúrpolitikai, sem szakmai szinten a kortárs táncművészet értékeinek megismertetésére és elfogadtatására. Hangsúlyozni szeretnénk: a nyomtatott művészeti lapkiadás nem úri huncutság, bizonyos kritikai és elméleti tartalmak nem élnek meg az interneten, az a hivatkozás pedig, hogy a print lapok támogatásának megvonásával a netre való átállást szeretnék ösztönözni, hazugnak bizonyult, hisz ezek az összegek nem jelentek meg az online művészeti lapok támogatásánál. Úgy tűnik, a kultúra közvetítésének bevett formáit jelen pillanatban mindenestül aláássa a felelőtlen forráskivonás.”


Az aláírók (Artner Szilvia Sisso újságíró, kritikus, Fuchs Lívia tánctörténész, tánckritikus, Halász Tamás tánckritikus, Králl Csaba tánckritikus, Rényi András esztéta, Százados László művészettörténész és Török Ákos kritikus) azzal zárják közleményüket: „Magyarországnak, a magyar kultúrának nem a kritikai gondolkodás megszüntetésére, hanem a vélemények cseréjére és sokszínűségére van szüksége. Többhangúságra, többszólamúságra, a párbeszéd lehetőségére. Ezt akadályozni, ennek gátat vetni merő szűklátókörűségből vagy cinizmusból megbocsáthatatlan vétek az alkotókkal, a közönséggel, a magyar kultúra értékeivel szemben.”


A könyvkiadás arculcsapása

Az ügyben megszólalt a szinte az egész könyvszakmát lefedő szervezet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) is, de ők utaltak a Magyar Nemzeti Bank pályázataira is.


„Az MKKE Elnöksége megütközéssel értesült róla, hogy a Kairosz Könyvkiadó az MNB egyik alapítványától – egyéb könyvek mellett a Sakk és póker című könyv kiadására – összesen 122 millió forint támogatásban részesült. Ez az összeg a könyvszakma arculcsapásának minősül akkor, amikor az NKA a teljes magyar könyvkiadásra évi 700 millió forintot tud fordítani.

A MKKE – egyetértve a hat reprezentatív írószervezet 2016. május 2-án a magyar folyóiratok ellehetetlenülése ügyében kiadott közleményével – szolidaritását fejezi ki a kortárs irodalmi nyilvánosság első számú fórumainak számító, megszüntetésre ítélt, vagy nehéz helyzetbe került folyóiratokkal.”


Balog Zoltán és Doncsev András az NKA sajtótájékoztatóján


Ahogy arról beszámoltunk, az év elején alakították át a támogatásokról döntő NKA-t. Az átszervezés lényege, hogy a kollégiumok döntőbizottsági tagjainak harmadát az Emberi Erőforrások Minisztériuma delegálja, harmadát a Magyar Művészeti Akadémia képviselői adják, az összes többi szakmai szervezet pedig együtt delegálhatott embereket a fennmaradó helyekre.